Megszólítottak — Ferenczy L. Tibor

2009. február 6., péntek, Nyílttér

Sepsiszentgyörgy Municí­pium Polgármesteri Hivatala Vá­rosgazdálkodási Irodájának kétnyelvű tájékoztatóját olvasom a lépcsőház főbejáratának üveges ajtójára ragasztva:

Tisztelt városlakók! Tudomásukra hozzuk, hogy lakónegyedükben a közlekedési rend megváltozott az alábbi ábra szerint. Megértésüket köszönjük! (A fenti szöveg alatt a városrész utcáin feltüntetett forgalmiszabály-változtatás vázlata.)

Bár nem vagyok gépjármű-tulajdonos, hajtási jogosítvánnyal sem rendelkezem, de láttam lépcsőházi gépkocsivezetőket, akik figyelmesen, ,,szakértelemmel" tanulmányozták a térképvázlatot, a megváltoztatott utcai ki- és betérőket. Az önkiszolgáló üzlet előtt hangos vitának is tanúja voltam, tiltakozó véleményt is meghallgattam. De ez egy más téma. Az, hogy kik és miért akarták városunk gépjármű-forgalmának ekképpeni módosítását. Feltételezem, hogy nem egy-két ,,fejes", hanem a forgalomirányítás szakembereinek bevonásával és a többség érdekében tették. Íródik e jegyzet a kölcsönös tisztelet és megbecsülés jeleként és a viszontköszönet jegyében, hogy minket, lakókat ily civilizáltan, nem lenézve, leértékelve, a választó és választott egyenrangú partnerségeként, a közjó érdekében megszólítottak.

Hozzászólások
Szavazás
Ön szerint a Sepsi OSK bejut a Román Kupa döntőjébe?








eredmények
szavazatok száma 1170
szavazógép
2009-02-06: Nyílttér - x:

Az utca hangja

ZELCH ERVIN, Barót. Megdöbbenéssel kell észlelnie minden romániai magyar embernek, hogy a 2009-es év is a legrosszabb előjelekkel indul számunkra. A választásokon használt jelszavak (összefogás, együtt stb.) csak arra voltak jók, hogy a váltások után elfelejtessenek, és hogy még nagyobb undorral viszonyuljon e demokratikus jogához az a kevés polgár is, aki becsületesen az urnák elé járult.
2009-02-06: Nyílttér - x:

Az érem oldalai (Bereczki Kinga álláspontjának margójára)

A hátunk mögött hagyott évek — és most csak a demokráciában eltöltöttekre gondolok — társadalmi és politikai konjunktúrája igencsak fogékonnyá tesz minket arra, hogy az érem egyik, számunkra kedves oldalát lássuk meg. Sőt, vannak, akik esküsznek, hogy az éremnek csak egy oldala van. Pedig tudjuk, hogy kötelezően van legalább kettő, néha meg több.