„A könyvtáros pedig az az ember, akinek a könyv olyan táplálék, szenvedély, sors, szerelem, gyönyör, mámor, kaland és végzet, mint tengerésznek a tenger, a parasztnak a föld, a kertésznek a növény. A tudós a könyvet csak anyagnak veszi: megnézi, olvassa, idézi és félreteszi; a költőnek a könyv csak mű: teremti és elfelejti; a tanítónak csak eszköz: merít belőle és továbbadja; a közönséges embernek csak iparcikk: olvassa és élvezi. Senki nem nyúl úgy a könyvhöz, mint a könyvtáros, oly csendesen és lassan, ahogy az ember csak örök dolgokhoz nyúl: tengerhez, asszonyhoz, földhöz.”
Hamvas Béla azért tudta ilyen mélységében meghatározni a könyvtárosi létezést, mert ő maga is húsz évig dolgozott a budapesti Szabó Ervin Könyvtárban. Ifjúsági könyvtárban, iskolai könyvtárban eltöltve az aktív évek nagy részét megadatik a könyvtárosnak, hogy átadja a nagyon fiataloknak a könyv szeretetét, elhintse a lelkükben a magot, hogy így érezzenek akkor is, ha esetleg nem ismernék Hamvas Béla sorait. Néhányan megkaptuk ezt Nusi nénitől, köszönjük.
Manapság, az elektronikus szövegek világában időben és térben nagyon távolinak tűnik ez a viszonyulás a könyvhöz, de Czimbalmos Anna abban az időszakban volt a Székely Mikó Kollégium könyvtárosa, amikor az évi 1000, majd több mint 2000 tanulóból 200 bentlakó volt, sokan ingáztak, a diákok a napi, heti olvasni- és tanulnivalót elsősorban az iskolai könyvtárban keresték és találták meg.
1978-ig az ifjúsági könyvtár egy kis irodahelyiségben szorongott a földszinten, olvasóterem nem volt, csak kölcsönzés és a gyermekek szemében a vágyakozás, hogy bárcsak egyszer bejuthatnának a tenyérnyi térbe, a könyvek közé. A könyvek pedig sokasodtak, már nem fértek a kis irodahelyiségben, egy részük átkerült a nagykönyvtár termébe – Nusi néni egy időben mindkét állományt kezelte – és cserélgette időszakosan a diákok számára látható polcokon az állományt. Többször átrendezte, költöztette egyik teremből a másikba a könyveket, aztán az 1977-es földrengés után következett a nagy költöztetés, a nagykönyvtár anyagát a kicsi tornaterembe kellett menekíteni. 1978-ban, az iskolaépület felújítása után mindkét könyvtár új elhelyezést kapott, a diákkönyvtár a földszinti jobboldali nagy terembe költözött, lett olvasótermi rész, galéria és egyre több könyv. A berendezkedés Nusi néninek sok munkát, gondot adott, de a könyvtár szép lett, tágas, világos, funkcionális, otthonos. A könyvtár felnőtt a könyvtároshoz.
Szerettünk oda járni, olvastunk, segítettünk, ha tehettük, megismertük az állományt. Sokunknak lett a könyv szenvedély, szerelem, kaland... A nagyobb tér, nagyobb fény láthatóbbá tette a könyvtárosi munkát, többünknek tetszett, megszerettük, vágyakoztunk egy ilyen majdani munka után. Tetszett a rendszeresség és az oda- és ráfigyelés. Ha segítséget kértünk, megkaptuk helyben, ha olvasnivalót, elvihettük. Mindig és gyorsan. Mindig pont azt a választ, amit vártunk.
Nusi néni szinte negyven évig volt nyugdíjas, azalatt is követte az iskola könyvtárainak életében történő változásokat, költözéseket, gyarapodást, ismerte és segítette a későbbi könyvtárosokat. Diákként is, könyvtárosként is megköszöntünk minden segítséget, de vajon elég sokszor és elég őszintén? Most már többé nem tehetjük.
Csikósné Péter Júlia
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
