Octavian Soviany író, költő, műfordító neve kevésbé ismert a magyar olvasóközönség számára, hiszen számos regénye, próza- és verseskötete közül keveset ültettek át – eddig legalábbis – magyar nyelvre. Nemrég jelent meg a Magellán sarka című verseskötete magyar fordításban, ez szolgáltatta az alkalmat ahhoz, hogy a román kultúra napjának idei meghívottja ő legyen.
Octavian Soviany különleges, egyedi jelenség a kortárs román irodalomban, több műfajban alkot, kiváló regényíró, költészete eredeti és tele van meglepetésekkel, francia nyelvből fordított és újrafordított nagyon nehéz szövegeket, világlátását pedig mélységesen meghatározzák erdélyi gyökerei – méltatta a szerda délután a Bod Péter Megyei Könyvtárban tartott könyvbemutatón a meghívottat Adrian Lăcătuș brassói irodalomkritikus. Octavian Soviany az utóbbi felvetésre reagálva elmondta, furcsa keveréke ő az erdélyi multikulturalizmusnak, hiszen apai nagyapja albán, nagyanyja aromán, anyai nagyapja magyar, nagyanyja pedig román volt, édesanyja sepsiszentgyörgyi származású, ő meg Brassóban nőtt fel. Gyerekkorában kétnyelvű volt, magyar óvodába járt, majd román iskolába, „talán ha fordítva lett volna, akkor most magyar nyelven alkotnék”, jegyezte meg. A 2014-ben az év verseskötete díjat elnyerő Magellán sarka című kötetéről elmondta, a különböző utazásai során megélt élményei és a meglátogatott helyekhez fűződő történelmi, kulturális utalások kettősségéből született ciklusok alkotják, maga a cím is egyfajta – bár a költemények szellemiségével némileg ellentmondó – kettőség: Magellán neve az utazót, a sarok az akhilleuszi érzékeny pontra való utalást takarja, „hiszen minden idegen tájra érkezve az utazó sebezhetővé válik”.
Adrian Lăcătuș a kötetet magyar nyelvre átültető Király Zoltán kolozsvári költőt arról faggatta, miért tartotta szükségesnek a versek lefordítását. Király Zoltán felidézte, az egyetemi könyvesboltban került kezébe a kötet eredetije, belelapozott, és két percen belül meggyőződött arról, hogy érdemes lefordítani: részint, mert Soviany költői világa Franz Hodjakot, az 1990-es évek elején Németországba költözött erdélyi szász költőt idézte meg számára, részint, mert Soviany vonzódása az Osztrák–Magyar Monarchia szellemi és kulturális örökségéhez a magyar olvasóközönség érdeklődésére is számítóvá tette az alkotót.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
