Dán meseBaj — nem baj

2007. október 6., szombat, Kiscimbora

Egyszer egy parasztember egy zsák rozsot tolt taligán a malomba. Szembejött egy másik. Mind a kettő megállt, hogy kifújja magát. Szóba ereszkedtek.

— Jó reggelt!— mondta a malomba igyekvő. — Jó-e erre az út?

— Nem próbáltam.

— Hát a malom jár-e?

— Nem láttam.

— Mindig ilyen keveset szólsz, te, legény?

— Nem vagyok én legény, házas vagyok. Már húsz esztendeje.

— Az már jó dolog!

— Hát nem egészen jó.

— Miért nem?

— Mert öreg a feleségem.

— Bizony, az baj.

— Nem is olyan nagy baj.

— Aztán miért nem baj?

— Mert háza van, meg pénze.

— Úgy már jól van!

— Dehogyis van jól! Nincs sok pénze, csupa rézgaras.

— Az már baj.

— Nem is olyan nagy baj. Mert én azon a pénzen vettem négy kövér disznót.

— Akkor jól van!

— Nincs jól bizony! Mert amikor az anyám kisütötte a zsírjukat, fölgyújtotta a házat.

— Hát az már aztán nagy baj.

— Nem baj. Mert szép új házat építettem a helyére.

— Akkor semmi hiba!

— Semmi. Csak éppen amikor az öreg feleségem belépett a házba, leesett a lépcsőről, és kitörte a nyakát.

— Jaj, jaj, ez aztán a nagy baj!

— Nem is olyan nagy. Fiatal feleséget vettem, szépet, takarost.

— Hát ebből csak nem lett baj?

— Lett bizony. Egész nap mást sem tesz, mint a tükör előtt ül, magát piperézi, én meg sütök-főzök, mosok-varrok, súrolok-sikálok.

— Ez már baj.

— Ez aztán már igen nagy baj. Hát az Isten áldjon!

Hozzászólások
Szavazás
Ön készül nyaralni idén?








eredmények
szavazatok száma 1735
szavazógép
2007-10-06: Kiscimbora - x:

Szabó Lőrinc: A szél meg a nap

Licskes-lucskos szürke bácsi
(Hujj, hujj, én a szél vagyok!)
2007-10-06: Kiscimbora - x:

A bugyelláris, a pipa meg a süveg (Luxemburgi népmese)

Egy rengeteg bükkerdő szélén kis kunyhójában élt a favágó legény fiával, Bálinttal. Apa és fiú együtt járta az erdőt, döntötte a hatalmas szálfákat. A kivágott fát azután halomba rakták az erdő szélén, s éjjelente felváltva őrizték.