Bogyó taxi és autókölcsönzés 0720 494 949

Volt egyszer egy ,,forradalom”Kézdivásárhelyi ’89-es mementó — Iochom István

2009. december 24., csütörtök, Múltidéző

A volt milícia és szekuritáté épülete

December 18—20. között az ipari egységeknél feszült a légkör, idegesek a vezetők, a munkások, mindenki érzi, történnie kell valaminek. A fő beszédtéma természetesen a temesvári vérfürdő volt. Az eseményekről az emberek a Szabad Európa Rádióból vagy az Amerika Hangja híreiből értesülhettek leginkább, de már a Kossuth rádió is bemondja a Tőkés Lászlóhoz kapcsolódó híreket, a véres megtorlásról is tájékoztatva a hallgatókat. A kézdivásárhelyi gyárakat, ipari vállalatokat szekusok, pártaktivisták és civil ruhás milicisták látogatták meg, éberen vigyáznak a ,,törvényes" rendre.

December 21-én Ceauşescu utasítására Kézdivásárhelyen is, akárcsak az egész országban, a város jelentősebb gyáraiban a munkaközösségek képviselői — párttitkárok, vállalatvezetők, szakszervezeti elnökök, KISZ-titkárok és élmunkások — röpke üléseken ítélik el a Temesváron ,,huligán, fasiszta, reakciós, imperialista körök által szított zavargásokat". Aznap este hét órakor a kézdivásárhelyi pártbizottság gyűléstermében összehívják a város területén lévő jelentősebb egységek, intézmények igazgatóit és alapszervezeti párttitkárait. A megbeszélésen Vlad Gizella, a megyei pártbizottság Kézdivásárhelyért felelős titkára, miután tájékoztatta a jelenlévőket a súlyos helyzetről, arra kérte őket, bármi történjen a következő napokban, akadályozzák meg a vérontást. Aznap este a megyei párttitkár nem volt egyedül, négy-öt aktivistával érkezett, akiket beosztanak a vállalatokhoz. Másnapra az őrséget is megduplázzák. A szekusok ismét megjelennek a gyárakban. Aztán másnap bekövetkezett a diktatúra bukása, a vég!

December 22-én, pénteken reggel nyolc órakor a belügyminisztériumhoz tartozó egységek, a milíciát is beleértve, fegyverletételi parancsot kaptak. Ezért nem is dördült el egyetlen fegyver sem Kézdivásárhelyen. Persze, az már nem szerepelt az előre gyártott szövegkönyvben, hogy a felbőszült, láncaitól megszabadult néptömeg megrohamozza a milícia épületét és a pártszékházat. Pénteken a kézdivásárhelyi tömeg a városházát, a milícia épületét, a nagybani élelmiszer-lerakatot, a két főtéri könyvesboltot és három milicistatiszt lakását dúlta fel. Amikor a rádió bemondta az azóta emlékezetes szavakat: Cu ajutorul lui Dumnezeu am învins! Dictatorul a fugit! (Isten segedelmével győztünk! A diktátor elmenekült!), a gyárak munkásai csoportokba verődve elindultak a főtér felé. A tömeg egyre nőtt. A főtérre érve és meglátva a két könyvesbolt kirakatában a gyűlölt diktátor beszédeit tartalmazó könyveket és brosúrákat, kidobták azokat az utcára, benzinnel leöntötték, és meggyújtották. Míg a két könyvmáglya égett, már 250—300 ember tartózkodott az akkori Vörös Hadsereg, a mai Gábor Áron téren. Következett a városházának, a milícia épületének és végül a vegyeskereskedelmi vállalat nagybani élelmiszer-lerakatának a feldúlása. Aznap öt kocsit törtek össze és gyújtottak fel: a milícia szolgálati gépkocsiját, a Ioan Banciu századosét, a Codruţ Tudoran főhadnagyét, a Berszán Mihály törzsőrmesterét és a Vasilică Popa zászlósét. A délutáni órákban ismeretlen tettesek Aurel Agache őrnagy, Teodor Nichita százados és Gheorghe Irimia lakását dúlták fel. A legnagyobb pusztítást a néhai őrnagy lakásán végezték, ahonnan a környéken lakó romák majdnem minden bútort széthordtak. 22-ről 23-ra virradó éjszaka ugyancsak ismeretlen tettesek felgyújtották a szentkatolnai őrs épületét, illetve Tănase Bolbos őrsparancsnok szolgálati lakását. Bolbos személyes javai odavesztek (többek között húsz liter szeszes ital, ötszáz liter bor, szarvasagancsok, prémkabát, Elcrom márkájú színes televízió, mélyhűtőben tárolt nagyobb mennyiségű hús stb.). Bolbost 1990. február 12-én ,,károsultnak" nyilvánították, és 50 000 lejes segélyt utaltak ki számára, habár csak azok részesülhettek volna ilyen segélyben, akiknek személyes javai ,,katonai akciók vagy tűzfegyverek használata folytán" szenvedtek kárt. Ugyanazon a napon a baróti milícia épületét is feldúlták és felgyújtották, az ozsdolai milíciaőrsöt is megrongálták, de Ozsdolán komoly kár nem keletkezett.

Két kulcsfigura, akiből nem lett forradalmár

A kézdivásárhelyi eseményeknek két kulcsfigurája volt: Molnár Benedek és Boldizsár Béla. Amikor még nem volt biztos a diktatúra bukása, amikor az életükkel, a szabadságukkal játszottak, ők ketten fekete zászlóval a kezükben ki mertek állni a tüntető tömeg elé. A későbbi ,,forradalmárok" csak a zsarnokság bukása után bújtak elő. Az alábbiakban kettejük vallomását közöljük.

Molnár Benedek: December 22-én reggel még azt sem tudtam, miről is van szó. Bementem a szigetelőgyárba, a munkahelyemre. Láttam, hogy az emberek kis csoportokba gyülekezve beszélgetnek, és senki nem dolgozik. Azt mondja nekem Márkos mester, hogy hallottam-e, mi történt Temesváron, Bukarestben és Szebenben, Ceauşescu a nép közé lövetett! Sok ártatlan ember meghalt. Ez elég is volt nekem, egyből felmérgelődtem, és mondtam is, ez már több a soknál, én a fekete zászlót pontosan a pártbizottság épületére teszem ki, ha addig még nem tette ki senki. Ezt én azokért akartam kitenni, akik ártatlanul haltak meg. Tudtam, hogy a kapusszobában van egy fekete zászló, amit akkor szoktak kitűzni, amikor valaki meghal a gyárunkból. Elvettem a zászlót, és elindultam a főtér felé. Akkor még egyedül voltam, de már hallottam, hogy a munkásság készülődik a főtérre vonulni. A pártház előtt három milicista állt, bent még volt kettő. Közülük három forradalmi harcos lett, meg is érdemlik ezt a címet, mivel a pártházat védték! Megálltam az ajtóban, és arra kértem a milicistákat, engedjenek be, hogy tűzzem ki a fekete zászlót. Amikor a tömeg gyülekezni kezdett a főtéren, a helyi pártvezér szólni akart a néphez, de lehurrogták, megdobálták. Felcipeltem az akkori első titkárt az erkélyre, és a lenti tömeg arra kért, hogy dobjam ki az utcára. Megbocsátottam neki, és elengedtem. A tömeg bezúdult a pártházba, és ami a keze ügyébe akadt, mindent kidobott az ablakon. Az ablaküvegeket is betörték. Amikor megtudtam, hogy a pártház feldúlása után a milícia épülete következik, előrementem, és figyelmeztettem őket, hogy jön a tömeg, és agyonütik őket. A milicisták az udvaron voltak. 13 és 14 óra között a tömeg benyomta a nagykaput, és behatolt a milícia udvarára. Méteres fákkal kezdték ütni a zsarukat, agyba-főbe verték őket, majd összetörték a kocsikat és felgyújtották. Talán öt kocsit tettek tönkre. Látta volna őket akkor, milyen kicsi fiúk voltak az addigi nagymellényű ,,székelyverők"! Akiket félreállítottam, azokat nem verték meg. (A rendőrség épületét legalább négy-ötszázan rohamozták meg — I. I. megjegyzése.) Közben elkísértem Marin Boacăt, Kulcsár őrmestert és Berde Zolti bácsit. Amikor visszajöttem, az épület már lángokban állt, de én még nem tudtam. A mozi előtt állt a tűzoltókocsi, szerelték a slagokat. Látva ezt, én arra gondoltam, hogy a tömeget akarják vízágyúval szétoszlatni, ezért elvettem egy gumibotot, és bevertem a tűzoltókocsi ablakait. Agache, miután az udvaron kapott egy jó adag verést, az egyik udvartéren keresztül a főtérre ment. Az lett a veszte. Én még a milícia udvarán voltam, amikor hallottam, hogy a főtéren meglincselték. Délután a bíróság épületénél segédkeztem a tűz kioltásánál...

Boldizsár Béla: December 22-én 10 óra körül indultam el otthonról. A Gyárak utcájában kiabálni kezdtem: Le Ceauşescuval! Szabadságot a népnek! A szigetelőgyár előtt hallottam, hogy 12 órakor a főtéren népgyűlést tartanak. Molnár Benedek egy fekete zászlóval egyedül vonult a főtér irányába. Akkor még mindenki félt, senki nem állt melléje. Egyedül ment. Szabadságot! — kiabált. Pár perc múlva megállt mellettem egy zöld színű Skoda. A sofőr felhangosította a rádiót. Akkor hangzott el a közlemény: Ceauşescu elmenekült a fővárosból! Kb. ötvenen gyűltünk össze. Ordítottam: Gyertek a főtérre, vége a diktatúrának! Nem mozdultak, mindenki félt. Bementem a főtérre. Molnár Benedek már ott volt a fekete zászlóval. Nem akarták beengedni, hogy kitűzze a lobogót. Kérte, engedjék meg, hogy tegye ki a zászlót. A tömeg a járdáról és a parkból figyelte, mi történik. Kértem az embereket, kerüljük meg együtt a főteret, elöl a zászlóval. A nép Ceauşescu-ellenes jelszavakat kiabált. Egyre többen voltunk. A pártvezérek az ablakból nézték a történteket. A vonuló tömeg előbb a pityókabár melletti, majd a szövetkezeti könyvesbolt kirakatát zúzta be, és máglyát gyújtott a diktátor könyveiből, brosúráiból. Visszatértünk a pártházhoz, de senki nem akarta megengedni, hogy kitűzzük a zászlót. Molnár Benedek többet nem kért senkit, bement, és az első emeleten kitűzte a fekete zászlót. A tömeg behatolt az épületbe, és amit ért, kidobott az ablakon. Egy tévé is kirepült. A milicisták elmenekültek. Az összes Ceauşescu-könyvet és -képet kidobták és elégették. Amikor a tömeg behatolt a pártházba, az egyik milicista már meg volt verve. A művelődési ház erkélyére mikrofont és két hangszórót szereltek. Néhai Incze László, Fekete Vince, Ötvös Zoltán és egy román jogtanácsos szólt az egybegyűltekhez. Egy másik csoport elindult az élelmiszer-lerakat felé. Mi minden volt ott! Kávé, húskonzerv, ananászkompót, BT cigaretta, amihez csak a pártaktivisták jutottak hozzá. (Az anyagi kár akkori pénzben 161 562 lejre rúgott — I. I. megj.) Jöttek és mondták, hogy Agache félig holtan a szülészet előtt fekszik. Agache, miután elhagyta a milícia épületét, a főtérre jött, a patikába menekült, de a tömeg utánament, és kiráncigálta. A villamossági üzlet előtti járdán lincselték meg. Amikor este hazafelé mentem, láttam, hogy lángokban áll a milícia és a szeku épülete. Gábor Áron szobrának talapzatán sok száz gyertya égett...

December 23-án, szombaton megalakult a Nemzeti Megmentési Front huszonnégy tagú városi bizottsága. A város élére Vincze Benjámin csavargyári almérnököt választották. Aznap a Demokratikus Ifjúsági Szövetség (a későbbi MADISZ) is megalakult. Megjelent a Székely Újság első, zöld fejléces száma. A város öt bejáratánál a munkásőrség ellenőrizte a gépkocsikat, várták a ,,terroristákat". December 23—25. között a hadsereg a megvert kézdivásárhelyi milicistákat a berecki katonai egységhez menekítette. Győzött a román ,,forradalom"!

Hozzászólások
Szavazás
Ön szerint jó hatása lesz-e az edzőváltásnak a Sepsi OSK-nál?









eredmények
szavazatok száma 544
szavazógép
2009-12-24: Múltidéző - x:

Háromszéki nekigyürkőzés, 3. (A remény zöld színe) — Sylvester Lajos

1989. december 23-án, tehát a diktátor elűzésének második napján megalakítjuk a Romá­niai Magyarok Demokrata Fóruma Háromszéki Bizottságát. Az elnevezésben, tudatosan, a magyarországi rendszerváltás előharcosa, a Magyar Demokrata Fórum köszön vissza. A következő napokon a Romániai Magyarok Demokratikus Szervezete nevet használjuk mindaddig, amíg Domokos Gézáékkal egyeztetve nem fogadjuk el a máig is érvényes Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnevezést. Visszaemlékezésem szerint a Fórum szó törlésében az a bukaresti óvatosság is közrejátszott, hogy ne sejtessük vonzalmunkat egyik magyarországi párthoz sem. Egyrészt. Másrészt voltak, akik attól tartottak, hogy a román fél sem venné jó néven, ha nem független, önálló szövetségként neveznők meg magunkat.
2009-12-24: Kultúra - x:

Petrovits István kapui — Bogdán László

Európa-kapu
(Lassított, nyers felvezetés) Petrovits István kisplasztikáiból, rajzaiból nyílt életműkiállítás a képtárban. Teljességre persze már csak azért sem törekedhet ez a több mint négy évtized műveit felvonultató, reprezentatív kiállítás, mert hiányoznak, érthető módon, a szobrász köztéri munkái. Ezeket tehát, mozgósítva az érdeklődő tárlatlátogató emlékeit, egyszerűen ide kell képzelni, s akkor, mintegy gömbben, egyszerre itt lehet az egész, mindaz, amit Petrovits, ez az önmagát a jelek szerint igazán nem kímélő, de választási, alkotói szabadságát soha fel nem adó művész az elmúlt évtizedekben alkotott.