Bevezetőjében Becze István megköszönte a magyarországi hivatalosságoknak a szakmai és pénzügyi támogatást, hiszen az anyaországnak nem kis erőfeszítést jelent fenntartani a partiumi, belső-erdélyi és székelyföldi falugazdász-hálózatot. Jelenleg a falugazdász-hálózat 56 mezőgazdasági szakembert foglalkoztat.
 

Hatványozott kihívások

Nagy Isván magyar agrárminiszter elmondta, hogy a magyar gazdák az előző években nehéz időszakot éltek át, először jött a Covid-járvány, majd a tavalyi aszály, és ezt tetőzte az orosz–ukrán háború. Ezek egymásra tevődtek, és a hatásuk hatványozottan negatívan érintette a mezőgazdaságban dolgozókat, ezen kihívásokból kellett közösen megtalálni a kimenekülési utat.

A járvány az importot és exportot is nagymértékben érintette, hiszen szinte teljes határlezárás lépett érvénybe. Így történt meg, hogy például a gazdák megtermelték a jó minőségű tejet, a feldolgozó csomagolta volna, de a doboz kupakját Olaszországból kellett hozni, a határzárak miatt viszont a kupakokat szállító kamionok a határon vesztegeltek. Ezért fontos szerinte a teljes önellátás és az önállóság egy ország határain belül.

A tavalyi szárazság a miniszter szerint sokkoló volt, ezért most az új, 2022 és 2027 közötti vidékfejlesztési stratégiában külön gondot fordítanak az öntözőberendezések fejlesztésére.

A miniszter szerint az ukrán–orosz háború legnagyobb káros hatása az input anyagok (importált vegyszerek, műtrágya, mezőgazdasági gépek és felszerelések) nagymértékű drágulása volt. Ezek most mutatkoznak meg a gabona önköltségi árában, és így a gabonatermesztők a tavalyi szárazság miatti gyenge terméseredmények után az idén sem tudnak teljesen helyreállni. A legfrissebb kihívást pedig az ukrán gabona vámmentessé tétele jelentette, ugyanis az olcsó ukrán gabona feltöltötte a piacot és leverte a gabona eladási árát, ami miatt importtilalmat kellett bevezetni. Öt érintett ország – Lengyelország, Bulgária, Szlovákia, Románia és Magyarország – annak meghosszabbítását kérte az év végéig.
 

A gazdák jelentik a társadalom gerincét

A miniszter nagyon jónak nevezte az együttműködést az agrárkamara (amelynek minden gazda kötelezően tagja), a gazdák országos szövetsége és a magyar agrárminisztérium között. Együtt tesznek azért, hogy a lakosság ismerje fel a vidék szerepét, hiszen a gazdák jelentik a társadalom gerincét. Ugyanakkor a gazdák is kell hogy érezzék a felelősséget, és fel kell ismerniük a társadalomban betöltött fontos szerepüket.

Magyarországnak van lehetősége, hogy mindenből előállítsa a saját szükségleteinek megfelelő élelmiszert, mi több, a magyar földeken és állattenyésztésben húszmillió embernek tudják ezt biztosítani. Számára még nyitott és megválaszolatlan kérdés, hogy az unió mennyire tartja fontosnak, hogy a saját határain belül termeljék meg az élelmiszer-szükségletet. Számos vélemény elhangzik ugyanis, hogy jobb lenne egy szép, szebb környezetben élni és az élelmet valahonnan az unión kívülről behozni, mint egy skanzenbe. Ez a miniszter számára elfogadhatatlan hozzáállás, de nagyon erős a lobbi, és a meghozott döntésekkel egyre nehezítik a gazdák munkáját és fennmaradását.
 

Idegen kézen az ukrán gazdák földje

Az ukrán uniós tagfelvételi kérelemről az agrárminiszternek az a véleménye, hogy ez csak egy színjáték, a mostani helyzet tökéletesen megfelel a szomszédos országnak. Ukrajna 41 millió hektár kiváló minőségű szántófölddel rendelkezik, miközben az unióban összesen 180 millió hektár szántóföld van. Az unió által bevezetett vámmentesség a gabonára és egyéb alapélelmiszerekre az ukrán mezőgazdaság számára nagyon előnyös helyzetet teremt: vámmentesen termelhetnek az unió piacára, de nem kötelező betartaniuk az unió szigorú növénytermesztési és állattenyésztési előírásait.

Most idegen érdekeltségben hatalmas állattartó telepeket építenek, ahol persze nem követi senki az állatjóléti szabályok betartását. Az ukrán gazdák száma egyre csökken, a földek egyre nagyobb része idegen kézben vagy érdekeltségben van, akik a legmodernebb gépekkel dolgozzák a földeket. Hatalmas farmok vannak külföldi tulajdonban, ilyen például a legnagyobb, 700 000 hektáros növénytermesztő farm is.
 

Téves volt az elgondolás

A miniszter a feldolgozóipar gyors fejlődését szeretné elérni a mostani vidékfejlesztési, uniós és hazai költségvetésből származó pénzalapokkal.

Szerinte téves volt a rendszerváltásnál az a magyar döntés, hogy nem fejlesztették a feldolgozóüzemeket, hanem idegen befektetőket vártak az ágazatba: ezek soha nem érkeztek meg, vagy ha érkeztek is, nagyon hamar bezárták a feldolgozókat, és darabonként eladták, ami értékesíthető volt. Ugyanezt a hibát követték el a tárolókapacitásokkal is, nem fejlesztettek kellőképpen, és csak most jöttek rá ezek égető szükségességére.
 

A székely gazdáké is lehet hazai

A miniszter nyitott a székely gazdákkal való kereskedelem szélesítésére, ahogy fogalmazott: „Miért együnk mi francia pityókát, vigyük innen. Az alap és a barátság már megvan.” De mellette említette a székelyföldi gombát, málnát, a rengeteg gyógynövényt, amely a két ország közti kereskedelem tárgya lehetne.

A miniszter nagyon fontosnak tartja a fogyasztói tudatosság kialakítását, egy olyan réteg kinevelését, melynek tagjai kizárólag hazait fogyasztanak. Akár reklámkampámyokkal is próbálják meggyőzni a fogyasztót, hogy inkább a hazait vegye le a polcról, hiszen minőségben felülmúlja a külföldit, és ezzel a vidéki élet fennmaradását is segíti.

A miniszter másik célja a termelők integrálása. Ilyen a kiskereskedelmi láncok megvalósítása, legyenek egyéni vagy állami tulajdonúak. Itt a magyar termelő, a feldolgozó és az elárusító közös parnerségben áll, kiszorítva a köztes felvásárlókat. Így a fogyasztó kedvezőbb áron jut hozzá a jó minőségű magyar termékhez, de ezáltal a magyar állam is jobban jár, hiszen a nagy külföldi áruházláncok nem nagyon szeretnek adózni, mindenféle szolgáltatás címén inkább kimenekítik jövedelmüket az országból.
 

Jó lenne követni

Győrffy Balázs, a magyar Nemzeti Agrárgazdasági Kamara elnöke kiemelte, hogy a kormány jól döntött, amikor bevezette az agrárkamarai rendszer létrehozását. Ez nem újdonság, hiszen a legtöbb fejlettebb mezőgazdasággal rendelkező uniós országban ez rég így működik. Az agrárkamarák a legprofibb tanácsadó szakemberekkel segítik a gazdák munkáját, közösen keresve a megoldást akár egyes egyéni problémákra is.

Tánczos Barna szenátor példaértékűnek és irigylésre méltónak nevezte a magyar mezőgazdaságot és a mezőgazdasági politikát, amelyet nálunk is jó lenne követni. A baj, hogy nálunk nem lehet beszélni folytonosságról, kiszámíthatóságról és stabilitásról. A szenátor, aki egyben húsmarhákat tenyésztő gazdálkodó is, azt reméli, hogy a közeljövőben nem lesznek ilyen súlyos krízishelyzetek. Az ukrán gabona nálunk is felborította a gabonapiacot, valóságos dömpinghelyzetet teremtett. Sokan a gabonájukkal a raktáron maradtak vagy szinte fél áron tudták értékesíteni azt. Nagyon fontosnak tartja a rövid élelmezési láncok kialakítását, a köztes felvásárlók kiszorítását, ezt próbálják megértetni a székely gazdákkal is. Szerinte nálunk is hiányos a feldolgozó- és a tárolókapacitás, ezt kellene itt is nagyon hamar fejleszteni.

Jakab István, a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetségének országos elnöke valóban jónak nevezte az együttműködést a magyar agrár­minisztériummal, nem titkolva, hogy van és lesz is vita közöttük, de mindig megtalálják a megfelelő megoldást a magyar gazda számára. Szinte baráti a viszony a székelyföldi mezőgazdasági szervezetekkel, és szereti az egyenes és őszinte párbeszédet velük. „Sok jó gondolatot kapunk Erdélyből” – fogalmazott az elnök. Hozzászólásában az öntözés fejlesztésének fontosságát emelte ki, s a szövetkezést is alapvetőnek tartja, szerinte ez lenne az egyetlen járható út a székelyföldi kisgazdák számára is.

Dr. prof. Gyuricza Csaba, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem rektora szerint az agráriumban nagyon fontos a tudás és az ötlet, ezért a tanítványaikat próbálják a legjobban felkészíteni, hogy sikeresen megoldják az agrárium kihívásait.