Tanács falun
A falut szemek, fülek lakják!
S te hová tennéd ezt a gondot?
A hírt egymásnak osztogatják,
Hát csönddel igazgasd a lombot.
Hát csönddel igazítsd a szoknyád.
S ha elcsorog a naplemente,
Ne kövesse más a fodrát:
Csak ki méltó, az keresse!
A falut szemek, fülek lakják…
A test dicsérete
Szeretni kell a testet is.
Míg lélek lakja, ékszer az.
És reggel is, meg este is
Csodálni, fény rá mint havaz.
Mert tudni kell, hisz így igaz:
Ki eljön, egyszer elmegy is.
Érteni kell a testet is.
Mi elrabolja, végzet az.
Így
Így
Sírva mosolygón
Vagyok
Egy világvégnyi bolygón
Akár a meztelen magány
És ruhátlanul van velem
Meghasonlott nemzetem
Ki gyakran foltot tett magán
Ha világít az értelem
Hallom a történelem
Száz zaja közt az életem
S merő talány
Miféle kéjből gyúrt az Úr
Ily valósan valótlanul
S ily valótlanul valósan
Még nem tudom micsoda szóban
Mondható ki a végtelen
Nem tudok mást de
Vágyam ím
Hiszem
Igaz az álom
Elér a mélyben halálom
S kitárom
Átérhetetlen szárnyaim