Mórahalmi szomszédolás — Ferencz Csaba

2009. január 23., péntek, Riport

Erzsébet gyógyfürdő — termálvizes oázis

A hatékony mezőgazdasági termelés legfontosabb feltétele a megfelelő piac. Ezt a törvényszerűséget immár minden — nem csupán saját szükségletre termelő — gazda saját bőrén megérezte. Ha másképpen nem, a krumpli értékesítése, illetve az értékesítés nehézségei mindenképpen megmutatták, mennyire fontos a piaci szempontokat figyelembe venni és tervezni. Az értékesítési lehetőségek szűkülése ennek hatékonyságát hozza előtérbe. Ezt ismerte fel 41 közepes termelő, és a szükséges jogi előkészületek után decemberben bejegyezték a Szépmezői Termelő és Értékesítő Szövetkezetet (SZTÉSZ). A szövetkezet első közgyűléséről, az ott hozott döntésekről már beszámoltunk lapunkban. Január harmadik hetében egy negyvenfős küldöttség — többségük szövetkezeti tag — további tapasztalatok szerzése érdekében utazott Mórahalomra, a példát szolgáltató ,,testvérhez", a Mórakert TÉSZ-hez. A dél-alföldi homokhát szívében a fejlődés homokszemcséinek tizenkét esztendejébe kaphattak némi betekintést. És volt mit nézni, hiszen rengeteg tapasztalat gyűlt itt össze a tervezés, a kivitelezés, a működtetés kapcsán. Annál is inkább, mert a testvér tagja a szépmezői szövetkezetnek.

Modellek

Mórahalomnak, ennek az alig több, mint százéves önálló státussal rendelkező településnek a fejlődési íve az utóbbi másfél évtizedben magyarországi viszonylatban is sajátos. A ma nem egészen hatezer lakosú város a Szegedtől délnyugatra fekvő tanyavilágból nőtt ki, a település neve a 18. század elején jelenik meg, 1992-ben ünneplik alapításának századik évfordulóját, míg városi rangot 1989-ben kap. Talán erre az erőltetett fejlődési hagyományra érez rá az 1994-ben megválasztott polgármester, Nógrádi Zoltán, aki fiatalos lendületével (alig 25 esztendősen kerül a városka élére), szakértelmével, következetes munkájával, amire politikai előmenetele is ,,rásegített" (fideszes országgyűlési képviselőként immár második mandátumát tölti), példaértékű településfejlesztést valósított meg. Hogy e modell más régiókban, más körülmények között mennyire alkalmazható, azt csakis a megvalósítás folyamatában lehet értékelni, de a módszer, ahogyan kiépítették, mindenképpen figyelemre méltó. Két alappillér kétségtelenül az átgondolt, a helyi sajátosságokra és erősségekre, mondhatnánk úgy is, értékekre épített fejlesztési koncepció, na meg a tervek következetes megvalósítása. Mindebben maga a polgármester, illetve az önkormányzatban általa kialakított csapat vállalta a központi szerepet, s ha ma a bizony jelentkező nehézségek ,,összecsapnak" néha az önkormányzat és vezetője feje fölött, az is azt bizonyítja, hogy rendkívül hatékonyan végezték a feladatot, így lassan a visszafogottabb, ám szervesebb fejlesztési ütemre kell átállniuk.

A fejlesztés két alapértéke a település adottságaiból indult ki: a vidék elsődleges mezőgazdasági jellege, na meg a hatvanas években itt felfedezett hévíz adta gyógyturisztikai lehetőségek. Az előbbi érdekében hozták létre a Mórakert Termelő és Értékesítő Szövetkezetet (TÉSZ), majd a hozzá szervesen kötődő, ám önálló agráripari parkot, utóbbiból nőtt ki a már évente harmincötezer vendéget fogadó Erzsébet-fürdő.

Csobbanós ismerkedés

A háromszéki küldöttség a szó átvitt és közvetlen értelmében is már érkezése első pillanatában belecsobbant a mórahalmi valóságba, hiszen mindjárt az elszállásolás után az Erzsébet-fürdő termálvizében oldhatta a közel hatszáz kilométeres utazás fáradalmait. A három fedett — közel negyvenfokos, több mint 1300 méter mélyről feltörő meleg vizes — medence mellett a szabadtéri medencében is nagyszerűen lehet lazítani, modern hidromasszázs-lehetőségekkel is felszerelték. De van itt fedett tanmedence, olimpiai méretű úszómedence (ez a téli időben nem üzemel), harmincvalahány fokos, ám nem gyógyvizes szabadtéri medence, na meg finn és infraszauna, hogy a különböző wellness-szolgáltatásokról ne is beszéljünk. Mindezt a háromcsillagos Thermál Panzió egészíti ki. A fürdő fejlesztése egyébként lépcsőzetesen történt, így valóságos fürdőlabirintus alakult ki, amelyben az első alkalommal ide látogató szerre fedezheti fel a különböző lehetőségeket. Mint majd minden, utóbbi években végrehajtott magyarországi fürdőfejlesztésnek, a Széchenyi-terv finanszírozási lehetősége adta meg az első lökést, hogy mostanáig több mint egymillió eurós összértékű beruházás valósuljon meg. Egyik legutóbbi bővítés során építették a szabadtéri meleg vizes medencét, amely önmagában megduplázta az ide látogatók számát. A forgalom növelése érdekében persze nem csak a bővítésre, hanem a megfelelő promócióra is szükség volt. Az egész fürdőt az önkormányzat működteti, mégpedig nyereséggel (ez nem mondható el mindenik önkormányzati fürdőről), mintegy hetven alkalmazottat foglalkoztatva, a helyi lakosoknak pedig (gyermekeknek, időseknek elsősorban) kedvezményes vagy éppen ingyenes a belépés. S mert a messzebbről jött fürdővendégeknek szállás is kell, immár közel félszáz, jobbára nagyobb családi házakban kialakított panzió vagy éppen apartmanház kínálja szolgáltatásait az év minden szakában.

A termálvizet egyébként nem csak fürdőzésre, hanem fűtésre is használják, egyelőre a polgármesteri hivatal kapja ,,ingyen" a meleget, de Nógrádi Zoltán beavatott abba a tervbe is, amely révén hamarosan minden közintézményt függetlenítenek a gázfűtéstől.

Húzóerők

A Mórakert TÉSZ az első ilyen bejegyzett szövetkezet Magyarországon (ma 62 hasonló szervezet működik az országban). Szintén úttörő kezdeményezés a Homokhát Térségi Agrár-Ipari Park létrehozása, amelynek első és máig legfontosabb betelepedője maga a szövetkezet. Szervezeti szempontból tehát két külön egységről van szó, ám szoros együttműködésük rendkívül sok előnnyel jár. Hiszen a Mórakert TÉSZ a mai fejlődési szakaszában is olyan logisztikai központ, amely a mezőgazdasági termények átvételére, válogatására és csomagolására szakosodott, kiegészülve egy tárházzal és gyümölcsfeldolgozóval. A csaknem nyolcszáz szövetkezeti tag (félszáz taggal indultak) a termelés teljes vertikumát biztosítja, és előzetes keretmegállapodás alapján szállítja a szövetkezetbe az értékesítendő terményt. Ez azonban korántsem zárja ki annak lehetőségét, hogy a termelő önállóan is értékesítsen. A szövetkezet felfutása azonban azt igazolja, hogy a gazdáknak előnyös átruházni értékesítési gondjaikat egy magas hatékonyságú szervezetre, melynek tagjai nem részesülnek a jövedelemből, de például a vetőmag, szaporítóanyag, műtrágya stb. olcsóbb beszerzése révén segíti a szövetkezet a zöldség- és gyümölcstermesztés költségeinek csökkentését (a tapasztalat szerint akár tizenkét százalékos költségcsökkentést is el lehet érni ezáltal), na meg megfelelő piacos termények előállítását ösztönzi. Ugyanakkor a válogatás, csomagolás és nagybani eladás révén növeli a termék hozzáadott értékét. A minőségi tanúsítványok beszerzése elérhető lesz a kisgazda által megtermelt zöldségnek, gyümölcsnek, a nem csupán biztos, hanem fizetőképes piac is megteremti a termelés biztonságát. Leegyszerűsítve: a gazda termel, a szövetkezet értékesít elv érvényesül. Az utóbbi évben egyébként immár mintegy 8—9 milliárd forintos forgalmat bonyolítottak le, 60—70 000 tonna áru ment át a vonalakon. A szövetkezet egész felépítménye a tagok osztatlan vagyona, minden tagnak, függetlenül a gazdaság méretétől, egy szavazati joga van, és jelentős, idénytől függően több száz fős munkaerőt is tudnak alkalmazni. Hódi Pál elnök az utóbbi hónapok nehézségeit sem hallgatta el, a likviditási gondok ugyanis némileg kitolták a tagok felé történő elszámolás határidőit.

A szövetkezet hat és fél hektárt foglal el az immár közel hatvanhektáros agráripari parkból. Központi szerepe azért is jelentős, mert az ide telepedő vállalkozások nem csupán a kedvezményes feltételek miatt választják ezt (a telephely ára egyharmada-egynegyede az alig húsz kilométerre lévő szegedinek, de bérleti konstrukciók is elképzelhetőek), például a szövetkezet göngyöleganyag-szükséglete jó kezdeti piacot is jelent. Így válhatott maga a szövetkezet húzóerővé más betelepedők számára is.

Munka az agráripari parkban

Indulásakor két cég telepedett be, ma 33 vállalkozás működik itt, tevékenységük elsősorban a mezőgazdasági termékekhez kapcsolódik. Találni műanyag vagy éppen faládákat gyártó, fuvarozó, göngyöleganyag-készítő, zöldség- és gyümölcsfeldolgozó céget. Az ezekben dolgozók száma meghaladja a 350-et, újabban két belga cég is ,,beköltözött", ami jelzi, hogy a külföldi befektetők érdeklődését is felkeltette. Szolgáltatásaik sokrétűek, az alap-infrastruktúra mellett — mivel egészében az önkormányzat tulajdona — a tanácsadás, az egyablakos rendszer, a biztonsági szempontok mind számításba jönnek. Ráadásul egy sor adókedvezménnyel csalogatják a befektetőket (iparűzési, épület- és telekadó-kedvezmények). Természetesen, van inkubátorcentrum, a betelepedőket továbbá a jelentős humán erőforrás is vonzhatja (ne feledjük, Szeged szomszédságában vagyunk).

Az agráripari park bővülése ma már a változás-változtatás szükségességét is kényszeríti. Huszka Loránd helyi fejlesztési szakember szerint például megérett az idő arra, hogy egy menedzsmentcégre bízzák az ipari park működtetését, fejlesztését, Pataki Sándor, az önkormányzat szakfelelőse ezzel azonban nem ért egyet.

Tény, hogy alig egy tucat esztendő alatt az agráripari park fejlődése töretlen volt, fejlesztéseit sorra pályázati források segítségével valósította meg. S ez a fejlődés nem csupán a létesítmény, hanem az egész vidék egyik gazdasági húzóerejévé vált. A szakemberek szerint az önkormányzat egyforintos befektetése további tíz forintot vonzott a térségbe.

Termelők

A háromszéki gazdák számára lehetőség nyílt két szövetkezeti tag farmjának meglátogatására is. Oltványi Gyula nem a kisebb gazdák közé tartozik (az átlag birtokméret egyébként 3—4 hektár között mozog), és azért is volt érdekes a farmján tett látogatás, mert több mint száz hektáron burgonyát termel (másik fontos terménye az őszibarack). S bár a homokháti technológia, na meg az éghajlati viszonyok merőben másak a mieinknél (itt elmaradhatatlan az öntözés, a korai fajták bevezetésével pedig egy évben két termést is betakarítanak), volt mit tanulni a szervezés, a gépesítés, általában az itteni gazdálkodás módszereiből. Na meg az eredményekből, mert itt nem ritka a 60—70 tonnás hektárhozam, s a vetésforgó ügyében is általában betartják a szabályokat.

Üvegházi látogatás — itt semmit nem bíznak a véletlenre

A háromszéki gazdák merőben más jellegű termeléssel találkozhattak Vass Antal farmján, aki valamivel több, mint egyhektáros telephelyét fólia- és üvegházak rengetegévé alakította. Ezen a vidéken amúgy is rendkívül sokan alkalmazzák a (meleg) fóliát, de nem ritkák a költséges üvegházak sem, ahol egész évben, mondhatni, nagyüzemben folyik a termelés. Hódi Pál elnök azért is ragaszkodott, hogy a küldöttség egy ilyen, Háromszéken kevésbé alkalmazott (sokak szerint kevésbé alkalmazható) technológiát is megismerjen, mert szerinte legalább a hideg fóliás termelés bevezetése itt is elengedhetetlen a minőségi áru előállításában.

A házigazda kizárólag paprika termesztésére szakosodott, a kőzetgyapotos technológiát alkalmazza. Ez — orvosi hasonlattal élve — azt jelenti, hogy a paprikabokrok ,,átömlesztés" révén jutnak a táplálékhoz. A növény egyáltalán nem érintkezik a földdel, a nedvességet magába szívni képes tőzeggyapotba ültetik, s ide csepegtetős módszerrel kerül minden olyan anyag, ami a növekedéshez, illetve a termeléshez szükséges. Valóságos paprikagyár ez, ráadásul óriási területen, állandó magas hőmérsékleten, precíz technológia betartásával. A növényvédelmet biológiai eszközökkel végzik. Semmit sem bíznak a véletlenre. Ilyen körülmények között egy bokor évente akár harminc-negyven kilogramm paprikát is terem.

Mikor lesz nálunk is?

A gyümölcsfeldolgozóban — növelik a hozzáadott értéket

Ez a kérdés nagyon sokszor megfogalmazódott a látogatás során. Hiszen a jelenlevők többsége arra készül, hogy a mórahalmi modell legalább részbeni átültetésében vegyen részt. Vajda Lajos, az Asimcov vállalkozói szövetség igazgatója, az út szervezője és a mórahalmi kapcsolat éltetője bizakodó. Szerinte a modell — mind a szövetkezet, mind az agráripari park tekintetében — életképes nálunk is. A legfontosabb az összefogás. A gazdák közül néhány úttörő — ugyan meglehetősen későn, tehetnénk hozzá — tető alá hozta a szépmezői szövetkezetet. Tagjai első lépésként, mert logisztikai központjuk még csírájában sem létezik, épp a Mórakertnél értékesíthetnék terményeiket. (Erre vonatkozóan némelyek elégedetlenkedtek is, hogy konkrét megállapodások megkötésére nem nyílt lehetőség.) Aztán összefogás kell az önkormányzatok között, Sepsiszentgyörgy vezető szerepére lenne szükség, hogy Szépmezőn az agráripari park is elkezdhesse működését. Hogy például első betelepedőként a TÉSZ hozzákezdhessen logisztikai bázisának kiépítéséhez.

Hozzászólások
Szavazás
Ön szerint milyen lesz a járvány negyedik hulláma?







eredmények
szavazatok száma 839
szavazógép
2009-01-23: Nyílttér - x:

Csatatér ütközet után — Ferenczy L. Tibor

Az 1-es autóbuszra várakozván a sepsiszentgyörgyi tervezőintézetnél, a korszerű, de elhanyagolt, piszkos megállóban meditálással töltöm a perceket. Próbálok visszaemlékezni a régire s a mostani, korszerűbbre, amikor még átlátszó testét nem kezdték teleragasztani választási plakátokkal.
2009-01-23: Elhalálozás - x:

Elhalálozás

Elhalálozás
Mély fájdalommal tudatjuk, hogy a torjai
SZÉKELY ATTILA
életének 67. évében rövid szenvedés után hirtelen elhunyt.
Drága halottunk földi maradványait 2009. január 24-én 14 órakor helyezzük örök nyugalomra az altorjai ravatalozóháztól.
A gyászoló család
7254240