Nagy várakozások előzték meg a hétfő esti vitát a Digi24-en. Ha eltekintünk a körítéstől, ki maradt távol, ki lépett vissza, három szereplőt érdemes vizsgálni: a második fordulóba eséllyel pályázó Elena Lasconit és George Simiont, illetve a tartalmilag legjobb teljesítményt nyújtó, így a vitagyőztes Kelemen Hunort.
1. Míg Lasconi és Simion a tényekre kevésbé figyelve a saját közönségének játszott erősen populista regiszterben, addig Kelemen Hunor – bár az emberek hangjaként határozta meg önmagát – válaszaiban tartózkodott a hangzatos ígérgetésektől. Az egyetlen volt, akinek támogatói nem politikusok, tanácsadók és segítők voltak, hanem azok, akiket a kampányban képvisel: orvos, nyugdíjas, tanár, diák.
2. Lasconi felkészületlen és alkalmatlan az elnöki szerepre. Elena Lasconi egy kisváros polgármestere, aki azzal kampányol, hogy ha ezt az aranyos várost ilyen jól elvezette, akkor az ország vezetése sem jelenthet
gondot.
Ehhez képest már a vita első perceiben kiderült, hogy fogalma sincs egy háborús helyzet kezeléséről, majd egyre hisztérikusabban reagált a többi jelölt kritikáira. Például akkor, amikor Kelemen Hunor az USR közigazgatási reformtervéről kérdezte, és azon belül a kisvárosok megszüntetéséről. Lasconi láthatóan nem ismeri saját pártja javaslatát. Egyrészt letagadta, hogy a kisvárosok is részei a tervnek, másrészt őszintén bevallotta, hogy a kisközségeket akarja megszüntetni, melyeket – teljes érzéketlenséggel az ott élők iránt – költségvetési fekete lyukaknak nevezett.
3. Ha Simionnak az volt a célja, hogy mindenkit megnyugtasson afelől, hogy nem kisdedek vérét issza, terve sikerült. De azért belefutott egy-két pofonba. Például a Trumppal folytatott képzeletbeli párbeszédét rossz angolsággal adta elő. És kiderült az is, hogy nem tud különbséget tenni a heteroszexuális és a homoszexuális szavak jelentése között. Tartalmilag ezen túl is elég gyenge teljesítményt nyújtott.
4. A legmeggyőzőbb Kelemen Hunor volt. Nem kerülte meg az érdemi kérdéseket, a valódi problémákról beszélt, nagy tárgyi tudással, de a Geoanăra és Diaconescura jellemző tudálékosság nélkül.
Az egyetlen volt, aki az egészségügyet érintő kérdésben világosan kijelölte a legfontosabb teendőket, vagy aki egyértelművé tette, hogy az ukrajnai béke ára nem lehet az ország feldarabolása. Világossá tette, hogy Iohannist biztos nem nevesítené miniszterelnöknek, és a regionalizáció ügyében leiskolázta Lasconit.
Látszott, hogy ismeri az elnöki feladatköröket, és nagyon pontos víziója van az ország előtt álló teendőkről, ideértve a legnagyobb hosszú távú probléma, a demográfiai krízis kezelését. Az egyetlen volt a jelöltek közül, akit nem támadtak, ellenben többször elismeréssel nyilatkoztak róla a vita során a többiek.
A Factual nevű tényellenőrző oldal folyamatosan monitorozta a vitában elhangzott állításokat, és minden jelöltnél több tudatos ferdítést vagy egyszerű ismerethiányból fakadó tévedést regisztrált. Egyetlen kivétel volt, Kelemen Hunor.
„Koherens, tárgyra törő válaszok. A legmagasabb érdemjegy.” „Felkészült, összeszedett, komoly és jó szándékú. Továbbra is azt gondolom, hogy jó elnöke volna Romániának.” „A legészszerűbb hang a pályán” – írták a vitát követően a román kommentátorok is.
5. A farkas báránybőrbe bújt! Simion magához képest visszafogott, önmagát szerető családapaként tüntette fel, a legtöbb kérdésben mérsékelt álláspontot képviselt. Célja nyilvánvalóan a másik markánsan rendszerellenes jelölt, Lasconi szavazóinak megszólítása.
Ha Simion bejut a második fordulóba, nem kétséges, hogy az AUR szavazói még nagyobb számban mennek el szavazni egy héttel később. A tét tehát nagy. A román demokrácia szempontjából is, de különösen a magyar képviselet szempontjából!
H. T.
(X)
