OlvasólámpaAsztrov doktor jelenései — KAF új könyve

2011. január 29., szombat, Kultúra
Kovács András Ferenc legújabb verseskötete* a költő egy kevésbé ismert, eddig meglehetősen homályban hagyott alakmását, vagy Pessoa találó kifejezésével, heteronimáját támasztja fel.
Alekszej Pavlovics Asztrov vonzóan talányos alakja először a kilencvenes években tűnt fel KAF szerteágazó életművében, az Adventi fagyban angyalok című, 1998-as kötetében, tizenöt verssel. Aztán tizenhárom esztendő múlva KAF váratlanul folytatta Asztrov életművének feltárását, és közzétette az eddig ismert Asztrov-hagyatékot. A gyönyörű kiállítású kötetben — a borító Bodor Anikót dicséri — az első tizenöt, most Kolkhiszi fénykép címet viselő ciklus után jönnek az utóbb előkerülő Asztrov-versek, az Al­konyfény fémkeretben és a Pulvis et umbra ciklusban, majd a költő tájékoztató jellegű, sziporkázóan szellemes, időnként Asztrov életének tragikus eseményeit taglalva torokszorító vallomásai a költőről, Alekszej Pavlovics Asztrov élete és hagyatéka címmel. Kötetzáró vallomásában — Búcsú és befejezés — megjegyzi: ,,Alekszej Pavlovics Asztrov hagyatéka márpedig létezik. Csakhogy most talán még kevesebbet tudunk róla... Éppen háttal áll nekünk, mint a könyv Bodor Anikó által tervezett, várakozással telítődött borítóján az a félig elmosódott, fura testtartású figura, az a szinte belénk is átsajduló fájdalomban rángó, szétzilált végtagokkal hadonászó, már-már rezignáltan elernyedni látszó, mégis minden ízében megfeszült alak... Mint egy végsőkig felajzott, izgatott metafora. Háttal áll nekünk, nem tudjuk, kicsoda lehet, mit keres ott, a térben, mit kémlel a messzeségben, a felmérhetetlen távolokban, mit lát, ha lát, a süllyedt láthatáron? Mire vár, ha vár még?..."
Nos, úgy képzeljük, Bodor Anikó Asztrovot álmodta a borítóra, s hogy mit nézeget, mire vár, ha vár még, kiderül a fantasztikus empátiával fordított, nagy beleérző képességről tanúságot tevő versekből, amelyek rekonstruálják kalandos és tragikus eseményekben oly gazdag életét egy méltatlanul elfeledett orosz költő sorsának tükrében, mintha a huszadik századi orosz költészet megpróbáltatásai is nagy erővel idéződnének fel, hiszen az orvos költőt is hányja-veti ama téboly, amely a bolsevizmussal köszöntött szent Oroszországra. Nézzük, hogyan is jeleníti meg elveszett gyermekkorát, a csodák birodalmát egy kései versében, az Alkonyfény fémkeretben címűben Asztrov: ,,Játszott mamácska zongoráján / Csajkovszkij s Rimszkij-Korszakov! / Nem szól ma zárt szalon homályán. / Asztalfiókban korszakok // Rakódnak már egymásra — végleg / Felejtett névjegy, kártya, bélyeg, / Rejtett levél, vers, téveteg / Írások... Kétes rétegek // Mélyén idők reménye rebben — / Feltárhatatlan Pompejek / Papírpoklából por pereg... // Alkony visszfénye fémkeretben / Tátong, mint arckép holt falon — / Jaj, hol maradsz, szép oltalom?"
Hát pontosan ez az, a szép oltalom a Szovjetunióvá lett birodalomban mindig késett, végleg el is maradt, s nemigen volt a költők osztályrésze. Ezekről a költőkről, Borisz Paszternaktól Oszip Mandelstamig és Anna Ahmatováig sokat megtudunk Asztrov veseiből, aki amellett, hogy orvosuk, a barátjuk is volt, s mindannyian hittek a költészetben... Ez a hit Asztrovban is végig ott munkál, s teszi igazán tragikussá borzongató költészetét, amelynek remélhetőleg az elkövetkező esztendőkben még számos darabja előkerül...

*Alekszej Pavlovics Asztrov hagyatéka (Kovács András Ferenc). Bookart, Csíkszereda, 2010.
Hozzászólások
Szavazás
Megalapozottnak tartja-e az európai tisztségviselők Romániát érintő bírálatait?








eredmények
szavazatok száma 99
szavazógép
2011-01-29: Kultúra - Seres Bálint:

Belterjes sepsiszentgyörgyi művészet

Gyárfás Jenő: Tájkép, 1920
A tavalyi év hivatalosan a képzőművészetek éve volt Háromszéken. Ez a tény is jól mutatja, hogy Sepsiszentgyörgyön élénk művészeti élet zajlik. Mindemellett számos kérdés tevődik fel ezzel kapcsolatban. Először is, mit kapott ebből az átlagember? Kinek szólt és ki profitált belőle? Van-e háromszéki, székely vagy erdélyi kortárs művészet?
2011-01-29: Kultúra - Fekete Vince:

Óév (Udvartér)

Péter Alpár grafikája
Óév napja, ahogy az nagyjából mindenütt, a helyi ember esetében is a rákészülés arra az egy éjszakára; sütés-főzés, takarítás együttes erővel, boroknak kóstolgatása, üzletekbe futkározás még késő délután is, mert a család hölgytagjai ki sem tudnak mozdulni úgyszólván a párás-gőzös, illatkavalkádban úszó, lebegő, az óesztendő utolsó óráinak lankadt vizében horgonyzó konyhából.