Válság idején a vállalkozókTejes gondok Étfalván — Farcádi Botond

2009. január 28., szerda, Riport

Az nem igaz, hogy nem lehet a mezőgazdálkodásból megélni. De ez nem olyan, hogy délután négykor becsukjuk az íróasztal fiókját, és másnap reggel kinyitjuk, itt egész nap kell dolgozni, mert ha például a tehén borjúzik, akkor éjszaka is ott kell lenni — magyarázza Csutka Attila, aki Étfalván üzemeltet tejfeldolgozót. És nem csak a munka miatt nehéz a gazdálkodó élete: a túlzott bürokrácia, a törvény sem segíti túlságosan azokat, akik falun, mezőgazdaságból akarnak megélni.

Az Agrobio családi vállalkozást 1996-ban hozták létre, addig állattenyésztéssel foglalkoztak, arra gondoltak, azt kellene valamilyen módon fejleszteni. Eleinte a saját termelésű tejet kezdték feldolgozni, nagy jártasságuk nem volt a sajtkészítésben, de szép lassan kitanulták csínját-bínját. „Több mint valószínű, hogy ízlett a termék, mert egyre keresettebb lett a fiúról Robynak keresztelt sajt" — emlékszik vissza Csutka Attila. A faluból is kezdték felvásárolni a tejet, 2003-ban már kénytelenek voltak kft.-ként működni tovább, akkor jelent meg ugyanis a törvény, miszerint családi vállalkozásnak nem lehet alkalmazottja. Pedig volt, hogy tízen is dolgoztak ott.

Az ország európai uniós csatlakozása is újabb fejezetet nyitott a vállalkozás történetében: a követelmények szigorúbbak lettek, a tejfeldolgozót pedig olyan kategóriába sorolták, hogy egyik fontos brassói kuncsaftját elvesztette. Az volt a lényeg, hogy csak a helyi piacon értékesíthetik a termékeket, és hiába derült ki időközben, hogy ez nem csak a megyei piacot jelenti, már késő volt. Így kénytelenek voltak váltani: sajtból csak annyit készítettek, amennyit helyben tudtak értékesíteni — kovásznai szállodáknál, szentgyörgyi élelmiszerüzletekben —, a többi tejet pedig a tejgyárnak eladták.

Persze, a változás az alkalmazottak létszámát is érintette: most hatan dolgoznak, a családtagokkal együtt, köztük Csutak Róbert is, aki tavaly Szebenben végezte az egyetemet hegyvidéki gazdálkodás szakon, most pedig ugyanott vidékfejlesztésből mesterizik. Egyetemi évei alatt külföldön is járt, Ausztriában több farmot meglátogattak, ottani tapasztalataiból kiindulva pedig úgy véli, mezőgazdálkodásunkban egyelőre nagy az elmaradás a nyugati államokhoz képest, a felzárkózáshoz pedig időre, de mindenekelőtt sok pénzre lenne szükség. Azon is gondolkodnak, hogy akár a mezőgazdasági minisztériumnál, akár az Európai Uniónál pályázzanak a farm fejlesztésére, ez azonban óriási befektetés, hatalmas bürokráciával jár, kölcsön nélkül pedig szinte lehetetlen megoldani, márpedig túlságosan eladósodni sem szeretnének. Egy istálló felépítése például mintegy 100 000 euróba kerülne, és ez csak az istálló — magyarázza. Felvetődött, hogy szerezzék meg a biotermék minősítést a sajtra, hiszen amúgy sem használnak semmi adalékanyagot, sem saját teheneik, sem a falubeliek szarvasmarhái tápot nem kapnak, a legelőket nem műtrágyázzák, ez azonban ismét rendkívül hosszadalmas és bürokratikus folyamat.

A bürokrácia mellett a másik gond, hogy semmit nem lehet kiszámítani, az állami támogatásra is hiába támaszkodna az ember — bár ennek mértéke az uniós csatlakozás után Csutka Attila szerint elfogadható lenne, no nem a régebbi uniós tagországokhoz, hanem a korábbi állapotokhoz viszonyítva —, hiszen még a tavalyra ígért hegyvidéki támogatást sem kapták meg, a cukorrépánál pedig még rosszabb a helyzet, 2007-ről is vannak tartozások. És munkaerőt találni sem könnyű, az állam az ingyenélést támogatja — véli Csutka Róbert. „Azt kérdik tőlem: miért dolgozzam én magának hétmillió lejért, amikor felét megkapom munka nélkül?" — ecseteli Csutka Attila.

Ráadásul az állatállomány is csökkenőben: ha három évvel ezelőtt Étfalván még kétszáz tehén volt a csordában, idén már az sem biztos, lesz csorda, olyan kevés az állat. És ez a tejet beszállítók számán is érződik: évente körülbelül tíz termelőt veszítenek, jelenleg mintegy negyvenen hordják be a tejet, sokan a tejpénzből tengetik életüket. De ők is idősebbek, a fiatalok nem nagyon foglalkoznak már a gazdálkodással. És mintha valamelyest még élne az a régi mentalitás, mintha lenéznék azokat az embereket, akik mezőgazdasággal foglalkoznak — mondja a gazda. Egyébként neki jelenleg körülbelül hatvan szarvasmarhája van, a begyűjtött tejmennyiség télen 1200 liter, nyáron 2000—3000, ebből körülbelül 500 litert használnak fel sajt készítésére, a többit eladják. Továbbra is a minőségre összpontosítanak, hiszen volt már olyan kuncsaftjuk, aki elpártolt tőlük, mert olcsóbb terméket kapott, de hamar rájött, az nem olyan jó, ezért aztán visszatért. Csutka Attila a nehézségek ellenére sem borúlátó: tervei között a farm korszerűsítése szerepel, reméli, tisztázódnak a hagyományos termékekre vonatkozó jogszabályok. Az ember úgy csinálja, hogy valahogy kijöjjön — mondja.

Hozzászólások
Szavazás
Ön szerint milyen lesz a járvány negyedik hulláma?







eredmények
szavazatok száma 839
szavazógép
2009-01-28: Riport - x:

Hideg időben meleg fagylalt (Válság idején a vállalkozók) — Mózes László

Meotis tejfeldolgozó, Illyefalva
A gazdasági válság közvetett módon érinti a kisebb háromszéki tejfeldolgozókat is. Nem csak azzal számolnak, hogy a fogyasztók könnyebben lemondanak majd a drágább termékekről, hanem a nemzetközi piacon történő változások miatt több külföldről érkező, olcsó termékkel kell versenyezniük, késztermékek mellett például a hirtelen jelentősen olcsóbbá vált magyarországi tejjel. A megyei állat-egészségügyi igazgatóság adatai szerint a Háromszéken feldolgozott tej mintegy húsz százaléka Magyarországról származik. Itt persze felmerülnek a fogyasztási szokások is, hogy ki milyen árut részesít előnyben. A mostani gazdasági helyzet kapcsán az illyefalvi Meotis tejtermelő cég társtulajdonosa, Bakó Zoltán, valamint Csutka Attila, az étfalvi Agrobio tejüzem működtetője beszélt az őket foglalkoztató gondokról
2009-01-28: Pénz, piac, vállalkozás - x:

Európai kis- és középvállalkozások hete

Az első ízben 2009. május 6. és 14. között megrendezendő, Európai kis- és középvállalkozások hete elnevezésű kampány célja a vállalkozói létforma népszerűsítése Európa-szerte, valamint a vállalkozók tájékoztatása az európai, országos és helyi szinten rendelkezésre álló támogatásokkal kapcsolatban. A kis- és középvállalkozások a kampányban számos információt, tanácsot, támogatást és ötletet kaphatnak, amelyek segítségével fejleszthetik tevékenységeiket.