Ezek a sorok olvashatók most is a hófehér ruhába öltözött haralyi római katolikus templom homlokfalán. A főgondnok nem is lehetett volna más, mint a haralyi nemes Fejér család egy tekintélyes tagja, Fejér Mihály (1823–1893) földbirtokos, negyvennyolcas honvéd százados. A kézdivásárhelyi híres katonanevelde végzettje volt, később Orbaiszék szolgabírója, katolikus főgondnok, s miként olvastuk, a haralyi műemlék templom megújítója. Feleségétől, Mike Jozéfától származtak a lélekszámukban megnövekedett Fejér-lemenők. Ő volt az, aki 1856-ban kapuval és kőkerítéssel vette körül ősi haralyi bennvalóját, s azt egy feliratos emlékkővel („kapukővel”) örökítette meg, melyet a haralyi kúria jelenlegi lakója, Fejér Levente őriz. A Fejér család nevében Brassóban jelenleg is él.

Haraly különlegessége műemlék temploma, melynek ugyan van egy fiatornya, de tőle jó dobásra, fenn, a falu közepén ékeskedik külön harangtornya, amire minden ideérkező rácsodálkozik. Csak a helybelieknek nem érthetetlen ez, mert apáról fiúra megmagyarázták itt: ha őseink a templomot és a temetőt a falu alsó végére telepítették, a tornyot fennebb építették a falu központjába, hogy „templomba hívó harangjainak szavát könnyebben meghallhassa bárki!” Érték ott az egyik harangkülönlegesség, érdekes igaz mese kötődik hozzá. Paulus Neidel, a híres brassói harangöntő készítette Haraly nagyharangját 1617-ben, 406 éve hívja imára a helyieket. Neidel mesternek több harangja szól még Székelyföldön és a távolabbi településeken.

Utcakép, a harangtoronnyal

A falu védőszentje is mesél

Lépten-nyomon valamiről mesélni kezd a haralyi ember. Mesélni tud érdekes templomáról. Ide mindig Gelence anyaegyház papjai szolgáltak be, akik Nepomuki Szent János védelmére bízták felszentelésekor a templomot. Személye ismét igaz mesére, történetre kötelez. Az épület bejárata feletti szoborfülkében az ő kisméretű szobra látható, de őt ábrázolja a templom egyik színes üvegablakszeme is, amely a gelencei kötődésű Cseh Ferenc vállalkozó ajándéka. A védőszent szájához emeli mutató ujját, hallgatásra kötelez, ilyen megjelenítése aligha ismert más vidékeken, de őt ábrázolja egyébként a templom késő barokk oltárképe is.

Nepomuki János a cseh királyné gyóntató papja volt, aki a király fenyegetőzése ellenére sem volt hajlandó megszegni a gyónási titkot. A féltékeny király tudni akarta, hogy mit mondott el papjának a hűtlenséggel gyanúsított királyné. A király 1393-ban elfogatta Jánost, kegyetlenül megkínoztatta, és a Prágán áthaladó Moldva folyóba dobatta. Egyháza később szentté avatta, ő lett a gyónási titok szentje. Sírja a prágai Szent Vitus székesegyházban látható.

A Vörösvárhegy titka

Van még Haralyban, ami gondolkodóba ejti az ideérkezőt. A falu feletti Vörösvárhegyre, más nevén a Barátok hegyére helyezi a szájhagyomány „a veres barátok templomát”. Ma már csak annak helye látható – mondják –, egy mélyedés van ott, az ún. Kincses-gödör, amelyről még a régiek is azt tartották, tartjuk mi, a maiak is, hogy „nem más az, mint annak az alagútnak a száda, aminek vége a mai templom alatt van… De van itt még olyan dolog is, amire eddig senki sem tudott válaszolni. Nem messze innen, fenn, Aratás pusztáján beszakadt egy terület, ahol három kisebb tó keletkezett. A három víztükörnek három színe van: egyik barna, a másik szürke és a harmadik kék. No, az mondja meg, aki tudja és elhiszi, hogy mi ennek az oka?!”

Nepomuki Szent János

Jeles személyiségek szülőfaluja

Mindenszentek napján friss virágot helyezett Gazda István kovásznai tanár a tudós nyelvész és egyetemi tanár, a tankönyvíró Gazda Ferenc (1920–1996) síremlékére a haralyi temetőben. Tanárként dolgozott a Bolyai Tudományegyetem egyetemes történeti katedráján, a kolozsvári Magyar Nyelvtudományi Intézet munkatársaként részt vett a nyelvjáráskutatásban és a nyelv­atlasz munkálataiban. 1957-ben a Dobai-perben hazaárulás, valamint az ország biztonsága ellen elkövetett bűntény feljelentésének elmulasztása miatt tíz év szigorított börtönbüntetésre és vagyonának teljes elkobzására ítélték. Nyolc évet töltött a szamosújvári börtönben. Elrabolt esztendők címen jelent meg memoárkötete Kolozsváron 2006-ban. Hazajárt szülőfalujába, 1994-ben beszédet mondott a haralyi iskola alapításának 120. éves emlékünnepségén.

Haraly a Haros alatti családi ház zal Szurkos István Svédországban élő nyugalmazott orvos szülőfaluja is. 2018-ban megjelent kötetéről (Amit nehéz kimondani, Budapest–Stockholm) röviden mesélni igencsak nehéz lenne. Hatszáz oldalas, időutazásra hívogató kötetében leírja élete tragédiáit, az állandó megfigyelés alatti, aggódó évtizedeit. „Fontos ez azok számára, akik a huszadik század gépies, embert pusztító mechanizmusait akarják megérteni, (...), akik azt vizsgálják, hogy ez a század a maga mechanikus eszközeivel hogyan lépett bele egy-egy ember életébe, de talán azok számára, akik arra kíváncsiak, hogy egy ember miképpen fordulhatott szembe ezekkel az erőkkel” – írja Füzi László Szurkos doktor könyvének recenziójában. A kiváló tollú Szurkos András, Szurkos doktor testvéröccse, lapunk külső munkatársa is volt, olykor haralyi gyerekkoráról nosztalgiázott írásaiban. Meggyámbászott, büszke székely című kötetét Kézdivásárhelyen mutatta be Iochom István kollégánk 2021-ben.

Szőke Barna

Haralyi hétköznapok

Túl a mesélő hangulaton zajlik a mindennapi élet Haralyban. Otthon van a faluban az igazi csend, a valamikori igazi falusi hangulat. Az őszi virágok csodássá varázsolták halottak napján a temetőkertet, lassan beérett a vadrózsabogyó, a falu asszonyainak a hagyományos lekvárfőzésre is időt kell áldozniuk, betakarodás alatt vannak a zöldségeskertek, s a mezőn itt-ott még lábon álló megszáradt kukoricakocsányokon jelzi a szél, hogy megérkezett az őszutó. A hétköznapok helyi gondjairól Szőke Barna községi tanácstaggal beszélgettünk.

Haraly kétszáznyi lakóval szerepel a nyilvántartásban, de sokan külföldön és máshol tartózkodnak, itt csak az a kevés él, aki helyiként megüli a falut, ragaszkodik hozzá és büszke is rá. Vannak, akik hétvégi házat vásárolnak itt menekülve a városi élettől. Gelence község fejlesztési tervében benne van a település közművesítésének feladata is, a falu jó minőségű ivóvízzel való ellátása, aminek egyelőre az alacsony lélekszám az akadálya, no meg az, hogy az ivóvízzel együtt kell kiépíteni a szennyvízcsatorna-rendszert. Sikerült megtartani az óvodát-iskolát, van már játszótér is, felújították, hangosító berendezésekkel látták el a kultúrházat, folyik belső tatarozása. Későbbi tervek is születtek. Van egy régi kétrészes épület, melynek felújítását támogatja a községi önkormányzat: egyik feléből egy közösségi termet szeretnénk kialakítani, a másik felében egy olyant, ahol állandó jellegű helyi néprajzi kiállítások kaphatnának helyet, melyek hagyományaik révén jellemzik ezt a települést – ismertette Szőke Barna.