Női és férfiszerepek

2010. június 3., csütörtök, Család

Szeretünk együtt főzni

A sepsiszentgyörgyi Krisztus Király-plébánián szombaton egész napos kerületi Háló-találkozót tartottak, melyen negyven felnőtt és tíz gyermek vett részt (a megye területéről és Budapestről is).

A Kárpát-medencei katolikus közösségek hálózata igyekszik rendezvényein olyan programokat összeállítani, ahol az egész család töltekezhet, olyan előadókat hívni, akik időszerű, az egész társadalmat érintő kérdésekről beszélnek. A Hálónak egyik fontos feladata, hogy egymás között (emberek és közösségek között) hidak épüljenek.

Keresztes Zoltán miklósvári plébános a nap mottójához igazodván — Verjünk hidat, váljunk híddá — kiemelte, hogy „ha nyújtom a kezem a másik felé, és ő is nyújtja karját felém, a kettő találkozásából egy híd lesz. Ha merek ajándékozni magamból, ajándékban lesz részem, mert embertársam is megajándékoz engem. Ebből az állandó adok-kapok viszonyból igazi hidak verődhetnek. Ahhoz, hogy egy híd hosszú időt megéljen épségben, és biztonságos legyen rajta a járás, elengedhetetlenül szükséges, hogy jó tartóoszlopai legyenek. Ebben egyik oszlop a nő, az anya, míg a másik a férfi, az apa. Ezeket az oszlopokat kell erősíteni, hogy a jövő társadalma, a jövő egyháza élő és hiteles közösség legyen. Most, amikor a papok évében járunk, a hivatásokért imádkozunk, szükséges, hogy a női és férfiszerep helyes magatartásáról szóljunk, mert ha ezek nincsenek a helyükön, sérült házasságok születnek, s az ilyen családokból kikerülő szerzetesi, papi hivatások is emberségükben sérültek lesznek."

A lelkész a női szerepek ismertetésére Linda Dillow amerikai, hitét gyakorló keresztény asszony könyveiből merített információkat, aki három saját és egy fogadott gyermeket nevel. Évekkel ezelőtt járt Magyarországon, ahol előadást tartott Nők reménysége címmel. Sok mindent hallhatunk, olvasunk, hogy a mai világban miként kell viszonyulni a női társadalomhoz, mit jelent tiszteletben tartani a női szentséget, a témához kapcsolódva hogyan tud egy járható híd egyik tartóoszlopa lenni, hogyan lehet egy nő igazi anya és feleség. A valós életből kiemelve, fontos témákat dolgoz fel az írónő. Idézet tőle:

— Gyakran másként viselkedünk otthon és másként házon kívül. Előfordul, hogy a legszebb mosolyunkat idegeneknek tartjuk fenn. Ön hogy látja, miért váltogatjuk a viselkedési formákat?

— Nagyon szomorú dolog, hogy sokszor önmagunkból a legjobbat idegeneknek vagy munkatársaknak adjuk, és a legrosszabbat a családtagjainknak. Szerintem ez azért van, mert otthon elkényelmesedünk. A férjünk megígérte, hogy szeret jóban, rosszban, és ezért gyakran csak a rosszat adjuk. Máshol jobban igyekszünk, fontosabbnak tartjuk, hogy mit gondolnak rólunk az idegenek, és arra gondolunk, bárhogy viselkedünk, az otthoniaknak akkor is kell minket szeretniük és elfogadniuk. Ebben nagyon tévedünk, mert Isten azt akarja, hogy elsősorban a férjünket és a gyermekeinket szeressük és bátorítsuk.

— A társ című könyvében arról ír, hogy az asszonyok fontossági sorrendjében Isten után a férj következik, és csak aztán a gyerekek. Néha azt tapasztaljuk, különösen, ha kicsik a gyerekeink, hogy ezt a sorrendet lehetetlen betartani. Mit tanácsolna az édesanyáknak?

— Ez az isteni rend: először a férj és utána a gyerekek. A gyakorlatban ez néha nagyon nehéz. Három gyermeket szültem három év alatt, és nagyon sokfélék voltak a szükségleteik. Egyiket szoptatni kellett, a másikat pelenkázni, a harmadik éppen sírt, és a férjemnek is szüksége volt rám. Azt gondolom, hogy egy asszony számára a kulcs a hozzáállás, ahogyan a férjével kommunikál. Ha úgy áll hozzá, hogy ,,drágám, szeretlek, szeretnék beszélgetni veled, szeretnék veled lenni, sajnálom, hogy most ennyi más dolgom van, de a szívem a tiéd", így a férj sokkal szívesebben vár, mintha azt hallaná, hogy ,,most nem érek rá, mennem kell a gyerekekhez". Hiszem, hogy minden attól függ, milyen a hozzáállásunk, hogyan közöljük a dolgokat a férjünkkel.

— Bárki feltehetné a kérdést: nem maradi dolog-e a női egyenjogúság korában engedelmességről beszélni? Miért pont az asszony engedelmeskedjék? Nem lehet ez kölcsönös?

— Ki kell mondani, hogy a bibliai értelmezés szerint igenis kölcsönös. A házaspárnak közösen kell — mindkettejük által elfogadott — döntésre jutnia. Mindig így néz ki a keresztény házasság, mert az engedelmesség szót együtt említjük a férj szeretetével, mégpedig a mérce Krisztus szeretete a közösség iránt. Az az asszony, aki ilyen szeretetet kap férjétől, hogy az a felesége érdekeit, vágyait sajátja elé helyezi, valószínűleg minden nehézség nélkül engedelmes lesz.

(A férfi szerepéről a következő Család oldalban)

Hozzászólások
Szavazás
Mi a véleménye az iskolakezdésről?







eredmények
szavazatok száma 1042
szavazógép
2010-06-03: Család - Jártó Kocsis Edit:

Az élet csodája

Háromszéken ezer szülésre ezerkétszáz terhességmegszakítás jut. (újsághír)
Az életet is a fény és az árnyék kombinációja teszi változatossá, színessé.
A gyerek születését megelőző állapotot sem lehet egyértelműen nézni, egy szempontból megítélni.
2010-06-03: Család - Puskás Attila:

Őshonos növényünk, a bazsarózsa

Valóban kevés kerti dísznövényünkről mondhatjuk el, hogy őshonos (legtöbbje melegebb égövekről származik), ám a pünkösdi rózsának is nevezett bazsarózsa (Paeonia officinalis ssp banatica — Rochel, Soó) jégkorszak előtti reliktumnövényként Lugos, Báziás környékén cseres-tölgyes erdők növénye.