Mégis karácsonykor hangzik el legtöbbször a szó, foglalkoztat minket a gondolat, és próbáljuk valóra váltani tartalmát, azaz szeretni.
Bár alapvetően mindig elmondhatjuk, hogy szeretjük a hozzánk közelállókat, ez sokszor megkopik a hétköznapok rutinjában, vagy a mi szívünk kérgesedik meg annyira, hogy nem vagyunk rá fogékonyak. Mint minden érzés, a szeretet is adóvevő rendszerben működik, azaz szükséges valakinek a szeretete számunkra, de szükséges ennek észlelése is. A zavartalan és állandó működéshez azonban még ez sem elegendő, mert szükség van a viszonzásra.
A mi szeretetrendszerünk nem mindig működik zavartalanul, mert előfordul, hogy lelkünk megkeseredik, és elfelejtünk szeretni, kizárjuk ennek lehetőségét védekezésül, hogy ne bántson, ha nem viszonozzák érzelmeinket.
Megesik, hogy szeretnek, de mások, mint akiktől elvárnánk, nem a családunk, hanem a barátaink, vagy fordítva, esetleg mi magunk nem vagyunk fogékonyak, és nem vesszük észre ezt a szeretetet. Aztán vannak, akik mindig csak kapni szeretnek, ebben az esetben is, de elfelejtik viszonozni, vagy természetesnek érzik, hogy nekik kijár.
A furcsa az, hogy bármelyik eset áll fenn, megszakad a láncolat, elveszítjük a fonalat, és már nem is emlékszünk, hogy mi miatt alakult ez így. Valahogy úgy vagyunk vele, hogy inkább a hiányát vesszük észre, mint a jelenlétét, mert olyan szükséges számunkra, mint a levegő. A karácsony ilyen megközelítésben nem más, mint egészséges levegővétel egy illatos erdei tisztáson, mikor kitágult tüdővel mindannyian egy nagyot szippanthatunk.
A lehetőséggel élni annyit jelent, mint észrevenni a jeleket, és helyreigazítani az elromlott dolgokat odafigyeléssel, nyitottsággal, ráhangolódással, megbocsátással. Észrevenni a törődést, a másik szemében a szeretet utáni vágyódást, és felülemelkedni azon az önzésen, hogy csak akkor adok, ha kapok is.
Akinek nincs ereje ezt megtenni, mert úgy érzi, egyedül maradt mindent elborító gondjaival, meríthet abból az egyetemes szeretetforrásból, mely képessé tette az embereket több mint kétezer éven át az isteni szeretet és az anyai odaadás, apai törődés felidézésére Jézus születésének története kapcsán. Hogy ez könnyebben sikerüljön, elég felidézni életünkből egy pillanatot, amikor éreztük a szeretet melegét.
Így, ,,ha elmúlik karácsony, s a szeretet lángja halványabban ég", akkor is lesz erőnk a szó legnemesebb értelmében embernek maradni.
