Traktorok zaja töltötte meg a csernátoni utakat szombaton: rajtolt az idén is élményekkel teli 12. Burrogtató. Nyolcvan traktor és egyéb különleges jármű, melyeken fürtökben lógtak a gyerekek; frissen sült zsíros kenyér illata keveredett a kipufogófüsttel. A sörsátor padjai megteltek időssel és fiatallal egyaránt a családias hangulatban.
Csernátoni burrogtatós pólókba öltözött emberek tömege nyüzsgött a veterán traktorok körül a csernátoni Haszmann Pál Múzeum kertjében. „Amikor indult az egész, nem is mertük álmodni, hogy épp ekkora közönséget fog bevonzani, épp ennyi embert fog megszólítani” – mondta Dimény-Haszmann Orsolya, a rendezvény fő szervezője. „Tizenkét éve egyre többen jönnek, mind több az érdeklődő. Ennyi ember itt az udvarban ezzel a rendezvénnyel lett, és ebből kifolyólag önmagában közösségformáló.”
„Az ötlet Mezőkövesden született” – mesélte Dimény-Haszmann Orsolya, a múzeum igazgatója. Korábban járt a Hajdu Ráfis János Mezőgazdasági Gépmúzeum eseményén, ahol már 20–25 éve rendeznek ehhez hasonló találkozókat. Ez adta az inspirációt. Szakemberek segítségével sikerült a csernátoni gépek újraélesztése.
Dimény-Haszmann Orsolya és családja. Fotó: Nyuli Szabolcs
A traktorok számával arányosan növekszik évről évre a résztvevőké is, hiszen a mezőgazdaság mindig is szerves részét képezte a közösség életének. „Valamikor kenyeret, ételt adtak ezek a gépek egy közösségnek. Volt egy-két traktor – magyarázta Dimény-Haszmann Orsolya –, egy üzemet működtet egy stabil motor, ennélfogva megélhetést adtak az embereknek. Ezért is szeretik ennyien ezt a gyűjteményt meg ezt a rendezvényt, mert az itteni emberek gazdálkodásból élnek ma is. Ettől válik ilyen fontossá, mindenkinek a szívéhez tud szólni.”
Na de milyen eszközök szükségesek a Csernátoni Burrogtató sikeréhez? Működő mezőgazdasági gépek. Ebben volt kiemelkedő szerepe Lévay Sándor gyöngyösi traktorgyűjtőnek. „Itt semmi nem működött, mindent mi javítottunk meg” – mondja. – „Nem szabad másnak hozzányúlnia, mert elrontja.”
Anyaországi és helyi gépészek jönnek évi kétszer, júniusban van egy javítás, amikor a gépeket előkészítik az őszi rendezvényre. Ők nem csak felvonulnak, hanem a szervezési folyamatokba is tevőlegesen bekapcsolódnak. Így jöhetett létre ez az előremutató együttműködés a múzeum és a magyarországi gépészek között. „Egyik cimborám mesélt erről a helyi, különleges gyűjteményről. Felmerült a kérdés bennem, hogy miért nincs itt egy átfogó rendezvény” – mesélte Lévay Sándor. „Ekkor kaptam válaszul, hogy nem működnek a gépek. Így hát összeszedtem az országból a barátaimat és jöttünk, amikor hívtak.”
Lévay Sándor gyöngyösi traktorgyűjtő. Fotó: Demeter Virág Katalin
A felvonulás után a szervezők egy 120 éves gőzgéppel elevenítették fel a régi cséplés folyamatát. „Számomra is ismeretlen volt a gőzgép, de szerelése közben kitanultam a megfelelő módszereket” – emlékezett vissza Lévay Sándor. Az elkészülte óta minden évben csoportképpel örökítik meg az emléket. „A résztvevők között sokan vannak, akik még dolgoztak ilyen és ehhez hasonló gépekkel. Nosztalgikus és felüdítő látni ezeket a régebbi módszereket. Örömmel tölt el, hogy a fiatalság is megismerheti a működésüket.”
A Burrogtató közösségformáló ereje határokon átnyúló. A magyarországi gépészek is örömmel járnak több mint egy évtizede. Lévay Sándor így fogalmazott: „Van egy barátom, kedves öreg nótafa. Őt mindig azért hozzuk, mert ha kell, ha nem, ő énekel. Most mondta nekem, hogy öt évet fiatalodott az idei rendezvényen is.”
Nyuli Szabolcs Keve, Fülöp Kata
(A szerzők az MCC Médiaiskolájának hallgatói. A cikk az MCC hallgatóinak terepgyakorlata idején készült, mely a Háromszék napilappal partnerségben zajlik.)
