A Finnugor vámpír szatirikus regényével robbant be 2002-ben, ezután pedig az írói pályája a dokumentarista hangvételű Kismama naplójától a díjnyertes Kommunista Monte Cristón át a történelmi témákig ívelt. Egyébként nemcsak regényíróként, hanem manapság talán leginkább nőtörténeti kötetek szerzőjeként ismerik a nevét széles körben, A budapesti úrinő magánélete és Régen minden lánynak jutott férj című műve élményszerűen idézi meg a 19–20. századi nők világát.

Művelődéstörténeti munkái közül a Jókai és a nők jelent meg legutóbb, ebben a kötetében eszméletlen alapossággal, több mint 300 oldalon keresztül mutatja be, hogyan formálták Jókai Mór életét és írói világát az őt körülvevő nők. Ugyanakkor nőtörténeti nézőpontból is képes újat mondani a 19. századi társadalomról, illetve az író világáról és magánéletéről egyaránt.

Szécsi Noémi: Jókai és a nők (részlet)

Róza levelében az „irtóztató” és „égbekiáltó” jelzők özvegy Jókay Józsefné viselkedését írták le a fia számára, aki egyelőre semmiképpen sem térhetett volna vissza önkéntes száműzetéséből, hogy igazságot tegyen élete két legfontosabb asszonya között, bár erre a lehetőségre aligha vágyott. A nyílt konfliktusokat legfeljebb regényei drámai helyzeteiben szerette, főképp azokban az esetekben, amikor a hős olyan információ birtokában van, amelyet a másik szereplő még csak nem is gyanít, azért úgy játszik beszélgetőtársával, mint a macska az egérrel. Az elmúlt egy év családi veszekedései és levélváltásai pedig nem abban a hangnemben zajlottak, hogy Jókai fölényesen uralhatta volna a beszédhelyzeteket. A legtöbbször az történt, hogy a papíron oly ékesszóló és szavakész fiatalember valamely indulattól elragadott szerette tirádáit hallgatta, ezekre pedig olyan értelemben és mértékben adott megnyugtató válaszokat, hogy a helyzetből kimenekülhessen. Petőfi bő egy évvel korábban, 1848 szeptemberében „keserűen szemére hányta” iránta tanúsított „silány magaviseletét s különösen bizalmatlanságát, hogy házassága ügyében soha egy őszinte szót” sem hallott tőle, az édesanyja az egyik neki írott levélben pedig azt veti a fia szemére, hogy elrejtőzött előle, tehát minden jel szerint Jókai tevékenyen kerülte, hogy sarokba szorítsák. Most politikai menekültként egy időre felmentést kapott a szembesítés alól, de Róza közvetítésével továbbra is értesülhetett róla, hogy ugyan az eddig ismert világ kifordulhat a sarkából, Magyarország nyakig süllyedhet az elveszett remények mocsarába, az édesanyja továbbra is fia méltatlan házassága miatt háborog.

Szécsi Noémivel elsőként május 23-án, pénteken találkozhatnak az érdeklődők a Jókai menő! – rendhagyó irodalomóra című, 16–19 éveseknek szóló eseményen. Ezt követően szombaton 16 órától kerül sor a Rejtett sorsok című beszélgetésre. Beszélgetőtárs: Egyed Emese irodalomtörténész. Vasárnap 17 órától a Tamási Áron Színházban kerül sor a Jókai 200. Lyukasóra – irodalmi talkshow című rendezvényre. Játékvezető: Nyáry Krisztián, játékostársak: Bősze Ádám zenetörténész, Szécsi Noémi író és Tapodi Zsuzsa irodalomtörténész. Az előadás jegyköteles.