Mai levelünkMárcius 15-e minden magyar nagy ünnepe

2024. március 15., péntek, Jegyzet

Mióta az eszemet tudom – rendszertől függetlenül –, mi ezt megünnepeltük. Gyerekkoromban ennek az ünnepnek volt egy misztikuma. Nem szabadott ünnepelni, csak titokban.

Anyai nagyapám világtalan, Szibériát megjárt, megedzett ember volt. Ragaszkodott ehhez az ünnephez.

Március 15-én a kilenc gyermeke kötelező módon, családostul haza kellett hogy menjen. Nagy asztalt teríttetett, a leányok megfőzték az ünnepi ebédet vagy vacsorát, mert volt, amikor a munka nem engedte otthon maradni. Nekünk, gyermekeknek is az asztal mellett kellett ülnünk. Nagyapám régmúlt emlékekről, hősökről mesélt, s ezt muszáj volt meghallgatni. Azt mondta, a hősöket nem szabad elfelejteni. Ebéd előtt imádkozott. Világtalan szeméből könnyek folytak le az arcán. Ő beszélt először a Nyergestetőről, megjósolta, hogy zarándokhely lesz, ha eljön az ideje. Mert eljön, mondta, az embereknek joguk van tudni az igazságot. Beszélt a vértanúkról, azokról, akik értünk haltak meg.

Ebéd után bevezettette magát a középső házba, s mint mindig, kinyittatta a nagy ládát. Ott volt nagy becsben két magyar zászló. Emlékszem, úgy vette a kezébe, mint egy drága ereklyét. Megcsókolta, s körbeadta, hogy mindenki csókolja meg, majd azután visszatette a helyére. Ezt tette, amíg élt.

Megtanított, mit jelent székelynek lenni, hogy származásunkat sohasem szabad megtagadni vagy elárulni. Megtanította, hogy a székely ember szava szent, s a kimondott szó kötelez. Azt is elmondta: a székely makacs, nyakas, nem adja könnyen az igazát. Szereti a hazáját, azt a földet, ahol született. Elmondta: legyünk büszkék, hogy messze az anyaországtól itt vagyunk a végeken, és itt is maradunk. Elmondta a Talpra, magyart, s mi, gyermekek a Gábor Áron rézágyúját énekeltük. De milyen hévvel! – azt hallani kellett volna. Verseket is kellett mondanunk a magyar szabadságról. 

Ott ült az asztalfőn a világtalan ember, s csendben hallgatott minket. Ott ült sokáig, s a semmibe nézett. Tudta, népes családjának békére van szüksége, csak ezért imádkozott.

Most szabadon ünneplünk. Azóta minden évben elmegyek a Nyergestetőre, amely – ahogy nagyapám jósolta – zarándokhellyé változott.

Drága nagytata, milyen kár, hogy nem láthatod. Nagy álmod valóra vált.

Szépek a mostani ünnepek is, de azoknak a régieknek volt egy misztikuma, egy varázsa. Mintha ama zászló is szebb lett volna. Tudom, az emlékek megszépítik a múltat, de ez így van jól.

Boldog vagyok, hogy átéltem, ott ülhettem a nagytata asztalánál. Lehet, ott ivódott ilyen mélyen belém szülőföldem szeretete.

Demes Aranka

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Részt kíván-e venni a június 9-i európai parlamenti választásokon?









eredmények
szavazatok száma 1523
szavazógép
2024-03-15: Közélet - :

Bodosi Dániel emlékezete

Bodosi Dánielre, a neves baróti festőművészre emlékeztek kedden este Ba­róton a Tortoma Önképzőkör e heti előadásán a Városi Művelődési Ház róla elnevezett kistermében, ahol a művész néhány festményét is kiállították. 
2024-03-15: Belföld - :

A miniszterelnök és az államfő is üzent a magyaroknak (Március 15.)

Közös sikerünk kulcsa az egység, a jövő mindannyiunké etnikai hovatartozástól és származástól függetlenül – írta Marcel Ciolacu kormányfő a magyar nemzeti ünnep alkalmából közzétett üzenetében, Klaus Iohannis államelnök szintén az egységről beszélt, és hangsúlyozta: a magyar kisebbség hozzájárul „a modern, sikeres és befogadó román társadalom megszilárdításához”.