Néha egyenesen rokonszenvéről biztosítja az ittenieket, de az autonómiatörekvések hallatán csak talányosan mosolyog, s válasza annyi, hogy testvérkedésre, egységre biztatja a Székelyföldön élő magyarokat és románokat. Ezzel nem is lenne baj, ha az elképzelt fraternizálás a teljes és valódi esélyegyenlőség, az etnikai arányok tiszteletével történne (a megváltoztatásra irányuló szándékok mellőzésével), s annak elismerésével, hogy itt egy több mint ezer éve megtelepült, történelmet formáló, önálló kultúrát építő etnikai közösség él, mely szeretné szülőföldjét és önazonosságát újabb századokig megtartani. Mert joga van hozzá, s mert ez történelmi küldetése és szándéka, s ha lenne őszinte megbékélésre irányuló román politikai szándék, akkor ezt a törekvést nem gáncsolná, hanem támogatná.

Traian Băsescu hét végi látogatása tényleg erősen ,,magánjellegűnek" látszott: saját személyautójával érkezett (persze, a neki dukáló testőrség kíséretében), Kovásznán víkendezett, Kommandót is meglátogatta, Sepsiszentgyörgyön is átszaladt, majd Csíkszereda felé vette az útját, hogy egy falunapon való rövid vendégeskedés után Hargita megye székhelyén ,,félhivataloskodjon". A sajtó képviselőit jószerint nem is engedték az államelnök közelébe. Băsescu Bákó megyébe távozott, ahol — egészen hivatalosan — részt vett az első világháború katonai emlékhelyein — Mărăşeşti, Mărăşti, Soveja, Ojtoz — tartott ünnepségeken az események kilencvenesztendős évfordulóján. Ebbe mi nem merülünk bele, hozzá sem szólunk ezúttal, pedig bőven lehetne mondanivalónk.

Băsescu mostani székelyföldi látogatásának nem kell, nem érdemes túl nagy feneket keríteni, fogadjuk el, hogy pihenési szándékkal társult magánlátogatás volt, s ha zárt ajtók mögött, a fehér asztaloknál el is hangozhatott valami félhivatalos megnyilatkozás, az bizonyosan nem volt egeket és földeket megrengető.

Băsescu székelyföldi látogatásai egy dologban azért különböznek elődei és más vezető román politikusok itteni vizitáitól, melyek ,,csúcsai" minden esetben az itt élő románság képviselőivel való, szigorúan zártkörű találkozók voltak, hol Kovásznán, hol Marosfőn, s ezek nyomán mindig történt valami, aminek mi nem éppen örvendezhettünk. Csak remélni merjük, hogy ezzel a ,,hagyománnyal" Băsescu véglegesen szakított, s megpróbál legalább egyenlő mércével mérni.