HatárhelyzetekBog a blog végén

2007. augusztus 31., péntek, Közélet
Nem ellenségeim, hanem barátaim figyelmeztettek, hogy vigyázzak, mert egyik blogger durván nekem esett, sovénnek, nacionalista ufónak titulált, de ne vegyek túl mély lélegzetet, vannak, akik ,,megvédelmeznek".
Átolvastam a blogvitát. Nem kaptam szívrohamot — bypass műtétem van, életemet román orvosnőnek, Topolniţchi doktornőnek köszönhetem, aki a Román Hadseregtől ,,szerzett" katonai helikoptert, hogy Marosvásárhelyre, a klinikára reptessenek —, szóval, viszonylag bírom az ilyenféle megterheléseket is, mint amilyennek most a pártatlan RMDSZ-szakértő engem kitesz.
Előbb azt hittem, nem is rólam szól a nóta, hiszen a történelmi jártasságot játszó szidalmazóm Sylveszternek keresztel. Neveink védelmében több száz írásom, cikkem jelent meg. Az engem őrjöngve leckéztető valaki Erdősi Sylvester Jánosról, aki az első Újtestamentum-fordítást a kezébe adta, és a XV. század dereka előtt megfogalmazta az első magyar disztichont, annyit bár megjegyezhetett volna, különösen RMDSZ-szakértőként, hogy a klasszicizált neveket, köztük a Sylvester családnevet miként írják.
(Egyébként az RMDSZ alapító tagja lennék, voltam a SZET tagja is, és az efféle filozopterek és pártatlan szakértők miatt hátráltam ki a vezetésből, de hiszem, én mezei talpasként sem vagyok ártalmára a szövetség ama vonulatának, amely az egykori szabályzatok és határozatok szellemében óhajt cselekedni.)
Nos, a bloggoló bérenc első húzása az, hogy általánosító írásomat nevesíti, a maga módján ,,dekonspirálja". Említhettem volna én is a Străchinaru Petre képviselő nevét, de ezt azért nem tettem, mert mondandómat, azaz a véleményemet nem csak neki címeztem. Ő egyébként, gondolom, jól megvan, az árkosi Szentkereszty-birodalomban jól berendezkedett, majd képviselővé emelkedett ezen a kirekesztő tájon. Személyes vitánk soha sem volt, sőt, nemcsak én, hanem sokan méltányoltuk visszafogottságát, az ellentéteket mérsékelő ténykedését. Az más kérdés, hogy a képviselői stallum mostanság, mint a Háromszéki Magyarok Világtalálkozója kapcsán is, elragadtatja. Străchinaru képviselő úr ,,megfelelési" kényszer szabta szövegei számomra még magyarázhatóak, de vitapartnerem megélhetési, alkalmazkodási illeszkedése a fenti körökben domináns politikai kurzushoz és szájtartáshoz, engedje meg, hogy egy rám alkalmazott minősítését átvegyem: undorító.
Egyébként írásom lényegét kihagyva csonkol. Én ugyanis azt is mondom, hogy ,,a mostani sértettségek és nagy haragvások a múltból szivárognak át a mába. Abból a korból, amikor a magyar óvodások csak vegyes és egynyelvű csoportokban hinta-palintázhattak, amikor a tanintézményeket úgy összeházasították, hogy ebből a nem szerelemre alapozott kényszerházasságból a Bolyai Egyetem máig sem tudott szabadulni. Azt hittük, hogy a romániai ’89-es fordulat után, amelynek első napjaiban a most annyira hangoskodók eléggé halkra hangolták szavaikat, igenis, jogunk és lehetőségünk lesz hitünk, nemünk, életkorunk, szokásaink, hagyományaink, családi, baráti közösségeink óhaja szerint összejönni. Osztálytalálkozókra, búcsúkra, istentiszteletre, misére, falunapokra, s igenis, az Óriáspince-tetőn, a Perkőn is összegyűlni, együtt énekelni, táncolni vagy éppenséggel együtt búsulni."
Elnézést a magam hosszas idézéséért, de a szelektív ollózással tálalt vagdalkozásból ez a gondolat kimaradt. Szerencsére a vitapartnerek nem ugrottak át ezen a passzuson sem.
,,...ömlik a múlt sirattatása, a szegény, elnyomott, nyomorú magyar sérelmeinek konstans felhányása. Mintha ez bármit is megoldana manapság" — írja a bloggoló, amihez én egyszerűen nem tudok hozzászólni. Történelmünket elhallgatták, meghamisították, kiirtották — olvasson bele még most is bármelyik tankönyvbe, tisztelet néhány kivételnek —, és még mi fogjuk be a szánkat, ne sirattassuk a múltat! Illyés Gyulát parafrazálva segédkezzünk abban, hogy a zsákmányt békében tudja elfogyasztani az oroszlán.
Vitapartnerem egyetlen tőmondatos füzérének örülök: ,,Mit mondhatnék? Háromszéki vagyok. Magyar. Ott leszek azon a találkozón, és valószínűleg jól fog telni."
Ez számomra azért reménykeltő, hogy a pártatlan RMDSZ-szakértő egyszer talán megismerkedik azokkal az emlékházakkal, múzeumokkal, művelődési egyesületekkel, színházi műsorrenddel, színházi kollokviumokkal, szobrokkal, emléktáblákkal, amelyekhez a diktatúra éveiben az ujjam hozzáért, s az irántam és írásaim iránt érzett undora mérséklődik.
Ha valaha is valamit ebben az életben elérhettem, azt a nyílt szókimondással, a dolgok nevén nevezésével tehettem meg. Emiatt kioktatására nincs szükségem, csak arra kérem, legalább a nevemet ne rontsa el.
Nekem márka.
A magam részéről ezzel bogot vetek a blog végére.
Hozzászólások
Szavazás
Elégedett-e azzal, ahogyan a TEGA hótalanította Sepsiszentgyörgy utcáit az első havazás után?







eredmények
szavazatok száma 55
szavazógép
2007-08-31: Közélet - Sylvester Lajos:

A romlás pörsenései

Egyhetes, országon kívüli tartózkodás és többnapos kialvatlanság után itthon nem a Tőkés—Markó európázó vita törülte ki az álmot a szememből, és nem is a Magyar Gárda körül kialakult csinnadratta a szomszédban, hanem a magyar kormányfőnek tartott Gy. F. autonómiával kapcsolatos, valamint a Szent Korona parlamenti elhelyezéséről elhangzott kijelentései.
2007-09-01: Mi, hol, mikor? - x:

Mi, hol, mikor

Zene
* A sepsiszentgyörgyi Erzsébet-parkban vasárnap 12 órától a barátosi Ferencz Ernő Fúvószenekar koncertezik. Vezényel: Kelemen Szilárd.