A patikamúzeum a város főterén, az úgynevezett Finta-ház emeletén található. Tudomásunk szerint jelenleg az országban huszonkét patikamúzeum létezik, a legtöbb valamilyen intézeten belül csupán egy bemutatóterem. Erdélyben négyet tartanak számon, ezek közül egyik a kézdivásárhelyi. A 12-es Udvartér 1. szám alatti, Finta-háznak nevezett ingatlan elődjét, az egykori körtornácos házat 1835-ben építették, majd 1972-ben lebontották, de 1978-ban újjáépítették, a ház régi formáját is megőrizve.
Háromszék egyetlen patikamúzeuma 2018. december 14-én nyílt meg, és azóta több mint négyszáz látogatója volt. Tóth László újságíró, a Tegyünk Kézdiszékért Tömörülés egyik oszlopos tagja szerint a látogatók mintegy kilencven százaléka román vidékről érkezett, a többiek magyarországiak és erdélyi magyarok voltak. Tóth László azt is elmondta, hogy a kiállított anyagot néhai dr. Boga Olivér ny. főorvos mentette meg az utókor számára.
A patikamúzeumban látható tárgyakat és berendezést először 2008-ban az alsólemhényi Gerontológiai és Rehabilitációs Központ egyik melléképületében állították ki. Onnan hozták át Kézdivásárhelyre, ahol a polgármesteri hivatal biztosított állandó kiállítási termet. A kiállítási anyag alapját a kézdivásárhelyi 1949 utáni 24-es, valamint az 52-es számú patika felszerelése képezi. A rendszerváltáskor a bútorzatot és a felszerelést dr. Boga Olivér elkérte az akkor már magángyógyszertárként működő Aranykígyó Patika személyzetétől, és kiegészítette azt a saját gyűjteményével. Utólag a patikamúzeum más adományokkal is gyarapodott.
Orvosi szakkönyvek, beosztás, kellékek
2021-ben dr. Tarczali Mária gyermekgyógyász főorvos kezdeményezésére mintegy kétszáz orvosi szakkönyvből álló adományt adtak át ünnepélyes keretek között a Kézdivásárhelyi Patikamúzeumnak, amelyet a városi kórházban dolgozó orvosok saját könyvtárukból válogattak össze. Ezekből az értékes kötetekből gyakorló orvosok nemzedékei tanultak az 50-es évektől a rendszerváltásig magyar és román nyelven. A kapott könyvek között szerepelnek a Medicina Könyvkiadó nagyobb kézikönyvei, a szakma minden területére kiterjedő értékes alapmunkák, melyek részletes leírást tartalmaznak egy-egy betegségről annak érdekében, hogy a gyakorló orvos minden fontos kérdésben tanáccsal tudjon szolgálni és állást tudjon foglalni vitatott kérdésekben is. A kézdivásárhelyi orvosok közül legtöbben a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen végeztek és szakosodtak. Az általuk adományozott szakkönyvek mellett a könyvcsomagban bukaresti, kolozsvári és jászvásári orvosi szakkönyvek is találhatók.
A bútorzat a 20. század 45–50-es éveiből származik – tudtuk meg Tóth Lászlótól. Elmondása szerint mintegy 250 különböző típusú régi gyógyszerészeti edényt, termékeket, régi könyveket nézhet meg a látogató, ezek között olyan is van, amelyik a 19. századból származik, mint például több faedény. A porcelántározók is már a patika régmúltját idézik. Ezekben és a különböző színű üvegekben tárolták a gyógynövényekből kinyert hatóanyagokat, valamint ásványi porokat és más gyógyszer-alapanyagokat.
A bejárat fölött láthatjuk a múlt század elején, 1927-ben Dobál László kézdivásárhelyi patikus Szegeden kiállított diplomáját. A bejárattól jobbra és balra található a lakossági információt szolgáló elkülönített rész, valamint a pénztár egy több mint 40 éves, nyugtát kibocsátó géppel.
A bejárattól jobbra haladva az Officinával találkozunk. Ez a gyógyszertárak elmaradhatatlan része. A betegforgalom lebonyolítására, gyógyszerkiadásra való helyiség. Itt láthatjuk a rekeszes szekrényeket, amelyekbe a vények (receptek) leírása alapján elkészített vagy összekészített gyógyszereket helyezték el.
A bejárattól balra látható a Vényező: gyógyszerek, galenikumok, magisztrális gyógyszerek készítésére szolgáló helyiség. Itt találunk gyógynövénytározót, nagyon szép állvánnyal ellátott mérleget, porcelán dörzsmozsarat – ebben törték finom porrá a hatóanyagokat, gyógynövényeket –, porcelán- és üvegpisztillust (mozsártörő), kisebb-nagyobb üvegedényeket, melyekben a gyógyításra alkalmas anyagokat tárolták.
Orvosi szakkönyvek a patikamúzeumban
Továbbhaladva az iroda, az ügyeletes patikus szobája látható. A gyógyszertárakban mai napig az irodának elkülönített helyiségben az ügyeletesnek fekhely áll rendelkezésére, ha valaki a zárás után érkezett, sürgősségi gyógyszerekkel kiszolgálta a szolgálatos gyógyszerész. Nincs külön kialakított rész, de szerves része volt a patikának a szakszerűen felszerelt raktár, mely biztosította a gyógyszerek minőségének a megőrzését. Továbbá a zárható szekrény, a Separanda, melyet egy kereszttel jelöltek, itt tárolták azokat az anyagokat, amelyek nagyobb mennyiségben mérgezőek voltak. A másik, ugyancsak kulcsra nyíló szekrény a Venena, melyet két kereszttel jelöltek, ebben a nagyon veszélyes, esetleg mérgező anyagokat kellett tartani.
Szemben, a dörzsmozsarakkal elválasztott rész után láthatjuk a laboratóriumi felszereléseket. Ez a patikarész nagyobb mennyiségű gyógyszerek, galenikumok előállítására és a beérkező gyógyszeranyagok bevizsgálására szolgált. A magisztrális gyógyszer készítése, ellenőrzése is itt történt. Továbbá desztillált vizet készítő berendezést csodálhatunk meg. A gyógyszertár elmaradhatatlan kellékei a laborfelszerelések: lombik, Erlenmeyer-edény, desztilláltvíz-tározó, kanál, spatula, üvegtölcsér, szita, rézedény, óraüveg, mérőhenger. Itt végezték a behozott vagy helyben gyártott gyógyszerek minőségi ellenőrzését is, mely kötelező volt.
Történeti visszatekintés
Tóth Lászlótól azt is megtudtuk, hogy a céhes városban évszázadok óta két patika szolgálta ki a betegeket. Olyan időszak is volt, amikor négy gyógyszertár működött. Még a múlt század elején is „vonzó találkozóhely” volt a város értelmiségi rétegének a két patika a város főterén, az egyik a piac keleti, a másik a nyugati oldalán. Télen bent a patikákban gyűltek össze délutánonként, ahogy az idő melegedett, padokat helyeztek el a patika elé, és itt beszélték meg a politikai helyzetet, a városban történteket. A beszélgetésbe időnként a kereskedők is belehallgattak. A szellemi élet atyjai egy-egy hangadó orvos vagy ügyvéd köré csoportosultak, megoszolva aszerint, hogy kinek milyen volt a politikai nézete és érdeklődése.
Kézdivásárhelyen a székely határőrségnek volt először gyógyszertára. A határőröket és családjukat szolgálta ki gyógyszerrel. Felállításának valószínű ideje 1763. Az egykori Háromszék vármegye levéltárában található 1816. augusztus 9-i keltezéssel egy írás, amely szerint a szék főorvosa a székely határőrség kézdi patikáját vizsgálja.
Az első polgári patikát Kézdivásárhelyen 1784-ben alapították Magyar Korona elnevezéssel. Dr. Orient Gyula ír róla az Az erdélyi és bánáti gyógyszerészet története című munkájában, ahol az 1910-es magyarországi gyógyszerésznaptár alapítójaként Onódi Dezsőt említi. 1861-ben székelyföldi viszonylatban Marosvásárhely után a második helyen Kézdivásárhely állt, ugyanis már itt is két patika működött egy-egy segéddel és laboránssal. Az államosítás után a gyógyszerészeknek a kommunista hatalom megengedte, hogy a saját patikájukban tovább dolgozhassanak. A kommunizmus ideje alatt is két gyógyszertár működött a városban. Az egyik a kórházat szolgálta ki, a köznyelvben ez volt az „ingyenpatika”, itt lehetett a térítésmentes gyógyszerekhez is hozzájutni. A másik a város polgárait és Kézdiszék lakóit szolgálta ki. A kommunizmus bukása után a már említett Aranykígyó Patikából rajzott ki az összes mai magángyógyszertár.
A patikamúzeumnak nincs alkalmazottja, de hétfőtől péntekig délelőttönként látogatható, Jancsó Szilvia kertészmérnöknek, a megyei agrárkamara munkatársának a patikamúzeum mellett van az irodája, ő mutatja be a gyűjteményt, csoportos látogatók esetében a 0372 249 087-es telefonszámot kell hívni.
