– 2020. november elején választották meg az alpolgármesteri tisztségbe. Azelőtt Dél-Amerikában és Afrikában is dolgozott. Milyen volt a nagyvilág után egy kisváros alpolgármestereként tevékenykedni?
– Tíz évet Csíkszeredában laktam, utána a világ több pontján dolgoztam, tanultam és tanítottam, de nekem mindig feltett célom volt, hogy Kézdivásárhelyen fogok lakni és élni. Szakmámból adódóan, ahogy hazaköltöztem, folyamatosan a város vízrendszerének problémáiba ütköztem. A megoldásokért kezdetben önkormányzati képviselőként dolgoztam, most alpolgármesterként. Három év után elmondhatom, hogy egy kisvárosban van, amit meg lehet változtatni, van, amit nehezen, és van, amit lehetetlen. Ez nem az önkormányzaton múlik, hanem a kis- és nagyrégió, valamint a kormányzás adminisztratív problémáin, de a legfontosabb az, hogy mi ne tegyük még rosszabbá ezt a helyzetet.

– A magánszférából érkezik, hiszen vállalkozása is van, emellett egyetemen is oktat. Milyen volt belecsöppenni a közigazgatásba?
– Sokan kérdezték, hogyan bírom, de a vállalkozói és az akadémiai szféra is hasonló kihívásokkal bír, mint a közigazgatás, én pedig mindig szerettem az új dolgokat kipróbálni. Itt annyival másabb, hogy míg a vállalkozásnál gépekkel foglalkozom, addig itt a rendszer elemei emberek. Pers­pektívát kellett váltanom, el kellett fogadnom, hogy itt szigorú követelmények és folyamatok vannak, és ezekkel együtt kell minél hatékonyabban dolgozni. Azt is tudomásul vettem, hogy bárki belép az irodámba, mindig valamilyen problémával érkezik, amit a lehetőségekhez mérten kell megoldani, vagy épp el kell mondanom, hogy nem azért nem tudjuk azonnal orvosolni, mert nem akarjuk, hanem mert mi is ugyanúgy a bürokrácia akadályaiba ütközünk.

A Kantában a vége fele jár a víz és szennyvízhálózat felújítása, de még van mit tenni

– Fiatalos lendülettel érkezett a városházára, a bürokrácia mennyire vett ebből vissza?
– Is-is. Mielőtt belecsöppentem volna, voltak olyan elképzeléseim, amikről kiderült, hogy nem lehet vagy nehéz kivitelezni. Egyik ilyen a hivatal digitalizálása. Nagyon lassan, lépésről lépésre haladunk vele. Bevezettük a ghiseul.ro-t, a részvételi költségvetés platformját és az online hibabejelentő felületet, de az úgynevezett backoffice-t, azaz a hivatal irodáit illetően elképesztő nehézségekbe ütközünk. Jelenleg nincs egy olyan, törvény által előírt keret, ami szerint ezt meg lehetne valósítani. Számtalan céggel beszéltem, hogy készítsenek egy felhasználóbarát platformot, erre ők azt kérdezik: mire van szükséged? Vagyis nem tudnak a cégek egy megoldási javaslatot tenni. Én elmondom, hogy felhőszolgáltatásra, digitális aláírások integrálására lenne szükség, hogy a papírmunkát és a hivatalba járást legalább a felére tudjuk csökkenteni. Lassan zajlik, de úgy néz ki, lesz megoldás a papírarchívumunk digitalizálására és felhőben való tárolására, ahol könnyű lesz keresni. Az előrehaladásban sokszor hátráltat a központi vezetés, az, hogy olyan rendeleteket hoznak, amelyek akadályokat gördítenek elénk. Például egy éve pályáztunk 25 intelligens szeméttárolóra, a szerződést és a szerződés-kiegészítést is aláírtuk, de a mai napig nincs semmi hír róla. Az ilyen esetek demoralizálóak, hiszen a jó szándékunk megvan, de nem rajtunk múlik. Sikerélményt adnak az olyan esetek, amikor önerőből kisebb utcákat tudtunk rendezni, vagy bekerültünk a turisztikai érdekeltségű települések lajstromába. Bevezettük a SmartGuide Tip alkalmazást is, ami a város történelmi központjában segít a turistáknak eligazodni, de sikerült elkészítenünk a város Energiahatékonysági Fejlesztési Programját, valamint a Fenntartható Energia- és Klímavédelmi Cselekvési Tervét is. Mindemellett, Kézdivásárhely egyike azon öt városnak Romániából, amelyek az Európai Unió éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásáról szóló misszióját alkotják. Ezen tagság azért is fontos, mert a misszió az uniós régiók, városok és helyi hatóságok támogatására összpontosít az éghajlatváltozás hatásaival szemben. Sikerélményt nyújtott, hogy partnerségbe léphettünk a Világbankkal, a vezetőségük pedig Kézdivásárhelyen tárgyalt a városfejlesztés 2030-ig tartó lehetőségeiről, aminek köszönhetően a nemzetközi pénzügyi intézmény díjmentesen készítette el a municípium Városfejlesztési Stratégiáját. Jó látni, hogy hatékony a Részvételi Költségvetés, aminek köszönhetően hat pályázatot sikerült kiviteleznünk a program bevezetésétől.

– Szakmájához kapcsolódik a vízhálózat kérdése. Sok éve zajlik ennek rendbetétele, milyen eredményt sikerült elérni?
– Maximalista vagyok, így nem tudok a részhaladásnak örvendeni. Nem oldódott meg a helyzet, de elfogultság nélkül mondhatom, hogy értünk el eredményeket. Problémás volt a helyzet a Csernátoni úton, illetve a Mihai Eminescu és Stadion utcában. Sok volt a „forró pont”, de sikerült a számukat csökkenteni. A vezetékek azonban az idő mú­lásával elavulnak, lesznek problémák. Pap Lajos mérnökkel, a Közművek helyi megbízottjával folyamatosan követjük, próbáljuk a gondokat orvosolni. Továbbra is vannak fejlesztési terveink, ilyen például a Kanta utcai rendszer felújítása is, ahol viszont nagyon elkésett a munkálat, mert az év elején be kellett volna fejezni, de csak mostanra lett kész. Az egykori keményítőgyárnál is volt egy forró pont, azon a szakaszon kicserélték a vezetéket, hogy aztán onnan nem messze legyen újabb csőtörés. Sajnos, az a zóna annyira átláthatatlan – nincsenek régi rajzok –, hogy nagyon nehéz eligazodni nyomvonal-információ nélkül, de meg kell oldanunk ott is a problémát. A gondokhoz még hozzájárult a tulajdonviszonyok tisztázása is, nem volt egyértelmű, hogy mi köz- vagy magántulajdon, így hol tudunk befektetni.

Az új inkubátorház épülete

– Szűk egy év van hátra a mandátumából, a megszorítások tükrében miként látja az elkövetkezendő időszakot?
– Vannak olyan projektek, amelyeket be tudunk fejezni. Ilyen a Mihai Eminescu utca felújítása, a Székely Katonanevelde épületén végzett munkálat vagy a számítástechnikai inkubátorház épülete, ami ha nem is lesz addigra átadva, de kész lesz. Elkészül a bölcsőde, az új óvoda a Bod Péter Tanítóképző udvarán, haladni fog a DAC-tónál kialakítandó szabadidős övezet is. Új projekteket kezdünk: ilyen a közvilágítás korszerűsítésének második része, több mint 1300 égőt fogunk kicserélni, ami a program első részében nem volt benne. Nagyon remélem, hogy a 25 darab, napelemmel, kártyás rendszerrel és kamerákkal is ellátott úgynevezett intelligens szemétszigettel is révbe érünk, de szintén jövőben szeretnénk megnyitni a Molnár Józsiás park mauzóleum melletti hátsó bejáratát is. A közművesítés vonatkozásában a Luther Márton utca, valamint az 1918. december 1. és a Kert utca szerepel a tervekben. Nagyon remélem, hogy nem ütközünk akadályokba az uszoda építése és a gázhálózat bővítése kapcsán sem.

– Ez utóbbi mondat tükrében beszélhetünk tényleges önkormányzatiságról?
– Megértjük és elfogadjuk azt, hogy az ország anyagi gondokkal küzd, de a járható út a kifizetések beosztása lett volna, nem pedig azok nagymértékű korlátozása. A megszorítások a folyamatban levő munkálataink befejezését is befolyásolják. Egy konkrét példa: a Részvételi költségvetés pályázatában megnyert nyujtódi ifjúsági ház felújítását azért nem tudtuk befejezni, mert nem vásárolhatunk 8–10 ezer lej értékben bútorzatot. De új zárat sem vehetünk a középületekre az elromlottak helyett. Meglátásom szerint az ehhez hasonló szigorítások meglehetősen hátráltatják a folyamatban levő munkák sikerességét és az új beruházások megkezdését, hitelét veszítheti a kormány ezen intézkedéseivel.