Az utak rossz minősége az oka annak, hogy a közlekedés ilyen nagy problémákat vet fel. Az utazás leginkább az iskolás gyerekeknek nehéz. A faluban a tanulási lehetőség minimális, itt ugyanis csak óvodás és I—IV. osztályos tanítás zajlik. Éppen csak írni, olvasni és számolni tanulhatnak meg négy év alatt a gyerekek. Mivel a legtöbb szülő tisztában van azzal, hogy ma már az írni-olvasni tudás meglehetősen kevés, ezért gyerekét tovább taníttatja. Magasabb szintű oktatás Szörcsétől két kilométer távolságra lelhető, a székelytamásfalvi általános iskolában. Tamásfalván ugyanis nyolc osztályig folyik a tanítás. A gyerekek elmondása szerint ott nagyobbak a követelmények, ráadásul az iskola is felszereltebb. A szörcsei iskolában a bútorok, a padok nagyon megrongáltak. Informatikát egyáltalán nem is tanulnak, mivel számítógépek nincsenek. Tamásfalván viszont teljes komputerszobát szereltek fel. Ösztöndíjrendszer van, de csak tanulmányi eredményekért jár juttatás, szociális támogatás nincs, pedig a helyi gyerekeknek erre is szükségük volna. A kisiskolásoknak már nem kell gyalog vagy kerékpárral járniuk a közeli településre, a télen az iskola támogatásként autóbuszt kapott, azzal viszik őket Tamásfalvára. Legtöbben sikeresen elvégzik az általános iskolát, és képességvizsga eredményeik is vetekednek a városon tanulókéval. A vidéki oktatás, még ha a tanárok nagyon jók is, az iskolák gyenge műszaki felszereltsége miatt nem veheti fel a versenyt a városival.
Az általános iskola elvégzése és a képességvizsga letétele manapság szintén nem elégséges. Ezért, aki teheti, líceumban vagy szakiskolában folytatja tanulmányait Kovásznán. Nagyon sokan kénytelenek naponta kerékpárral bejárni a városba, hiszen buszjárat nincs. A szülők nem tudják megengedni maguknak, hogy bentlakást vagy albérletet biztosítsanak a gyerekeik számára. Így a fiatal diákok nap mint nap tizenhat kilométert bicikliznek. Korán kell kelniük, és mire beérnek Kovásznára, már fáradtak, és csak ezután következik a tanulás, a megfelelés az iskolában.
Miután a diákok e nehézségek árán elvégzik a tizenkét osztályt, és érettségiznek, legtöbben munkába állnak. A főiskola vagy az egyetem olyan luxus, melyet csak a tehetősebbek engedhetnek meg maguknak, és ők meglehetősen kevesen vannak. A főiskola vagy az egyetem különben sem kötelező, sokan nem is vágynak tovább tanulni. Persze vannak, akik szeretnének tanulni, de a szegénység nem engedi.
Bizonyára emlékeznek még Móricz Zsigmond Sárarany című regényére. A kifejezés, ,,sárarany" arra a tehetségre, aranyra utal, amely sárként használódik el az emberi élet útjain. Sajnos, a vidéki településeken sok esetben még mindig ez a helyzet.
Végh Tímea Hajnalka