Ötvenéves a Bod Péter Megyei Könyvtár

A dátumok egybeesése azonban nem is segíti, de nem is gátolja a Bod Péter Megyei Könyvtárat mindennapi feladataiban: a köz érdekében történő munka elvégzésében és a könyvtári küldetés teljesítésében. Az intézmény szerepeiről – mert hiszen a kötelezőn túl a vállalt munkát is elvégzik, és leginkább ennek köszönhetően vált mostanára a Bod Péter Megyei Könyvtár a háromszéki, földrajzi helyzetéből adódóan elsősorban a sepsiszentgyörgyi kulturális élet egyik központjává – Szonda Szabolcs igazgatót kérdeztük.

Kisebb ünnepséget szervezett február 15-én a Bod Péter Megyei Könyvtár, az évfordulóra való reagálás azonban nem jelentett semmi különöset az intézmény számára: mi továbbra is azt csináljuk, amit nap mint nap, és azt tesszük következetesen ezután is, reagált a jubileumra vonatkozó kérdésünkre Szonda Szabolcs.

Közkönyvtárként a közönség olvasásigényének kielégítése a feladatuk elsősorban, ehhez, a helyi viszonyokhoz alkalmazkodva, sajátságos módon kell közelíteniük: azt még a rendszerváltás előttről örökölték – és mint jó gyakorlatot, azóta is folytatják –, hogy a könyvtár állományának mindenkori gyarapításában kiemelt szerepet kap a romániai magyar kiadványok beszerzése. A hatalmas állomány – mintegy 263 ezer dokumentum – minden darabja hozzáférhető a közönség számára, egy része helyben, az olvasóteremben, java azonban kölcsönözhető.

Hogy mi található meg a könyvtárban, arról már régóta a virtuális térben is lehet tájékozódni, újabban – mert hiszen lépést kell tartani az újdonságokkal – már mobiltelefonról is elérhető a könyvtár katalógusa. Saját digitalizált cikkadatbázis kialakítására is készülnek, ehhez már évek óta zajlik a kulcsszavas keresést lehetővé tevő repertorizálás, a helyi sajtó egy részét (Nemere, Székely Nép) már feldolgozták, most a Megyei Tükör van soron, és tervezik, egyszer a könyvek digitalizációjához is hozzáfoghatnak.

Fotó: Facebook / Bod Péter Megyei Könyvtár - Biblioteca Judeţeană "Bod Péter"

Gyerekprogramok vidékre is

Bár sokaknak a könyvtár csupán annyit jelent, bemenni egy könyvért, majd visszavinni azt, a Bod Péter Megyei Könyvtár ennél több: alaptevékenységén túl számos programot is szervez. Hogy ezt hogyan alakították ki a maguk számára? Önmaguktól tanulva, mert kimondottan a közkönyvtárak számára nem létezik egy országos fejlesztési terv, stratégia. Ilyen helyzetben nem tehetnek mást, mint hogy saját elképzelésük szerint alakítsák ki tevékenységeiket, felmérve, mi a dolguk és mire futja lehetőségeikből, alkalomadtán egy-egy jó példát ellesve másoktól is, mert nincs ebben semmi rossz, mindaddig, míg a közönség és a közösség javára válik, teszi hozzá Szonda Szabolcs.

Így hát, a felnőtt közönséghez szóló programok: a könyvbemutatók, a kiadói estek, író-olvasó találkozók, zenés irodalmi rendezvények mellett évek óta kiemelt szerepet kapnak a könyvtár életében a gyerekprogramok – és ennek meg is van a hozadéka, kitűnik ez nem csak a könyvtárhasználati statisztikákból, hanem az épületben szinte állandóan uralkodó gyerekzsivajból is. Persze, ennek is titka van, pontosan kell tudni, melyik korosztályt hogyan lehet megszólítani, és bízni abban, hogy a már óvodáskorban elkezdett foglalkozások végül összeállnak egy folyamattá, mely révén a gyerekek – lehetőleg majd felnőttkorba érve is – természetesnek vegyék a könyvtár használatát.

Tavaly óta vidékre is próbálják kiterjeszteni a gyerekprogramokat, egy-egy olyan községi könyvtárban, amely együtt tudott működni a helyi iskolával és fogadni akarta kezdeményezésüket, egyfajta rendhagyó irodalomórát tartottak, egészen egyszerű módon: egy mesét elolvasva, arról elbeszélgetve, eljátszva egy jelenetét, mindezt kis énekléssel, mozgással fűszerezve, és ezt nagyon szeretik a gyerekek, mondja Szonda Szabolcs.

Amúgy a vidéket másként is megcélozta az intézmény: látva a községi könyvtári hálózat egyes helyeken siralmas állapotát, azt kezdeményezték a megyei önkormányzatnál, hogy a megyeszinten már évek óta futó könyvtárfelújítási pályázatot terjesszék ki könyvvásárlásra is, illetve a megyei könyvtárnál egy vándorállomány kialakítására törekednek, főleg a mai gyerek- és ifjúsági irodalomból, és azt hosszabb állomásozásra kivinnék azokba a községi könyvtárakba, amelyek igénylik. Ennek haszna nem csak az lenne, hogy a falusi gyerekek könnyebben hozzájuthatnak az érdeklődésüket felkeltő könyvekhez, hanem erre a vándorállományra a vidéki könyvtárak programokat, foglalkozásokat építhetnek fel, sorolja Szonda Szabolcs terveiket.

Fotó: Facebook / Bod Péter Megyei Könyvtár - Biblioteca Judeţeană "Bod Péter"

Talpra állni a járvány után

Felsorolni szinte lehetetlen lenne, hány és hányféle programot szervez a Bod Péter Megyei Könyvtár, a fiókkönyvtárában is, főleg a gyerekeknek, a vakációkban is értelmes elfoglaltságot biztosítva számukra. Egyes tevékenységek az évek óta jól bejáratott módon zajlanak, olykor újakkal kísérleteznek, volt olyan rendezvényük, mint például a csernátoni olvasótábor, amelyet a Haszmann Pál Múzeummal közösen a kényszerű kihagyás után tavaly sikerült csak feléleszteniük. Bizonyára ezek a programok is hozzájárultak ahhoz, hogy a világjárvány után talpra tudott állni az intézmény. Hiszen bármiképpen is próbálták életben tartani a könyvtárat a járvány megszorításos időszakában, elmúltakor mintegy húsz-harminc százalékos könyvtárhasználati lemorzsolódással kellett szembesülniük. Tavaly már visszazökkentek a mutatók a járvány előtti szintre, sőt, még valamennyi növekedés is volt: a 2023-as év végén 8310 beiratkozott felhasználója volt a könyvtárnak – a létszám körülbelül fele aktív is –, akik az év során 47 ezer könyvtárhasználati, tehát a rendezvényeken kívüli látogatást tettek az intézményben, és ez olyan 84 ezer egyéni tranzakciót (kölcsönzés, olvasótermi dokumentumigénylés) jelent – ha ezt a számot elosztjuk az év 365 napjával (bár a könyvtár csak heti ötnapos közönségszolgálattal működik), az napi 230 könyvtárhasználatot jelent. Úgy gondoljuk, nem szégyellnivaló ez a szám.

És a Bod Péter Megyei Könyvtár immár harmadik éve szervezi a SepsiBook nagyrendezvényt is – ez egyfajta keretbe foglalása a rendezvényszervezési törekvéseinek, hiszen a könyvvásár (idén május 23–26. között kerül megrendezésre a Sepsi Arénában) programkínálatának nagy része az, amit az egyes rendezvényeken kipróbáltak, bejárattak már az évek során. A SepsiBook sikere azonban nem azt jelenti, hogy a könyvtárnak rendezvényszervezővé kell átalakulnia, alapvető feladatuk mégiscsak az állományépítés, annak folyamatosan a közönség rendelkezésére bocsátása, és ezt minél jobban, gazdagabban, hitelesebben tenni, összegzi a közkönyvtárak hivatását Szonda Sżabolcs.

Fotó: Facebook / Bod Péter Megyei Könyvtár - Biblioteca Judeţeană "Bod Péter"

A következő ötven év

És ha már az ötvenéves könyvtári múlt apropóján beszélgettünk Szonda Szabolccsal, feltettük neki a megválaszolhatatlan kérdést is: milyen lesz a Bod Péter Megyei Könyvtár következő ötven esztendeje?

„Valamilyen formában biztosan lesz közkönyvtár, nem lehet összeolvasztani semmilyen más intézménnyel – még ha rendezvényt ő is szervez, meg más is –, mert van egy olyan lényeges része a tevékenységének – a folyamatos állományépítés, annak átadása a használóknak, hiteles tájékoztatás arról, mi van benne, a könyvtárhasználat, a dokumentálódás megtanítása –, amit más nem tud felvállalni. Hogy milyen formában lesz az állomány, vagy miként fognak zajlani ezek a szolgáltatások? Egyértelmű, egyre inkább hat a technológiai fejlődés erre a tevékenységre is, bár nem ütött be olyan drasztikusan, mint ahogy mondjuk ezelőtt tíz évvel jósolták, hogy öt éven belül már nem lesz nyomtatott könyv. Érdekesen alakulnak a dolgok, mert látszik, hogy továbbra is megvan a nyomtatott könyvnek a szerepe és a haszna. Hogy együtt él vele az elektronikus dokumentum, az tény, de nem tud a helyébe lépni. Az más kérdés, hogy a mesterséges intelligencia mit fog csinálni, de az a fajta olvasás, amelyik nem csak információszerzésről szól, hanem – és itt a szívére és a koponyájára mutat Szonda Szabolcs – a léleknek és az agynak szól, azt csak a papíralapú könyv tudja biztosítani. Más a közelítés hozzá, más a használata, másként hat az agyra, mint az elektronikus olvasás. Azt gondolom, valamilyen formában meg kéne maradnia a könyvtárnak, olyan szereplőként a közösség életében, amelyikről ugyan túlzás azt mondani, hogy a lassú, de biztos szellemi építkezést önmagában biztosítja, viszont részt vesz benne nagyon sok szempontból. Azt mondtam minap egy találkozón: nem annyira látványos, amit mi csinálunk, mint egy útfelújítás vagy infrastrukturális beruházás, ami látszik és szükséges is, de mi is utakat újítunk fel, csak azok valahol bent vannak az értelemben, a lélekben, a tudatban, és ezek az utak azok, amelyek hogyha nincsenek kiépítve, ha tönkremennek, az ember szegényebb lesz, és nem csak az egyén, hanem a közösség is. Mert ha egy kulturális intézmény szolgáltatta szellemi öröm, élmény elmarad, helyét csak a hajtás, a gépiesség veszi át, akkor valami nagyon elvesz. Hogy néha elfelejtjük, szellemi táplálékra is szükségünk van, az lehet – de erre csak akkor jövünk rá, amikor elveszítettük. Hiszen enélkül nem is lehet teljes értékű emberként élni.”