Érthető, ha egy párt jelen szeretne lenni tömegrendezvényeken, hiszen ilyen helyeken „emberközeli” környezetben tud némi népszerűségre szert tenni. Mert jólesik az ember lelkének, ha helyi, megyei, netalántán országos szinten is fontos közéleti személyiségekkel válthat néhány keresetlen szót közös ügyeinkről.
El lehet panaszolni például, hogy nem jó az utcában az aszfalt, nem elég tiszta a csapból folyó víz, bűz árad a csatornából, rendezni kellene a zöldövezetet, nem lehet tovább halogatni, muszáj mihamarabb gondot fordítani a parkolókra, több-kevesebb ez meg az hiányzik vagy volna szükséges. Fontos az is, ha egyetértően bólogathatunk, amikor szóba kerül, hogy közösségi jogainkat miképp csorbítják, próbálják minél jobban szűkíteni. Akár az asztalra is lehet vágni, s mondani nagy dérrel és dúrral: ez így tovább nem mehet, „vonuljunk utcára”, hadd lássa a világ, milyen csúfságot követnek el ellenünk ezek a gaz bukarestiek. Fontos az embernek, hogy néha kiönthesse a szívét, ha azt valami oly nagyon nyomja.
Először Kézdivásárhelyen, a Sokadalom programjában tűnt fel, aztán a baróti városünnep műsorában, hogy van ilyen. Mármint RMDSZ-sátor, illetve -udvar. És meg is lehet érteni a háttérben meghúzódó szándékot és érdeket. De vajon jó ezt megtenni? Szabad engedni egy főszervezőnek, egy polgármesternek, hogy egy városrendezvényen saját pártja sátrat (udvart) rendezzen be? A városünnepnek valami egységesnek kellene lennie. Olyan rendezvénynek, ahol mindenki – hogy is szokták mondani?: fajra, nemzetiségre, vallásra, származásra, szexuális irányultságra, vagyoni helyzetre való tekintet nélkül – jól érzi magát, és olyan rendezvénynek, amely mindenkihez szól. Egyszóval: befogadónak. A politikai sátrak (udvarok) pedig könnyen válnak megosztóvá. Tucatjával akadhat olyan ember, aki nem fog betérni egy adott sátorba (udvarba) még akkor sem, ha rég nem látott ismerősét látja és szívesen megölelné, némi nosztalgiázás közben meginna vele egy sört. Mert ő az adott sátrat (udvart) működtetőkkel véletlenül sem kerülne egy helyre. Mert ilyen az ember: igencsak gyarló.
Ha az idén az egyik párt sátrazni (és udvarozni) kezd, borítékolható, hogy jövő évben a második és harmadik is fog. Ha az egyiknek megengedik, a másiknak is meg kell. Így aztán még az is megtörténhet, hogy Kézdivásárhelyre vagy Barótra George Simion és Dan Tanasă kéz a kézben fog bevonulni, hogy sátrában (udvarában) velünk együtt ünnepeljen – akarom mondani, hergeljen.
Ha pedig sok lesz a politikai sátor (és udvar), még az is megtörténhet, kiszorulnak az egyszerű földi létünk egészségéhez – sör formájában – orvosságot nyújtó sátrak és udvarok.
Borítókép: Facebook / RMDSZ Háromszéki Területi Szervezet
