Kisebbségi tábor Besenyőn — Mózes László

2009. július 18., szombat, Nemzet-nemzetiség

Romániában élő, különféle nemzeti közösségekhez tartozó gyermekek táboroztak a héten Besenyőn. A kisebbségi rendezvényt másodszor szervezte meg az Alteris (Másik) Egyesület, mert úgy vélik, az együttélés pozitív vonatkozásaira leginkább a tizenévesek fogékonyak. ,,Azért tesszük ezt, mert úgy gondoljuk, a másságért, a másikért tenni kell, egy polgári létforma része, hogy magunkkal is foglalkozunk, a közvetlen környezetünkkel is, de szem előtt tartjuk a közösséget is." A részt vevő fiatalok mindannyian beszélik anyanyelvüket is, büszkén öltik magukra népviseletüket, melyet csütörtök délelőtt Sepsiszentgyörgy belvárosában is bemutattak.

A kisebbségi táborban félszáznál több, tizenegy-tizenhat év közötti fiatal vett rész, egymással, az etnikumok sajátosságaival, de Háromszékkel is ismerkedtek. Nyolc romániai kisebbség képviselői jöttek el Besenyőre: Konstanca megyéből macedónok, orosz-lipovánok és török-tatárok (utóbbi két csoport etnikumai történelmileg különbözőek ugyan, de mivel nagyon kevesen vannak, a táborban a szervezők egy csoportba sorolták őket), Temes megyéből svábok, bolgárok és szerbek érkeztek, Maros megyéből cigányok, míg Kovászna megyéből magyarok és Bodzafordulóról románok. Utóbbiakat azért hívták, hogy megismerhessék a kisebbségen élőket. Nem tudtak eljönni a foksányi zsidó közösség képviselői, Segesvárról a szászok, a máramarosi ukránok, Bihar megyéből a szlovákok és a Gyergyó környéki örmények.

Az Alteris Egyesület táborszervezése négyéves előzményre tekint vissza, először háromszéki roma, magyar és román gyermekek számára szerveztek közös programokat ― meséli Brassai László pszichológus, a mostani tábor vezetője. Mert nagyon fontos, hogy tudjunk saját magunkról, kik vagyunk ― magyarázza ―, de egy másik féllel való kapcsolat is nagyon lényeges, együtt élő etnikumok esetében is, például itt, Kovászna megyében. Nem azzal a szándékkal hozták létre az egyesületet 2006-ban, hogy politikai jellegű akciókat szervezzenek, hanem az együttélés pozitív vonatkozásaira szeretnék felhívni a figyelmet, ezért is vitték el táborozni a gyerekeket. ,,Úgy gondoltuk, nem szeretnénk sok mindennel foglalkozni, két dologra viszont mélyrehatóbban figyelünk: egyrészt, hogy minden évben legyenek tevékenységek a gyermekek számára, mert ez az az életkor, amikor még nagyon sokat lehet tenni a már meglévő előítéletek leépüléséért vagy azok elkerüléséért, másrészt, hogy legyen akadémiai szintű tevékenységünk is, szervezzünk olyan konferenciákat, ahol képzett szakemberek vitatják meg az együttélésből származó pozitív erőforrásokat."

Csak az jöhetett kisebbségi táborba, aki beszéli anyanyelvét, ismeri saját történelmét, és van népviselete, azt el is kellett hoznia. Az etnikumok képviselői Besenyőn egymásról is tanultak, ismerkedtek identitásukkal, szokásaikkal, hagyományaikkal, bemutatták közösségeik szimbólumait, azt, hogy miként köszönnek, illetve anyanyelvükön leírtak egy-egy szakaszt egy népdalból. Emellett sportoltak, kirándultak, esténként pedig kulturális műsort mutattak be, erre ,,a gyermekek lelkileg nagyon készültek, és mélyen élték meg ezt a fajta önmegmutatkozást, amikor népviseletben lehettek, saját nyelvükön beszélhettek, és megmutathatták, ők mások, mint a többiek, ilyenkor akár sírhatnak is, nagy érzelmek törhetnek ki belőlük" ― fűzi hozzá Brassai, hozzátéve: amikor látták, mennyire fontos számukra az ilyen önmegmutatkozás, már tavaly megszervezték, hogy Kézdivásárhelyen felvonulhassanak népviseletben, most pedig Sepsiszentgyörgyön tették ugyanezt. Noha a fiatalok egymás között román nyelven beszélnek, ,,érdekes, hogy a bolgárok azt mondják, ők azért érzik nagyon jól magukat, mert ők otthon egymás között nem tudnak bolgárul beszélni, az iskolában csak az anyanyelvüket tanulják bolgárul, és ha a gyermekek egymás között bolgárul beszélnek, a többiek megszólítják, beszéljenek úgy, hogy más is értse". Vagyis a maga szűkebb, etnikai csoportján belül mindenki természetes módon anyanyelvén beszélhetett, ez mindenkinek élményt jelentett, ettől érezték jól magukat. „Innen következtettünk arra, milyen rossz lehet, amikor természetes lakókörnyezetükben nem tudják ezt megélni. Nagyon fontos ― összegez Brassai László ―, hogy helye legyen a társadalomban a saját identitás megélésének, nem csak kisebbségi rituáléként egy-egy nemzeti ünnepen, hanem a mindennapokban is, hogy ne kelljen takargatni az etnikai hovatartozást, ,,ezeket a típusú modelleket szeretnénk bátorítani". „Nagyon érdekes, milyen sok titok van a táborban, amit ha rejtett kamerával filmeznének, szép dokumentumfilmet lehetne készíteni róla, a gyermekek például kérik, legyen diszkó, és minden este azzal végződik, hogy népzenére táncolnak. Szerintem nem azért, mert ők ennyire hagyományőrzőek lennének, hanem a népzene most jobban összeköti őket, mint más. Végül is felébred bennük valami, és tanítják egymást táncolni..."

Hozzászólások
Szavazás
Mi a véleménye az iskolakezdésről?







eredmények
szavazatok száma 1016
szavazógép
2009-07-18: Nemzet-nemzetiség - x:

Válságkezelés, szakértői szemmel (XX. Bálványosi Nyári Szabadegyetem) — Farkas Réka

Nem hiányozhatott a Bálványosi Szabadegyetem programjából napjaink egyik legtöbbet hangoztatott témája: a gazdasági válság. Jeles szakértők keresték a választ arra a kérdésre: az új helyzet jelenthet-e esélyt a megújulásra, és mit kell tenniük a közép-kelet-európai államoknak, hogy ne vesztesei, hanem nyertesei legyenek a válság okozta változásoknak?
2009-07-18: Világfigyelő - x:

Szadesz: nincs szükség bocsánatkérésre (Hökkenetek) — Sylvester Lajos

A magyar szabad demokratáknál kavarodó, a megújulást ellehetetlenítő káoszban nem az hökkent meg, mint sokakat, hogy Retkes Attila pártelnök bocsánatot kért a választóktól a magyarság kérdései iránti elkötelezettség hiánya, a vidék magára hagyása és a korrupciós ügyek miatt, hisz ezekkel a pártépítési célmegjelölésekkel a fején találta a szeget, hanem azért lesz úrrá az emberen a hökkenet, mert ezek az evidenciák a párt nagy öregjeiből nem az egyetértés gondolatát váltják ki, hanem az ellenkezőjét, ,,soha el nem követett bűnöknek" minősítik ezt a kérdéscsoportot, és aláírásos listákkal tiltakoznak a bocsánatkérés ellen.