ÁlláspontMiért kell az autonómia?

2007. június 6., szerda, Nemzet-nemzetiség
A székelység több száz évig autonóm, független nemzet volt. A magyarsághoz való csatlakozása óta, mintegy ezerkétszáz éve a magyar nemzet alkotórészeként mint a legmagyarabb, legöntudatosabb magyar népcsoport ismert, amely a Történelmi Székelyföld népességének — minden erőszakos betelepítés ellenére is — közel 80 százalékos többségét alkotja.

A magyarsághoz való tartozása lemérhető azon is, hogy amíg a nagy tatárjárás után megindult román betelepedés eredményeként Erdély magyarlakta tájai elrománosodtak, amikor hatalmas területeken csak az üres magyar templomok százai, illetve düledező romjai jelzik a hajdani magyar életet, addig Székelyföld magyarsága megmaradt, megőrizte többségét ősei földjén. Az iparosítás leple alatt sikerült ugyan néhány városba nagyobb létszámú románt betelepíteni, köztük Marosvásárhelyre, az 1616-ig Székelyvásárhely nevet viselő városba, ahová az előkerült okmányokban jól követhető a pártpolitikai utasítások alapján történt erőszakos betelepítés, etnikai arányok megváltoztatása.

A székelység nem saját akaratából került Románia uralma alá. Trianonban nem kérték ki a véleményét arról, hogy az ezeréves magyar államiság után akar-e ún. kisebbség lenni egy számára teljesen idegen állam vasgyámsága alatt. Erről nem kérdezték meg népszavazáson sem.

Az ellentmondások, igazságtalanságok csúcsaként a székely nemzetet — Erdélyben 1848-ig külön nemzetként tartották számon — szabadságától az önrendelkezés elvének érvényesítése címén fosztották meg olyan nagyhatalmak, amelyek több százmilliós tömegeket tartottak gyarmati uralmuk alatt. Az önrendelkezés elvéből csúfot űző politikusok a felelősek azért, hogy 1920-ban a trianoni diktátummal felelőtlenül feldarabolták a magyar nemzetet. Az általuk létrehozott nemzetállamok etnikai arányai a következők: az 1,7 millió szlovák mellett 1,9 milliót számláló nem szlovák számára létrehozták az ún. szlovák nemzetállamot. Magyarország déli területeiből az 1 millió szerb 3 millió más nemzetiségűt kapott ugyanilyen címen.

Az alig fél évszázaddal korábban alakult román királyság, amely már alakulása idején idegen terület, a több mint 80 százalékban nem románlakta Dobrudzsa birtokába jutott, lelkesen fogott hozzá más területek megszerzéséhez is. Kelet-Magyarországot a Tiszáig szerette volna megkapni, mit számított volna olyan apróság, hogy ott mindössze 43 százaléknyi román lakos él? Végül Románia megkapott egy olyan területet, ahol a román népesség a lakosság felét, 53,8 százalékát alkotta. Mindezt diktátummal valósították meg, nem mertek népszavazást elrendelni, hisz jól tudták, hogy a felvilágosult románság sem szavazna egy elmaradott bojári Romániához való csatlakozásra. Nos, e népszavazás elmaradása miatt mondjuk, hogy diktátum útján került e terület Romániához.

Tehát az önrendelkezés joga alapján törvényes lehet 53,8 százalék elszakadása egy olyan hazától, országtól, mely évszázadokon keresztül befogadta mint betelepülőt, menekülőt, míg a közel 80 százalékot képező őshonos székelymagyarnak még az államon belüli területi autonómiára való igényének a megfogalmazása, véleménynyilvánítása is elfogadhatatlan a mai Romániát vezető politikai elitnek. 2007-ben, ha tehetnék, az európai uniós tagság ellenére is, a szabad véleményalkotás jogától is megfosztanák őket.

Az intoleráns gondolkodás gyökere a hamis, propagandajellegű történelemoktatásból táplálkozik. Ennek feladata igazolni Románia történelmi jogát Erdély fölött, másrészt a magyarság elnemzettelenítésének eszközeként is jó fegyvernek tűnik. Úgy gondolják, hogy a véletlen szerencse révén uralmuk alá juttatott, százezer négyzetkilométernyi erdélyi, bánsági és partiumi területeken élő magyarsággal azt tehetnek, amit akarnak. És sajnos tehetik, mert sikerült elrománosítaniuk tartományi nagyságú területeket, így Dobrudzsát, az erdélyi magyar városok többségét, a szórványban élő magyarság jó részét. Ilyen sikerek után érthető, miért nem akarják elfogadni azt, hogy az általuk uralt egykori magyar terület 10 százalékán a túlnyomó többséget alkotó székelység autonómiával rendelkezzék, még ha az Románia joghatósága alatt valósulna is meg. A magyarázat egyszerű: jól tudják, ha a székelység belátható időn belül nem kap autonóm önrendelkezést, akkor a kilencvenes évek elején alakult Vatra magyarellenes szervezet programjában megfogalmazottak szerint az elszegényített székely, illetve magyar többségű övezetek fiatalsága önként fogja elhagyni szülőföldjét, és így helyükbe románok költözhetnek. Ha azonban a székelység autonómiát nyer, akkor fennmaradása biztosított, és leáll e terület elrománosítása, betelepítése. Azt is tudják, hogy az autonómia megadása révén soha nem valósulhat meg a nagy román eszme, az egységes, homogén nemzetállam, melyet a román alkotmányok 1923 óta emlegetnek. Az autonómia révén a székelymagyarság megmaradása biztosított lehetne.

Hozzászólások
Szavazás
Részt vesz-e a december 6-i parlamenti szavazáson?







eredmények
szavazatok száma 1094
szavazógép
2007-06-06: Pénz, piac, vállalkozás - x:

Hírbörze

Árutőzsde Sepsiszentgyörgyön
Június 11-én 16 órakor Sepsiszentgyörgyön a megyei könyvtár termében hivatalos keretek között megnyitják a Román Árutőzsde helyi terminálját. Kezelője a Kovászna Megyei Kereskedelmi és Iparkamara lesz. A terminál elsősorban abban játszik szerepet, hogy a közbeszerzési liciteket a nyilvánosság követelményeit betartva bonyolítsák le, de más természetű vásárlásokat, áruféleségek, állóeszközök, aktívák piaci körülmények közötti értékesítését vagy beszerzését is lehetővé teszi a cégek számára.
2007-06-06: Nemzet-nemzetiség - Pásztori Tibor Endre:

Lélegzetvétel

Lehetsz-e holt, ha emlékemben képed ragyog...? (Byron) Mert az emlékezés — szemben az ábrándozó, szót hasztalan halmozó szólamokkal — alkalma az erélynek, tetterőnek és tapintatnak összhangján történő ünnepi számadásnak.