Sok szempontból érthetőek, de számos okból megmagyarázhatatlanok a kormánykoalíció szerdai döntései. Hónapok, hetek óta hallgatjuk, milyen sok pénzbe kerül öt választás, mennyire kifárasztja, közömbössé teszi az embereket, ha állandóan az urnák elé ráncigálják, erre az öt voksolásból alig egyet küszöbölnek ki az EP- és az önkormányzati választások összevonásával. Igaz, ezt diadalmasan, a nép akaratának érvényesüléseként igyekeznek tálalni.
A közös EP-lista talán megmenti a PNL-t a csúfos szerepléstől, csökkentheti a szélsőségesek és az ellenzéki liberálisok esélyeit és lendületet adhat az őszi voksoláshoz. Bíznak abban, hogy az AUR- és a Șoșoacă-szavazók pártfogoltjaik gyenge szereplése esetén visszatérnek a hagyományos pártokhoz. Csakhogy a közös lista népszerűsítésével párhuzamosan zajlik majd az önkormányzati kampány, és számos helyen óhatatlanul egymásnak feszülnek majd a liberálisok és szociáldemokraták, várhatóan komoly tudathasadást okozhat ez az együtt, de egymás ellen állapot. Ugyanakkor az elmúlt három év békéje, a közös kormányzás sem valószínű, hogy meggyőzi az egyszerű párttagokat, hogy az egykori ősellenség képviselőinek ott a helye azon a listán, melyre pecsétjét várják. Azt a hatást is kiválthatja a nagy összeborulás, hogy a kiábrándult szavazók az AUR-t, az SOS-t vagy a Jobboldali Szövetséget választják.
Az önkormányzati és EP-választások összevonásánál is furcsább a másik döntés, az államelnök-választás előhozása szeptemberre. Semmi logika nincs benne, de jelzi, hogy egy nagyobb, összetettebb egyezségről van szó, melyben Klaus Iohannis keze könyékig benne lehet. Egyesek szerint kormányfői mandátumra pályázik – nehezen hihető, azzal sok a munka –, mások tudni vélik, hogy az Európai Bizottság új biztosi címét ígérték neki – ez jelentős visszalépés lenne, hisz biztosok nem volt államfők, miniszterelnökök lesznek, legfennebb egykori miniszterek –, bármi is legyen a célja, bizonyos, hogy nem vonul nyugdíjba, és valószínűbb, nemzetközi babérokra tör. Ehhez szüksége van a PSD támogatására, így cserébe rákényszeríti pártját, segítse hatalomra a szociáldemokraták elnökjelöltjét, aki várhatóan Marcel Ciolacu lesz. De mivel törékeny a bizalom, a PSD-nek az előrehozott elnökválasztás szavatolhatja, hogy ez valóban így is lesz. Így köttetett meg a kompromisszum: Iohannis megmentésként álcázva feláldozta a liberálisokat, Ciolacu pedig saját ambíciói kiteljesedése végett vállalta az együtt menetelést. A szépen becsomagolt, maszlagokkal meghintett döntés – ezt kívánja a nép, ez az ország érdeke, így lehet visszaszorítani a szélsőségeseket, ez a stabilitás ára – nem szolgál mást, csak néhány politikus önző számítását. Fordult már elő, hogy az ilyen fegyver visszafelé sült el.
Borítókép: Iohanis nemzetközi babérokra tör. Fotó: Facebook / Administrația Prezidențială a României