Szitáló esővel kezdődött a nap a szervezők, a kőröspataki Önkéntes Tűzoltók és a Kálnoki Rézbanda fúvószenekara számára. Majd mégis csak ránk tekintett a Fennvaló, elcsendesedett az eső. Maszkásaink a csúszós úton végigtáncolták a települést az első portától kezdve: megriasztották az idei telet is. Örömmel tettük, mert láttuk a fiatal serdülők kitartását, idén is csatlakoztak az ünnephez. Mert hogyan nevezhetnénk másképpen a mi közös, kitartó hagyományőrzésünket? Megmozdítottuk a farsangolókat fogadó lakosságot. – Soha ne hagyják félbe – mondták. – Jövőben is talpon leszünk – feleltük. 

A kínálmáció és az adomány most sem maradt el. Örömmel tették, mert látták, hogy a fiatalok is bekapcsolódtak a farsangolásba, lesz utánpótlásunk. Ott, ahol gyász volt az idén, a „kesergős muzsika” hallatára sokan a zsebkendő után kutattak zsebeikben. Megálltunk Váncsa Gyuri bácsi volt parancsnokunk sírjánál is, elhangzott kedvenc nótája, az Eresz alatt fecskefészek... Sajnos, a farsangi bál idénről is elmaradt: tatarozzák kultúrotthonunkat, ami azért öröm. Számomra ez az alkalom kivételes volt, hiszen legidősebb létemre harmincadik alkalommal marsolhattam Sepsikőröspatak utcáin a farsangoló maskarákkal – ismertette az eseményeket Szigyártó András.