2016-ban a sepsiszentgyörgyi Puskás Tivadar Szakközépiskola óvó terében intézménnyé nemesült a Puskás Tivadar Hírközlési Kismúzeum. Létrejött a tudomány és kultúra, a tanulás és szórakozás, sőt, leginkább a szórakozva tanulás egy olyan fellegvára, amely országosan is páratlan a maga nemében. E fellegvár jelszava: Megőrizni a múlt értékeit, alkalmazkodni a jelenhez, befolyásolni a jövőt.
A távközlés hőskorát személtető készülékekből ennyire sokrétű gyűjteménnyel egyik múzeum sem rendelkezik térségünkben. Célunk a távközlés történetének ismertetése, Puskás Tivadar életének bemutatása, az elektrotechnika széles körű elterjesztése, aktív múzeumi szerep az óvodától az egyetemig. A múzeumot úgy szerveztük meg, hogy felkeltsük az érdeklődését még azoknak a diákoknak is, akik nem igazán lelkesednek a fizikáért. A közvetlen tapasztalat, a kísérletek megragadják a kicsik és nagyok fantáziáját egyaránt. Az egészen aprók játékos formában ismerkedhetnek meg a villamosság és a távközlés alapjaival. A Puskás Tivadar Hírközlési Kismúzeum a már fizikai alapismeretekkel rendelkező általános iskolások, középiskolások számára „élő” fizikaórákat tart. A kismúzeumban lehetőség nyílik olyan ismeretek megszerzésére, amelyek jól kiegészítik az iskolában tanultakat, miközben szemléletet is formálnak.
A kezdetek
A Puskás Tivadar Hírközlési Kismúzeum ötlete spontánul született. Vargha Mihály, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója 2010-ben a Puskás-iskolában tartott egyik eszközbemutató alkalmával megemlítette, hogy jó lenne Puskás Tivadart bővebben bemutatni egy múzeum keretén belül is, emléket állítani neki, ismertetni az életét és munkásságát. Ez a bemutatósorozat pedig folytatódna majd más erdélyi személyiségekkel.
Újfalvi István mérnök-tanár, az intézmény igazgatója támogatta az ötletet s megengedte az intézményben a gyűjtemény tárolását és előkészítését egy kiállításra. Demeter Dávid mérnök-tanár, az intézmény későbbi igazgatója megfelelő termeket biztosított a kiállítás részére. Dr. Péter Sándor, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének háromszéki elnöke felismerte a kiállítási tárgyak gyakorlati és pedagógiai értékét, kiemelve: mivel az eszközök működnek, élő múzeumról lesz szó, amely didaktikai célokra is használható.
Ez a kismúzeum egy olyan tanintézményben jött létre, amelyről a megnyitón részt vevő Tóth-Birtan Csaba, Sepsiszentgyörgy alpolgármestere a következőket mondta: „Én mindig nagyon szívesen jövök a Puskás Tivadar tanintézménybe, ez egy dinamikus intézmény, minden alkalomból látok valami újat, ahol a tanulók elsajátíthatják az új technológiát. Az elméleti oktatás mellett gyakorlati tevékenységen is részt vesznek, amelyeknek az életben is hasznát veszik. Gratulálok az iskola személyzetének és további sok sikert kívánok.”
A több mint 4000 darabból álló távközlési berendezésgyűjtemény (saját magángyűjteményem egy része) 1980-tól látható volt 12 nyilvános kiállításon különböző helyiségekben. A készülékek 90 százaléka működőképes, és a látogatók kipróbálhatják. Tóth-Birtan Csaba alpolgármester meggyőződése, hogy a kismúzeum létrejöttének üzenete van: Székelyföld számára fontos a műszaki fejlődés ismerete.
Mi van a múzeumban?
A hírközlési kismúzeum több helyiségben található, amelyekben bemutatjuk a távközlés történetével kapcsolatos tudnivalókat; Sepsiszentgyörgy posta- és távközlési történetét; Puskás Tivadar életét és munkásságát, megvalósításait; a Puskás Tivadar Rádióklub tevékenységét. A termek összfelülete kb. 180 négyzetméter.
A kiállított anyagok vertikálisan és horizontálisan vannak elhelyezve. Nagy a zsúfoltság, ennek ellenére még rengeteg érdekes anyag és téma vár bemutatásra. Mindenik készüléknek megvan a maga története az eredetétől valamikori használatáig. A termekben lévő tárgyak bemutatását korszakokra, típusokra osztottuk fel. Nagyobb érdeklődés esetén vagy a tanárok külön kérésére a múzeumpedagógiai tevékenységen belül bármelyik „alkiállítást” ki lehet „emelni” és bővített formában nagyobb felületen bemutatni az iskola műszaki tantermében. Mindegyik korszakot román, magyar és angol nyelven mutatjuk be. A készülékek bemutatására használjuk a QR-kódot, a témákkal kapcsolatos tudnivalókat az oda helyezett számítógépek segítségével oldjuk meg.
A Puskás Tivadar Rádióklub
A Puskás Tivadar Rádióklub hívójele YO6KPT. Technikai vezetője Szabó Árpád világbajnok rádióamatőr, aktív tagja Dénes Dezső. Tevékenysége többrétű. Itt működik a rókavadászatkör (rádiós tájékozódási futás), mely az amatőr rádiózás egy izgalmas területe, vonzó minden korosztály számára. Fiatalok, tinédzserek, középkorúak és öregek mind bekapcsolódhatnak ebbe a sportágba. A résztvevők a rendezők által elrejtett rádióadókat keresnek meg saját rádióvevő készülékükkel. A kör vezetője a fáradhatatlan Gajdó Éva tanárnő. Rádiós távgyaloglásban (hegyi kecskék) a csapatunk a világ legjobbjai közé tartozik. Vezetője ennek is Gajdó Éva tanárnő.
A klub célja: szervezetten összefogni az elektronika, rádiótechnika, számítástechnika egyes ágazataiban öntevékenyen kísérletező és a szakmát szenvedélyesen szerető embereket, különös tekintettel a fiatalokra; a hagyományos rádióamatőr-barátság ápolása a belföldi és külföldi rádióamatőrök között; a hazai rádióamatőrök jó hírének erősítése; a technikai eszközök fejlesztése; a technikai színvonalunk fejlesztése; a külföldi rádióamatőr-mozgalom technikai színvonalának követése; a rádióamatőri diplomák megszerzése; városunk és iskolánk nevének ismertté tétele a megvalósított rádiós kapcsolatokon keresztül (bejelentkezéskor angol nyelven bemondjuk a Sepsiszentgyörgy és a Puskás neveket).
A gyűjtemény
Saját gyűjteményem 1980 novemberétől nyilvánosan látható volt különböző kiállítások alkalmával. Az 50 évi szereplés ideje alatt több száz írott vélemény került be a vendégfüzetekbe, melyeket 35 000 látogató fogalmazott meg és 4500 aláírás támaszt alá kilenc kiállítás és négy bemutató alkalmából, ezekből négy kiállítás Sepsiszentgyörgyön, egy-egy Csíkszeredában, Udvarhelyen, Csernátonban, Kézdivásárhelyen és Bukarestben volt, a négy bemutatót pedagógiai tevékenységgel egybekötve a Puskás-iskolában tartottunk. Tíz interjú hangzott el televízióban és tizenöt rádióban román és magyar nyelven, méltatta számtalan újságcikk.
A vendégfüzetben megtalálhatjuk a látogatók biztató szavait vagy véleményét: őrizzétek továbbra is a kultúránkat, hagyományainkat; a történelem fényes emlékeit nem lehet eltékozolni; valóságos fellendülés ennek a kiállításnak a megtekintése; erőt-egészséget, akik harcolnak a fennmaradásért!; kár, hogy nincsen állandó kiállítás ezekből a készülékekből egy múzeum keretén belül (beírva az 1990-es években). A beírások angol, román, magyar, német és olasz nyelven történtek.
Rendezvények a Puskás-kismúzeumban
A kismúzeum felszereltsége, felülete és szakembereinek felkészültsége lehetőséget biztosít különböző tevékenységek lebonyolítására: múzeumpedagógia; rádióamatőr-képzés és -oktatás; a morzeábécé bemutatása, oktatása; túlélési technikák, elsősegélynyújtás; katasztrófavédelemben való részvétel a helyi hatóságok vezetése alatt; meghívott szakemberek szakmai megbeszélései; különböző szakmai témákkal kapcsolatos évfordulók, megemlékezések és kiemelt kiállítások; az alternatív energia termelése és használata a távközlésben; szakmai tevékenység a tanulóknak.
A kismúzeum rövid idő alatt nagy népszerűségre tett szert. Látogatóink voltak megyénk tanulói, amerikai, német, magyar, olasz és hazai turisták.
Az elmúlt években a Puskás Tivadar Hírközlési Kismúzeumban végzett tevékenységünk során tapasztaltuk, hogy a jogosultsággal rendelkező látogatóink gyorsan változó világunkban igénylik a szakmai naprakész információt.
Hogyan tovább?
Mostanára a múzeum hírneve túlhaladta az ország határait. Van egy hasznos, most már elismert és ismert kismúzeum, valamint egy erős rádiós csoport. Ezek már nem csak iskolánknak hasznosak. A rádiósok világszerte ismertekké váltak, és általuk az iskola, a Puskás neve, a városunk és Erdély is.
Katasztrófa esetén számítanak ránk, hisz ilyen szerződésünk van. Részt vettünk már több közös gyakorlaton.
A kismúzeum látogatottsága nagyon jó. Felfigyelt erre a Kovászna Megye Turizmusáért Egyesület, és nyilvántartásba vette népszerűsítés céljából, ami máris sikeresnek tűnik.
A kismúzeum népszerűsítésével a magyar és román nyelvű média is ismertté tette iskolánkat, városunkat. Mindezek lehetővé tették a múzeum gyors fizikai és szellemi fejlődését.
A hogyan tovább kérdésre a válasz ebben az esetben is megszületett: intenzívebb szellemi fejlődés érdekében 2019-ben Tóth-Birtan Csaba mérnök, Sepsiszentgyörgy alpolgármestere kezdeményezésére megalakítottuk a Székelyföldi Hírközlési Örökség Egyesületet, melynek elnöke Tóth-Birtan Csaba, alelnöke alulírott, titkára Péter Sándor, tagjai Puskás Attila, József Álmos.
Elnökségünk jelenlegi feladata a helyzetfelmérés és a programalkotás, amely alapján a vezetékes, vezeték nélküli távközlés és az informatika területén feladatainkat a következő időszakban végezzük. Növelni fogjuk szervezettségünket. A működő szakcsoportok mellé újakat szervezünk azzal a szándékkal, hogy a jelenlegi bemutatókon helyben fórumot teremtsünk szakmai kérdések megvitatására, közösségi műhelyek kialakítására. Fontos feladatunknak tekintjük a tanulók szakmai továbbképzése színvonalának emelését. Ezen a téren alapvető tevékenységet folytat Beke Csongor.
Tóth-Birtan Csaba alpolgármester lépéseket tett a jövőbeli Székelyföldi Hírközlési Múzeum épületét illetően. Megkezdtük egy restaurátor-javító kis műhely felszerelését is. Péter Sándor, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének háromszéki elnöke megfogalmazott egy olyan gondolatot is, hogy jó lenne, ha a Székelyföldi Hírközlési Örökség Egyesület keretében megszületne egy állandó technikatörténeti kiállítás. Ilyen komoly tervek tették szükségessé a kb. 4000 darabból álló gyűjtemény felleltározását és átadását az egyesületnek a szigorú nyilvántartás és bővítés érdekében.
A gyűjtemény ez idáig két könyv megjelenését ihlette: A hangrögzítés története kezdetektől napjainkig, megjelent 2003-ban, a szerző alulírott; Puskás Tivadar, a magyar feltaláló, megjelent 2015-ben, a szerzők Puskás Attila, Rajnai Zoltán és alulírott.
A kismúzeum többévi működése után újólag felvetődik a nagy kérdés: hogyan tovább? Mi legyen a gyűjtemény sorsa?
Ahhoz, hogy egy technikai múzeum megfelelőképpen működjék, igen sok a tennivaló. Szükséges, hogy egy jövőbeli kiállítás még magasabb minőségi szintet érjen el, eredményeit megtartsa és fejlődjék a továbbiakban is. Ezért érdekes tevékenységekre, aktív csoportokra, felkészült felelősökre van szükség, és kiállítófelületre. Pillanatnyilag az iskolában van egy didaktikai szempontból értékes Puskás-emlékhely teljes felszereléssel, dr. Szőke Ana-Maria igazgató, Fail Tamás aligazgató, alulírott és Kristály Dominic felügyelete mellett. Végső célunk: őrizzük, gyűjtsük össze emlékeinket, nehogy végleg elvesszenek, és ezáltal is üresebb legyen a múlt, szegényebb a jelen, kétesebb a jövő.
Csáky Ernő
Új múzeum születik
A Puskás Kismúzeum kezdetei újságírói szemmel
Meseszerű történettel kezdődött az út, kezdetben kiismerhetetlen ösvényként szolgált a rajta elinduló Csáky Ernő mérnök-tanárnak, hogy aztán rendkívül csábító, csodálatos megállókkal gazdagodva olyan pályává szélesedjék, amelynek még nem látszik ugyan a vége, de csábító közelsége újabb tettekre sarkallja az elindulót.
Én menet közben csatlakoztam, no nem főszereplőként, amolyan mellékes állásban tudtam csak támogatást nyújtani, annak is köszönhetően talán, hogy neki, a ranglétrán felfelé haladó aktív katonatisztnek nem volt még gépkocsija, de nekem, a vékonyabb pénzű újságírónak és tanárnak igen. Így hát a szülőfalunkból, a Székelyudvarhely melletti Bögözből szállítgattuk, szállítottuk Sepsiszentgyörgyre a kidobásra ítélt vagy már kidobott gramofonokat, patefonokat, rádiókat, telefonokat, olyan eset is volt, hogy a lakodalomban boráttöltésre használt gramofontölcsért hoztuk el. Az egyik szentföldi faluból, talán Dobóból került az a rádió, amely alatt csak meg kellett gyújtani a petróleumlámpát, s máris szólt a zene.
Aztán megfordult a mozgásirány: egy idő után már nem kellett utánajárni az érdekes hulladéknak, hozták maguktól az emberek, s különösen, amikor híre szaladt, hogy egy „megszállott” miket szed össze, egyszeriben megemelkedett az eldobásra szánt elektromos szerkentyűk adományozásának láza. Aztán a Megyei Tükörben elindítottuk a gyűjtő sorozatát a hangrögzítés történetéről. A sorozatból később könyv lett. Sort kerítettünk az első gramofon- és patefonkiállításra is a megyei lap gyűléstermében. A televízió magyar szerkesztősége is felfigyelt erre, s ezek után már nem lehetett leállni. Csupán a helyszűke szorított, s ennek az lett a vége, hogy a megyei múzeum akkori igazgatója, Kónya Ádám sokat nem teketóriázott, a gyűjtemény nagy részét átvette a múzeumnak, amelyből nemsokára kiállítást is rendeztek, nem is egyet, egyszer a gyerekjáték-gyűjteménnyel együtt, majd fényképészeti tárgyak „társaságában”. És rendre következtek a bemutatkozások Kézdivásárhelyen, Csernátonban (ide is jutott az összegyűjtött tárgyakból), Udvarhelyen, Csíkszeredában.
És újra feltelt a ház! Közben ugyanis „beléptek” a telefonok, a korszerűbb lejátszók, a számítógép világa sem váratott sokat magára. És akkor Puskás Tivadar „sietett” a gyűjtő és gyűjtemény segítségére. Ha már telefonról is szó van, hát társítani lehetett Puskással és a Puskás Tivadar Szakközépiskolával. A rendelkezésre bocsátott termek ugyancsak megteltek, immár a látogatók is nehezen férnek az asztalokra és falra rakott ezernyi meg ezernyi eszköz között. És ami ennél is megdöbbentőbb a szó jó értelmében: e tárgyak, eszközök túlnyomó része működtethető, működőképes!
Puskás Tivadar emléke előtt tisztelegve nem fogalmazhatunk másképp: őrizze meg e kismúzeum önmagát is e középiskola dicsőségére, diákjai épülésére, de találjon tágasabb, az ipar- és technikatörténet végigkövetését szolgáló, megkönnyítő, az egész város közönségét megszólítani tudó és akaró lakhelyet!
Péter Sándor
