Ez már a Szeret mente. Szívesen meglátogatnám régi klézsei, somoskai, forrófalvi ismerőseimet, de tartom magam eredeti tervemhez: olyan települések magyar oktatását akarom bemutatni, amelyekről ritkábban szólnak a híradások. Rekecsintől Szécsi Csaba a kísérőm. A székelykeresztúri, agrármérnöki diplomás fiatalember és párja, a csíkszentimrei Gergely Krisztina 2020 augusztusában érkezett Lészpedre. Krisztina jelenleg is ott tanít, Csaba a bákói Magyar Házban erősíti az oktatási programot irányító csapatot. Úgy tartja, nincs a világon sehol olyan kultúra, mint Csángóföldön, szerinte ezt a nyelvet és a csángó embereket könnyű megszeretni, ettől nehéz megválni.

Érdemes megjegyezni, a 2000-ben indult moldvai magyar oktatási programban évről évre egyre több székelyföldi, erdélyi fiatal tanít. Jelenleg a hetven tanító, tanár, óvodapedagógus közül tizennégyen háromszékiek: ketten kézdivásárhelyiek, ketten nagybaconiak, ketten barótiak, szintén ketten csernátoniak, egy-egy pedagógus tanít moldvai csángó faluban Sepsiszentgyörgyről, Gelencéről, Torjáról, Felsőrákosról, Szentkatolnáról és Kézdikővárról.

Csík faluban szól a hegedű

Ha ebédidőben érkezel, együtt mondhatod el az asztali áldást a gyermekekkel. Az ebéd a program része mind a harmincnégy érintett faluban, ebben az óvodások és iskolások is mindannyian részesülnek. Csík faluban ötvenegyen ülnek mindennap asztalhoz.

A csíkszeredai Vaszi Alíz idén végzett a Babeș–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) pedagógia szakán. Már korábban hallott a moldvai lehetőségről, és úgy döntött, ha a szülőhelyéhez közel nem tud elhelyezkedni, ez lesz számára a legjobb hely. Végül el sem ment a választásra. Alíz óvodásai a román nyelvvel egyszerre tanulják a magyart, értik az alapszavakat, az előkészítő osztályosokkal pedig egészen jól lehet haladni.

A székelyudvarhelyi Kovács Boglárka különleges indíttatás miatt választotta az MCSMSZ programját. Magyar–spanyol alapképzés után a mesterit spanyolul végezte a BBTE többnyelvű és multikulturális kommunikáció szakán. Erasmus-program révén többször járt Spanyolországban, ahol spanyol anyanyelvűeknek tanított idegen nyelvként magyart. Megtetszett szakmájának ez a területe, és úgy gondolta, egy csángó faluban tudna ebben fejlődni. Boglárka az I–VIII. osztályos gyermekeket tanítja az iskolán kívüli órákon. Miként a többi helyszínen, az ő csoportjaiban is vannak, akik jobban tudnak magyarul, és ha szükség, ők fordítanak azoknak a társaiknak, akik nem értik, amit a tanár mond.

Ebéd után az óvodások lefekszenek, a kisdiákoknak kezdődik a hangszeroktatás. A külsőrekecsini Fejér Minus Mihály hegedűs és a magyarországi Bata Hajnalka furulyatanár minden nap máshol tartja a zeneórát: hétfőn Külsőrekecsinben, kedden Forrófalván, szerdán Csík faluban, csütörtökön Budán és Klézsén, pénteken Dumbravénben. Ugyanígy vándorol naponta más-más helyszínre a többi zenész is, ezenkívül minden faluban helyi hagyományőrző is foglalkozik a gyermekekkel. Csík faluban Máté Lenuța tanít csángó dalokat, a helyi hagyományokkal ismerteti meg a gyermekeket, sokat játszanak és kézműveskednek.

Dumbravénben a hagyományos játék és az okostábla is kéznél van

A legfiatalabb település

Egy természeti katasztrófának, az 1991-es árvíznek köszönheti létét Dumbravén. A Rekecsin-patak pusztítása miatt sok árvízkárosult költözött Külsőrekecsinből erre a helyre, ahol házakat építettek és létrehozták a legfiatalabb csángó települést. Templomukat a Fájdalmas Szűzanya tiszteletére szentelték fel. A négyszáz lelkes faluban szinte minden óvodás és iskoláskorú gyermek részt vesz a magyar oktatási programban, összesen hatvanhárman. Ez részben annak is köszönhető, hogy az itt tanító pedagógus házaspár, a szegedi származású Majzik Tamás és a kézdikővári Majzik-Daczó Kinga különösen vonzóvá teszi a foglalkozásokat.

Majzik Tamás 2011-ben érkezett Szegedről Dumbravénbe, egy kicsi bérelt házban kezdte, egyik szobában tanított, másikban lakott. Legelső tanítványai idén érettségiztek. Középiskolás korától készült arra, hogy Moldvában taníthasson csángó gyermekeket, a tanítóképző főiskola után jelentkezett az MCSMSZ-nél. Amióta Dumbravénben tanít, a körülmények sokat változtak, a rendkívül kényelmes magyar ház korszerű felszereléssel rendelkezik. Majzik Tamás szereti a közösséget, látja a fejlődést, örvend a kis lépéseknek is. Erről meg is bizonyosodhattam a harmadik és negyedik osztályosoknak tartott magyar órán, ahol minden helyesen kimondott szóért, mondatért megdicsérte a gyermekeket. Írtak, olvastak magyarul, a játékok magyar kiszámolósokkal kezdődtek, az okostáblánál is szükség volt a magyar nyelvre. Dumbravénben természetessé vált, hogy amint a gyermek óvodáskorba ér, viszik a magyar házba Majzik-Daczó Kinga csoportjába, amikor iskolás, akkor a délutáni magyar órára. Itt is, mint a többi csángó faluban a kicsik járnak a rövid programú román nyelvű állami óvodába, onnan mennek délben a magyar házba. A nagyobbak Külsőrekecsinbe járnak iskolába.

Hegedűóra Csík faluban

Csángó robotika

Majzik Tamás úgy tartja, mivel fejlődik a pedagógia és a csángó gyermekek világa is kitágult, sokkal többféle inger éri őket, mint korábban, ezért neki is fejlődnie kell a pedagógiai módszerek terén. Alkalmazza az oktatási robotikát, amely az alapvető robotikai elveken alapszik és igen alkalmas a kreativitás, a matematikai gondolkodás fejlesztésére. A gyermekek már olyan robotikai alaptudással rendelkeznek, hogy októberben a csíkszeredai Fabton Oktatási Központ meghívására kódolásra, robotikára és kreativitásra építő foglalkozásokon vehettek részt.

A dumbravéni siker másik kulcsa, hogy évtizednél hosszabb ideje ugyanaz a tanár tanítja a gyermekeket, és minden bizonnyal nem véletlen, hogy az óvodai csoport dadája, Grădinaru Jácsinta Eugenia és a hagyományőrző foglalkozások vezetője, Cochior Alina Celina is Majzik Tamás tanítványa volt.

Három etnikum egy faluban

Az utóbbi négy esztendőben a magyar kormány támogatásával gombamód nőttek-épültek a magyar házak a csángó falvakban. A legutóbbit, a dió­szénit idén szeptemberben avatták. A kétszintes épület földszinti nagy terme alkalmas közösségi rendezvények, képzések, találkozók megtartására, de arra is van lehetőség, hogy a tanárok kis létszámú csoportokban tanítsanak. Az ebédlőrész tágas, a pedagógusok emeleti lakása otthonos.

Ebben a tanévben mindhárom oktató újonnan érkezett Diószénbe, ezért Budnarașu Genoveva helyi hagyományőrzőre támaszkodnak, aki minden gyermeknek ismeri a családi helyzetét, segít a fiatal pedagógusoknak kiigazodni a helyi szokásokban. Ő tartja a hagyományőrző foglalkozásokat a magyar házban, sokat tanulnak tőle a tanítók, akik negyven-ötven óvodással és iskolással foglalkoznak. Az új magyar ház vonzereje miatt a létszám változó, egyre többen jelentkeznek az iskolában és iskolán kívül is.

Az iskolai magyar órákra járó diákokat a gyimesközéploki Bodor Dávid tanítja, aki nem bánja, ha tanítványai tollbamondáskor csángósan írják le a diktált szöveget, a lényeg, hogy értsék, amit írnak. A nyolcadikosok közül a jobb nyelvtudásúakat bátorítja, hogy menjenek tanulni tovább Csíkszeredába.

Az alsósófalvi Ráduly Eszter idén fejezte be az egyetemet bölcsészkaron, korábban táncolt néptánccsoportban és már akkor érdeklődött a csángó kultúra iránt, másrészt az egyetemi dialektológia kurzuson is találkozott ezzel a világgal és meg szerette volna ismerni. A magyar házban Dáviddal ketten tanítják az elemistákat és az V-VIII. osztályosokat. A gyermekek mindennap jönnek délelőtti és délutáni váltásban aszerint, hogy ki mikor jár iskolába. Az óvodásokkal a csernátoni Dezső Boglárka foglalkozik, a gyermekeket az állami óvodai program után hozzák a magyar házba. Boglárka három évet tanított állami óvodában, iskolában, úgy érzi, ott nem tudta a saját elvei szerint végezni teendőit, az MCSMSZ-nél ellenben szabad kezet kapott, minden gyermekkel aszerint tud foglalkozni, ami szükséges az ő fejlődéséhez. A diószéni iskolában ötszáz óvodás és diák szerepel a nyilvántartásban, románok, magyarok és cigányok, vallás szerint katolikusok és ortodoxok. A csángó falvak közül egyedül itt él együtt ez a három etnikum.

Lévén, hogy mindhárman egyelőre csak kóstolgatják a moldvai életet, de otthonuk Székelyföld, nem tudni, a jövő tanévet is Diószénben kezdik-e, egyelőre úgy érzik, megéri kipróbálni, tapasztalatot szerezni és legfőképpen részt venni abban, hogy a csángó gyermekeket közelebb vigyék gyökereikhez.

Kézműves foglalkozás a Csík falusi magyar házban

Rácsila

A Bákótól északra fekvő Gerlény község hat faluja közül Lészpeden és Rácsilán működik magyar oktatási program, Lészpeden az iskolai magyar órákra és a délutáni oktatásra is járnak a gyermekek, Rácsilán óvodás csoportokban fogadják a kicsiket a román nyelvű állami óvodai program után. Az MCSMSZ-nek szándékában áll elsőként ezt az óvodát akkreditáltatni, vagyis az afterschool státuszból hivatalosan működő egyesületi óvodává alakítani. Itt három pedagógus foglalkozik a gyermekekkel: Kovács Imola Nagytusnádról, Finta Zsanett Székelyudvarhelyről és Sandi Szende Csernátonból. Érkezésemkor a kis ovisok az uzsonnájukat fogyasztják, ez is egyfajta magyar óra, mivel a pedagógusok négy-ötféle gyümölcsöt kínálnak és a gyermekeknek ismerniük kell a gyümölcsök nevét, színét.

Kovács Imola harmadik éve tanít Rácsilán, nagyon megszerette ezt a helyet, azt mondja, ez az élete. Ha a gyermek olyan családban él, ahol a nagymama magyarul beszél, még akkor is megérződik ez nála, ha a szülei nem tudnak magyarul – mondja az óvónő. A kicsik nagyon fogékonyak, egyszerre tanulják a magyar és a román nyelvet. Az óvodásokat autóbusszal hozzák Lészpedről, majd délután viszik őket haza. Egyes szülők az ingyen ebéd és a délutáni foglalkozás miatt használják ki ezt a lehetőséget, de hálásak, amiért gyermekük jól érzi magát itt, és azt sem bánják, ha ragad rájuk néhány magyar szó.

Mit hoz a jövő?

Ha arra gondolunk, hogy az általánosan tapasztalt folyamatos létszámcsökkenés Bákó megyét sem kerüli el és ennek ellenére jó néhány éve nagyjából állandó az MCSMSZ magyar oktatási programjában részt vevő gyermekek száma, elégedettek lehetünk – válaszolja kérdésünkre Pogár László, a szövetség elnöke. Az ő falujára ez különösen érvényes, mivel itt járnak a legtöbben az iskolai magyar órákra és az iskolán kívüli foglalkozásokra. Ez Magyarfalu, ahol több mint százan tanulják a magyar nyelvet és közel százharmincan járnak a magyar házba. Igen népszerű a magyar oktatás Lábnyikon, Pusztinán, Klézsén, Somoskán, Diószegen, Budán, de ha egy településen csak húsz-harminc gyermek kerül a nyelv által közel a gyökereihez, akkor is megéri – szögezi le Pogár László. Óvodától egyetemig közel ezernyolcszázan vesznek részt a programban harmincnégy csángó településen, Csíkszeredában, Felsőlokon és felsőfokú tanintézményekben, s bár még ugyanennyi faluban lehetne foglalkozni a gyermekekkel, ezek a számok is sokat elárulnak – mondotta.

A rácsilai óvodások játék közben ismerkednek a magyar nyelvvel

A nyelv kopik, ha nem használják

A magyar oktatási program eredményességét évente ismétlődő mérésekkel követik, ennek lényege, hogy a gyermekek nyelvi fejlődését saját előző évi szintjükhöz hasonlítják. Ezekkel a mérésekkel négy nyelvi készséget ellenőriznek: az írásbeli és szóbeli szöveg értése, valamint szövegalkotás írásban és szóban. Ezáltal az MCSMSZ képet kap arról, milyen munka történik adott helyszínen. Az eredményt megbeszélik a tanárokkal, ahol hiányosságot észlelnek a következőkben arra helyezik a hangsúlyt. Minden évben májusban tartják a mérést, júniusban kielemzik.

Meg kell fogalmazni, hol tartunk, mi a tanulság, min kell javítani, melyek azok az akadályok, amelyeket az MCSMSZ mint szervezet kell hogy legyőzzön. Mi az, ami a tanári munkavégzéssel kapcsolatos, és azon a javítanivaló, valamint vannak-e olyan hibák, amelyek esetleg szakmai hiányosságból fakadhatnak – összegzi Hegyeli Attila, az oktatási program irányítója.

Felmerül bennem a kérdés: ha a csángó gyermek elkerül a falujából és az új közegben többet nem találkozik a magyar nyelvvel, mit tud kezdeni vele. Érkezik a válasz: a nyelv kopik. Minden, amit nem használunk, még az anyanyelv is, kopik. Ha valaki évtizedekig nem használja az anyanyelvét, egy teljesen más nyelvi környezetben él, el is felejtheti azt. Úgy tartjuk, nyelvében él a nemzet, ez igaz, de alapvetően a nyelv egy kommunikációs eszköz – szögezi le Hegyeli Attila. Ha a csángó gyermek felnőttként nem használja a magyar nyelvet, egy dolog megmarad: az érzés, hogy jó volt neki a magyar házban, szerette a táncot, az éneket, azt a kultúrát, amivel találkozott, és ezáltal nem múlik el a magyarsághoz kötődése, az megmarad örökre.

A dumbravéni robotikások Csíkszeredában

Gazdaság nélkül nincs megmaradás

Pogár László szerint több száz éve nem történt akkora fejlesztés Csángóföldön, mint az elmúlt négy esztendőben: elindult a gyermekek étkeztetése, a zeneoktatás, működik az ösztöndíjrendszer, a gyermekek megismerik a helyi hagyományokat és mindez a szülők figyelmét is felkeltette. Ha a gyermek hazamegy és otthon énekel magyarul, az anyuka erre felfigyel, őt is be lehet vonzani a hagyományőrző programba, hétvégi eseményekre, bálokba. Az MCSMSZ szervezésében jól működnek a népdal-, mesemondó, balladaéneklő versenyek, a gyermekek járnak táborokba és nagy sikere van a Bákóban szervezett Csontkirály és Babkirály farsangbúcsúztatónak, amelyen több mint ezren vesznek részt.

A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége legköltségesebb és legtöbb alkalmazottat foglalkoztató programja az oktatás. Ezen kívül működtetik a lábnyiki képzőközpontot és tábort, a szociális programot, egész Csángóföldre kiterjedő focibajnokságokat szerveznek korosztályonként, anyasági támogatást nyújtanak, megszervezik az egészségügyi szűréseket, vallási vonatkozásban sikerült elérni a havi egy magyar bákói misét, közösen mennek búcsúkba, működtetik a tájházhálózatot, részt vesznek néprajzi és folklorisztikai szakszerű gyűjtésekben és a gyűjtések anyagának feldolgozásában és közzétételében, valamint néhány gazdasági tevékenység is elindult. A programok szervezése a 2019-ben avatott bákói Magyar Házban és terepen történik, minden tevékenységi területnek megvannak a felelősei.

A diószéni gyermekek tanítójukkal kirándulnak

Pogár László elmondta, saját anyagi források létrehozása érdekében a  szövetség céget alapított, és vásároltak néhány gépet, amelyekkel bevételt tudnak megvalósítani. Vásároltak egy pelletkészítő gépet; a szalmát ingyen kapják a gazdáktól, abból maguk készítenek tüzelőanyagot az MCSMSZ házaiba, több helyen pedig napelemet szereltek fel, ezáltal is takarékoskodnak. Kérésre gyümölcsöt préselnek a gazdák saját gyümölcséből, munkát vállalnak egy markológéppel, készülnek mosodát indítani, a szociális és munkaügyi minisztériumnál megnyert pályázatból szociális konyhát szerelnek fel, de vannak más tervek is. Ha a szövetség gazdaságilag megerősödik, az a közösségnek jó, munkát jelent az embereknek és összetartást, ez pedig a csángóság felemelkedését hozhatja el – szögezi le Pogár László.

Minden bizonnyal igaza van az MCSMSZ elnökének: ha a csángók  Olaszországban keresik a boldogulást, akkor a jövő nem arról fog szólni, hogy a nagymamák nyelvét van-e, aki visszatanulja, hanem elvész a még meglévő magyar nyelv is Moldvában, eltűnnek a hagyományok és vele együtt egy olyan világ, amely a magyar nemzet része még akkor is, ha ezt nagyon sokáig elfelejtettük. A csángószövetség, a csángó falvakban tanító magyar pedagógusok, a magyar kormány, más támogatók, a magyar néprajzos szakemberek és még sokan mások nem ezt akarják. Ebbe a sorba lapunk is beletartozik, szerény eszközeinkkel a csángó jövőt szeretnénk szolgálni.