— Meg kell lennünk elégedve azzal, amit a föld adott az idén. Bele kell hogy nyugodjunk a szárazság okozta kárba. Közepesen eresztett a pityóka, a gabonák jobban, a kukorica bírta a száraz időt, mert szereti a meleget. Több téli takarmányról álmodtunk, de ennyivel is be kell érnünk — így a mezőről sarjúkaszálásból éppen hazafelé tartó gazdaember.

Az iskola udvarán a régi tanítói lakást romossá tette az idő, és a polgármester lebontatta. Anyagát megtakarították, melléje új épületnek öntöttek alapot, s a kőművesek már embermagasságba emelték a falakat.

— Mi lesz az új épület szerepe? — kérdeztük Berde József gidófalvi polgármestertől, hisz már szinte érthető volt számunkra, hogy önerőből, a szociális segélyből részesülők aprómunkájával, takarékosan, ésszel folyik az építkezés.

— Egy közösségi szoba is helyet kap benne, ahol fogadni tudjuk majd az ügyes-bajos dolgaikkal jelentkező helybeleiket, de itt lesz a családorvosi rendelője is a falunak.

Fotosmartonos már tavaly rálépett az uniós ösvényre, nekiláttak az infrastruktúra kiépítésének. Az ivóvízhálózat volt az első. Láttuk: a fővezeték már a földben, s hamarosan épül a vízgyűjtő tartály is a falu fölötti magaslaton, ahol az egykori téesz hasonló építménye volt. Az út emiatt sáros, ha esik az eső, de a helybeliek reménykednek abban, hogy polgármesterük nem feledkezik meg tavasz kezdetével javításáról.

Vannak még az ikerfaluban más gondok is, ezekről beszélgettünk Magyarósi Benedekkel és Porzsolt Ferenccel, akik Fotosmartonost képviselik a gidófalvi községi tanácsban. Magyarósi elmondta, hogy a szemétgazdálkodást kellene végre megoldani. A falu szemetét egy mezei vállas út mélyedésébe hordják, s emiatt kerülővel lehet csak eljutni a Peterke mezőrészre, no meg a szél is hulladékkal tölti meg a környező földterületeket. ,,Hiába kérelmeztük a Tega vállalattól, hogy hordja el tőlünk is a szemetet, választ nem kaptunk" — panaszkodtak a fotosi asszonyok. Porzsolt Ferenc azon bosszankodott, hogy nem ássák ki a kapuk előtti sáncokat a falubeliek, s esőzések alkalmával több helyen az úttesten folyik a víz. Tenni fognak arról, hogy javuljon a közösségi szellem a faluban. Nincs gond nélkül az erdő-közbirtokosság sem. Erdővagyonát letarolták a diktatúra éveiben, s a terület ma legelő a falu teheneinek, állatainak, ám a legeltetési díjat még nagyon sokan be sem fizették. Nálunk zárszámadásra így csak a télen kerülhet sor — tájékoztatott Magyarósi Csaba birtokossági elnök.

Az élet a legnehezebb körülmények között is fészket rak

Az iskola és az óvoda közös épületének udvarán a gyerekeket vesszük számba.

— Most tizenöt óvodásom van — tájékoztatott Incze Mária óvónő —, de jövőben már tizenkilencre nő a létszám. Ennek nagyon örvendünk. Tiszteletesünk is igazolhatja majd ezt az örvendetes népszaporulatot.

Török Erika ettől az évtől hat fotosmartonosi elemista tanítónője. Nagy lendülettel kezdett a munkához. Tapasztalata van, hisz kilenc évig Felső- és Altorján tanított. Ő jött a nyugdíjba vonuló Vitályos Irma tanítónő örökébe, aki közel két évtizedig szolgálta szülőfalujában az oktatást. A szülők és a volt kollégák kérésének teszünk eleget, amikor köszönetüket tolmácsoljuk odaadó és lelkiismeretes munkájáért. ,,Dolgozhatott volna könnyebb körülmények között is — mondta Incze Mária —, ennyi évet osztatlan osztályba tanítani több mint hősies munka." Remény van arra, hogy az elkövetkező években teljesen felújul a falu iskolája, hisz szerepel a rehabilitációra váró vidéki iskolák lajstromán. Régi álma az itt tanítóknak, de az egyházközségnek is, hogy nevet adjanak a régi intézménynek. Csak a központi iskola és a polgármester segítségével valósulhat meg, hogy az intézmény felvegye a falu jeles szülötte, a református teológiai tanár, lelkész és egyházi író, Berde Sándor (1856—1894) nevét.

Bár a két falu református közössége már 1811-ben közös templomot építtetett magának, hivatalos egyesítésükre csak 1899-ben került sor. Kálvinista eklézsiájának sok jeles papja volt a lepergett századok alatt. Jelenleg t. Elekes Levente pásztorolja a 413 lelket számláló egyházközséget. Anyagi jellegű gondjaik a gyülekezeti teremmel voltak, de sikeresen felújították, az épülethez betonjárdát is öntettek.

— Örömmel mondhatom, hogy az utóbbi két évben megfordult a demográfiai mutató minálunk — igazolt a lelkész. — A tavalyi évben összesen tizenegy gyereket kereszteltem, az idén kilenc hónap alatt már hetet. Ha összevetem a négy halálesettel, a népességi mutató pozitív! Öröm ez a mi számunkra, mert az elmúlt esztendőkben mindig 390 körül mozgott híveimnek száma, s lám, hirtelen 400 fölé ugrott.

A lelkész elmondta, hogy a gyülekezet munkás csoportja a mindenkori nőszövetség. Az IKE tevékenysége lehanyatlott, kevés az érdeklődés, három-négy fiatalt vonzott ez a tevékenység.

Meglepett a lelkész kijelentése, hisz beszélgetésünk előtt láttuk a környék falvaiban a népviseletbe öltözött fotosmartonosi fiatalokat, akik szekéren, zeneszó mellet adták tudtára a környék fiataljainak, hogy szüreti bált rendeznek.

— Tizenkilencen szekereztünk le Gidófalvára, Angyalosra, Étfalvazoltánba — mondta Papp Csaba, aki Fazakas Leventével szervezte a mulatságot. — Mindenki nem tudott eljönni, de harminc személyre is számítani lehetett volna. Kiss Attilát és barátait kértük meg, ők muzsikáltak.