A csíkszeredai Fodor Zsuzsanna évek óta fotózza a jégkorongozó kislányokat, filmre készített felvételeit most egy vetített kiállításon be is mutatta. A beszélgetés moderátora, Farcádi-Plájás Erzsébet, a városimázs-iroda munkatársa megjegyezte, a fotográfus nem pusztán sportfotókat mutat, „az itt látható fényképek nemcsak pillanatokat rögzítenek, dokumentálnak, nemcsak dokumentum vagy hírértékűek, hanem annál sokkal mélyebbre mennek, egészen intim világokat tárnak föl. Fodor Zsuzsanna a fotóművészet eszközeivel mutat meg egy ismeretlen világot és az abban talált személyes történetek által indít párbeszédet fontos társadalmi kérdésekről”.

Egyik fotóprojektje azért is foglalkozik a női jégkorong témakörével, magyarázta Fodor Zsuzsanna, mert 2017-ben feltűnt: rengeteg kislány játszik hokimeccseken, miközben a női hokiról keveset lehetett hallani. 2018-tól kezdett fotográfusként foglalkozni ezzel a témával, kiemelten követve a gyermekek közül Antal Boglárka életét, a felnőttek közül pedig Laczkó Szabó Zsuzsanna (ő akkor a gyergyószentmiklósi Fox Hockey csapatkapitányaként jégkorongozott, jelenleg a Csíkszeredai Sportklub női jégkorongcsapatának játékosa) hétköznapjait fényképezte. Mint Fodor Zsuzsanna mesélte, mindig szeretett filmre dolgozni, mert ez „lelassítja”; a személyes történeteket kereste, és úgy vélte, a fekete-fehér, magas érzékenységű (és emiatt szemcsésebb felvételeket eredményező) film alkalmasabb arra, hogy visszaadja a női jégkorongozáshoz kapcsolódó életforma, a mérkőzések, a sorsok hangulatát. Sőt, a film hibái, a karcolások, az olykor életlen képek is részévé válnak munkájának. Az általa előhívott filmet később beszkenneli; hagyományos nagyításra már nincs lehetősége, így digitálisan folytatja a képekkel való munkát. Hosszú távú projektjei során közel kerül az emberekhez, „bemegy az életükbe, aztán eltűnik”, ám amikor újrakezdi a fotózást, ismét vissza kell nyernie bizalmukat, ez pedig egy állandó kihívás, miként projektjének felépítése is az, ám a visszajelezések – ezt a beszélgetést is annak tekinti – lényegesek. Ezt a munkát folytatni kívánja, Székelyudvarhelyen is várják, hogy készítsen fotókat az ottani jégkorongozó lányokról. Úgy véli, fontos, hogy erről beszélhetnek, ez már önmagában is előremozdulást jelent. A most 12 éves Antal Boglárkáról megjegyezte, zárkózott kislányként ismerte meg, aki a sportolás révén vált nyitottabbá, s miként Fodor Zsuzsanna fogalmazott, Bogi azért szereti a jégkorongozást, mert megnyugtatja, biztonságban érzi magát a jégen.

Laczkó Szabó Zsuzsanna ma már kedvtelésből, hobbiból hokizik, mesélte, de pályafutása során több csapatnál is játszott, a székelyföldiek mellett Bukarestben és Budapesten is, az Újpestnél még fizetést is kapott. Bátyjai is hokiztak, ő maga pedig keresett egy edzőt és „megvalósította álmait”. A csapatsport alkalmazkodni tanította, s a fotózásról pedig azt mondta, arra bátorította Fodor Zsuzsit, tekintsen be egész életébe, világába, költözzön hozzá, amikor fényképezi. A női jégkorong alakulásáról szólva megjegyezte, hatalmas a fejlődés, s nagyon sokat segít, hogy a lányok a fiúkkal együtt edzenek, együtt nőnek fel, együtt játszanak. A jégkorong esetében is fejben dől el minden, s az sem igaz, hogy ma már nem lenne idő edzésre járni, oda csak az nem megy, aki nem akar, tette hozzá.

Kernászt Huba, a Sepsiszentgyörgyi Királypingvinek Jégkorong Klub elnöke elmondta, egyre több 7–15 év közötti lány jégkorongozik a csapatban, Székelyföldön mozgalommá kezd válni, hogy a lányok beépülnek a csapatokba. Ő maga örül ennek, s mint magyarázta, 16 éves korukig lányok és fiúk együtt edzenek, ugyanakkor tévhitnek tartja, hogy a jégkorong egy nagyon durva sport lenne, s nem való lányoknak. A Székelyföldi Jégkorong Akadémiának köszönhetően egyre többen csatlakoznak e sportághoz, s annak, hogy a Királypingvinek Jégkorong Klub kezdeményezte Sepsiszentgyörgyön a Bevezetés a sportba programot, már az a hozadéka, hogy hetente 3600 diák sportol. Minden rajtunk múlik, ezzel biztatják a lányokat, fiúkat egyaránt, tette hozzá. A megyeszékhelyi tervek között egy korszerű műjégpálya létrehozása is szerepel, s úgy vélekedett, a gyermekeknek akár 10–12 évesen is érdemes megpróbálniuk a jégkorongozást, mert ha valaki tehetséges, kibontakozhat. Kernászt Huba kifejtette, a jégkorongozó fiataloknak nem érdemes gondolkodniuk hosszú távú jövőképről, profi karrierről, az a legfontosabb, hogy sportolás közben érezzék jól magukat. A sportban a tehetség tíz százalékban befolyásol egy profi pályafutást, a többi munka és kitartás – tette hozzá. Ők négyéves kortól toboroznak lányokat és fiúkat, de olyan is van, aki tízévesen lépett be a klubba, de mindannyiuk számára az a fő motiváció, hogy érezzék jól magukat, nyomatékosított. Arra pedig különösen büszkék, hangsúlyozta, hogy a Királypingvinek csapatában nyolc ikerpár – köztük hármas ikrek is – jégkorongozik, erről akár egy filmet is jó lenne készíteni.