Miután tegnap Oroszország a háború során először interkontinentális ballisztikus rakétákkal támadta Ukrajnát, felmerült a kérdés, hogy van-e védelem ezek ellen, illetve milyen következményei lehetnek a lépésnek. Demkó Attila véleményét közöljük alább.
Ukrán forrás szerint interkontinentális ballisztikus rakétát (ICBM) lőtt ki Oroszország Dnyepró városra. Ha igaz, ez jelentős eszkaláció orosz részről, már csak azért is, mert egy ICBM kilövése félreértést okozhat Washingtonban, hiszen ezek elsősorban nukleáris fegyverek hordozására vannak tervezve. A típus nem ismert (ahogy az sem, hogy valóban ilyen rakétáról van-e szó), de egy interkontinentális ballisztikus rakéta nagyobb méretű és nagyobb robbanófejet hordoz, mint bármi, amivel az oroszok eddig támadták Ukrajnát. Nem mindegy, hogy 500 kg vagy 1–2 tonna robbanószert juttatnak a célpontba. Ukrajna szinte biztos, hogy nagyon nehéz hetekre számíthat, és a Nyugat a sajnálkozáson és a felháborodáson túl nem tud tenni sokat. (Az eszkalációs spirált az nyeri meg, aki többet tud és mer beletenni. A „mer” és a „tud” terén is az oroszok állnak jobban.)
(...) Van védelem az interkontinentális ballisztikus rakták ellen, a THAAD (angolul: Terminal High Altitude Area Defense, magyarul: végfázisú nagy magassági területvédelmi rendszer), a romániai Deveseluba telepített interceptor vagy a hajókra telepített Aegis. Ilyen képessége nincs Ukrajnának, és nem is fog kapni, mert Nyugaton is kevés van. Izrael kapott, Ukrajna aligha fog.
Mi az, amit látunk? Egy eszkalációs spirál, amelynek a vége egy Kuba-szituáció lehet. Elmegyünk a falig, a Nyugat is és az oroszok is, aztán mindenki szépen elmondja, hogy atomháborút azért mégse, és szépen lesz egy kompromisszum. Ukrajna addig még tovább pusztul, de a végén a sok jótét lélek a nyugati fővárosokban felmentve érezheti magát, hogy megtett mindent az ukránokért. Katarzis, függöny le, jó emberek vagyunk!
Nem, az ukránokért akkor tettünk volna meg mindent, ha ésszel, racionálisan politizál a Nyugat az elmúlt 30+ évben, de a neokon/liberális intervencionista vonal uralkodott a vesztes háborúival, az a „nagyobb jóért” folytatott hadjárat, amelynek a vége a kínai–orosz–iráni szövetség lett. Ki nem kényszerített geopolitikai hibák tömegét követte el a Nyugat. Ez nem menti az oroszokat, mert ők meg a maguk ki nem kényszerített hibáival válaszoltak. Kína közben hátradőlhetett: bármelyik lövés talál, neki jó.
A vége nem atomháború lesz, hanem kiegyezés Trump alatt, az ukránokat meg úgy fogják megkérdezni, mint Fidel Castrót és Kubát annak idején (sehogy). Persze lesz púder, hogy „de”, Ukrajna nélkül semmit, és tény: Ukrajna nem báb, de jövőre már nem lesz választásuk: csak a katonai vereség vagy a fagyasztás.
Demkó Attila
(A szerző író, geopolitikai elemző)
