Tamás Dénes könyvbemutatójaLátva láttató

2024. február 14., szerda, Kultúra

Ha majd elolvassák ezt a könyvet, tapasztalni fogják, hogy amit Tamás Dénes látott, azt önök is látni fogják – nem úgy, nem az ő szemével, hanem mindenki a magáéval, sommázta Láng Zsolt író a sepsiszentgyörgyi szerző legújabb kötetének, A tó című kisregénynek tegnap délutáni bemutatóján a Bod Péter Megyei Könyvtárban.

  • Láng Zsolt és Tamás Dénes a tegnap délutáni könyvbemutatón. Fotó: Albert Levente
    Láng Zsolt és Tamás Dénes a tegnap délutáni könyvbemutatón. Fotó: Albert Levente

A lendületes, kitárulkozásra késztető beszélgetést Láng Zsolt azzal indította: mi késztette a filozófiai szakvégzettségű Tamás Dénest arra, hogy szépírásra adja a fejét? Hosszú út vezetett idáig, válaszolta a most hatodik könyvével a közönség elé lépő szerző, a filozófia az ész nyelve, az irodalom azonban több regiszteren tud játszani, és „erre lett igényem”. Utalva arra, hogy első kötete esszéket tartalmazott, elmondta, előbb az esszényelvet alakította ki, „de van csomó dolog, amit ezen a nyelven nem tudok elmondani, ez vezetett az irodalomhoz”. Az irodalomhoz való megérkezés után a kisregény keletkezése került aztán terítékre: Tamás Dénes elmondta, egy konkrét élmény szolgáltatta az ihletettséget, egyik hegyi túráján, a tó partján ülve, három kép villant fel benne: a víz mélyén egy rozsdás konzervdoboz, egy tóban álló férfi, aki bottal veri a víz felületét, és egy meztelen nő, aki besétál a vízbe. „Erről fogok írni”, döntötte el ott és akkor, és nem csak kimondta, de meg is tette – így született A tó, amelynek nincs konkrét szereplője (hacsak maga a táj nem az), nincs lineáris meseszövése (bár történeteket is beleszőtt a szerző). „A természetet nézni nem naiv történés, sok mindenre tanít, akárcsak a festészet, és ezt bele is komponáltam a könyvbe” – vallotta Tamás Dénes. Az írás folyamatáról meg elmondta, bár a kisregényben szereplő tó nem egy valós, konkrétan beazonosítható tó, hiszen több tóból rakta össze, tehát ő alakította ki, de ugyanakkor a képzeletbeli tó is alakította a szemlélőt, azaz az elbeszélőt – és így vált „egyszerre a legszemélyesebb és a legszemélytelenebb könyvemmé ez az eddigiek közül”. Tamás Dénes szerint ugyanis van a könyvben egy segélykiáltás is: baj van, emberek, azzal, ahogyan benne vagyunk a természetben, valamit tenni kéne, és lehetőleg mihamarabb.

Ami pedig további írói pályafutását illeti – Láng Zsolt erre is rákérdezett –, Tamás Dénes elmondta, most zárt le egy verseskötetet („ezek rendes versek” – utalás a Rémegyszerű versek című korábbi kötetére), párhuzamosan egy másik kisregényen is dolgozott, amelynek a főszereplője a sámánfa, és „amelyik más és mégis egy picit olyan, mint A tó”, tette hozzá. A tó, melyből az általa felolvasott részletek keretezték a könyvbemutatót, miközben a hangszórókból folyamatosan – néha kissé zavaróan, bár kétségtelenül sajátos hangulatot árasztva – madárcsicsergés hangzott.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Részt kíván-e venni a június 9-i európai parlamenti választásokon?









eredmények
szavazatok száma 1523
szavazógép
2024-02-14: Közélet - Bodor János:

Elfogadták a költségvetést (Kovászna)

A helyi tanács hétfői ülésén a városatyák egyhangúan megszavazták a 2024. évi költségvetést és beruházási jegyzéket. Ennek értelmében a fürdőváros önkormányzata idén 78,42 millió lejből gazdálkodhat.
2024-02-14: Emlékezet - :

A gelencei Jancsó Péter emlékezete

„Az alábbi írás egy még mindig létező székely kisnemesi gazdaság – udvar, kert – leírása. Az elmúlt évtizedek megpróbáltatásait türelemmel és kitartással megélt gazda ennek a kisbirtokosi életformának talán utolsó képviselője” – indítja Eper és medve – Jancsó Péter birtoka című, az Ökotáj 1992-es 2. számában megjelent dokumentarista jellegű írását Bodor Ferenc. A gelencei származású, 1994-ben ötvenhárom éves korában Budapesten elhunyt, a gelencei családi sírban eltemetett, a magyar művelődéstörténet kutatásáról és népszerűsítéséről, a népi és polgári tárgyi, valamint szellemi értékek gyűjtéséről ismert és elismert kultúrhistorikus egy letűnt kor nemesi, kisbirtokosi családjának történetéről készített dokumentumfilmjét csütörtökön 18 órától mutatják be az édesapjáról, Bodor György nyelvészről, történészről elnevezett gelencei művelődési házban. Bodor Ferenc szóban forgó írását rövidített, szerkesztett változatban közöljük. (fekete)