Kovács Dominik és Kovács Viktor Jégtorta című darabjából készült a Tamási Áron Színház legújabb előadása, melyet a Kamarateremben mutatott be a társulat. Ehhez a premierhez kapcsolódik az a múlt kedden tartott közönségtalálkozó, ahol két sepsiszentgyörgyi középiskola, a Mikes Kelemen Elméleti Líceum és a Plugor Sándor Művészeti Líceum érdeklődő diáksága ismerkedhetett meg a magyarországi fiatal szerzőpárossal, akik elsősorban írói tevékenységükről, de magánéletükről is készséggel meséltek a résztvevők kérdéseire válaszolva.
Írókkal beszélgetni mindig izgalmas, de ez a Pálffy-teremben szervezett találkozó még a hasonló rendezvények között is rendkívülinek számít, hisz a meghívott szerzőpáros ikerpár is, akik egymással szimbiózisban élnek és dolgoznak. A Kovács ikrek Pécsett születtek és Simontornyán nevelkedtek. Gyermekkori élményeik jó része a cecei nagyszülőkhöz, valamint dédmamájukhoz köthető, akik rengeteget meséltek nekik. Már középiskolásként több irodalmi pályázaton részt vettek, kisepikáik többek között a Bárka folyóiratban, a Hévízben, az Új Forrásban, a Műút portálon és a Félonline-on jelentek meg. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának irodalom- és kultúratudomány szakán végeztek, jelenleg az Irodalomtudományi Doktori Iskola hallgatói. Jégtorta című, 2017-ben írt első darabjukat a Színházi Dramaturgok Céhének Nyílt Fóruma fedezte fel, majd a Gyulai Várszínházban és a Vígszínházban is felolvasásra került Hegedűs D. Géza rendezésében. A darabot csak német nyelven játszották idáig Zürichben, a sepsiszentgyörgyi előadás tehát a Jégtorta magyar nyelvű ősbemutatója.
Miután felvázolták eddigi életpályájukat, további drámáikról – Mintapinty, Bérnász, A téglaégető dala, Cifra palota, A plüss, A hiéna, Amit akartunk, Milf – is meséltek, melyek egy része felkérésre született. Az azokból készült előadásokat, felolvasószínházi eseményeket is felidézték, majd elmondták, hogy a drámák mellett novellákat, esszéket is írnak, jelenleg pedig folyamatban van a Lesz majd minden című első regényük kiadása az Európa Kiadónál, és emellett egy zenés gyerekdarabon is dolgoznak.
Mint mesélték, nagyon fontos számukra a közös gondolkodás és vázlatírás egy alkotófolyamatban, de arra is rájöttek, nem szabad engedniük, hogy a felkészülés túl sok energiájukat eméssze fel. Kedvenc alkotásbeli időszakuk, amikor még terveznek, gyűjtik az ötleteket, mert gondolatban mindent kipróbálhat az ember. Amikor már elkezdenek írni, korlátozódnak a lehetőségeik.
Együtt írnak ugyan, de tanulmányaikat, doktori kutatásaikat külön végzik – válaszolta Dominik egy feltett kérdésre, Viktor azonban hozzátette: azért már gyermekkorukban is mindig átbeszélték a tananyagot otthon, így az iskolai dolgozatoknál általában ugyanazokat a hibákat ejtették, akkor is, ha nem ültek egymás mellett...
Nehéz kiadni a kezükből egy megírt szöveget, mindig azt érzik, hogy lehetne még módosítani rajta, amire olyankor szokott lehetőségük nyílni, ha dramaturgokként dolgozhatnak saját darabjuk színpadra állításán, mint ahogy a most bemutatott Jégtorta esetében is történt. A színházi alkotómunkával kapcsolatosan hangsúlyozták: amikor egy drámaszöveg színpadra kerül, megszűnik irodalmi műnek lenni, onnantól kezdve inkább csak nyersanyag, mely az előadás alkotóinak elképzelései szerint változik.
A dráma- és regényírás közötti különbségekről, az alkotófolyamathoz hozzátartozó vitákról-elakadásokról, a kettejük közötti konszenzus és őszinteség fontosságáról, egymás írói erősségeiről, a határidőkhöz való viszonyulásukról, kíváncsiságukról és közlési vágyukról, családi történeteikről, ízlésbeli hasonlóságaikról és különbözőségeikről is meséltek. Szóba került ugyanakkor a mindennapi életben való munkamegosztásuk, öltözködésük és az egyformaságra való ösztönös törekvésük, a doktori dolgozataik témái és oktató tevékenységük is. Mint megtudhattuk, a népzene és a népies műdalok is közel állnak hozzájuk gyermekkoruk óta, nem véletlenül jelennek meg ezek a Jégtortában is.
