Disznótoros borkóstoló Borospatakán

2011. február 24., csütörtök, Faluvilág

A történet olyan, mint egy színes és ízes, cselekménybonyolításában fordulatos, humorral megspékelt igazi mese...

...a Gyimes völgyébe, Borospatakára invitáltak az ország egyetlen, falurésznyi, télen is az élet füstkarikáit pipáló, jó leheletet eregető rusztikus falusi tájházcsoportjába, amelyet én Háromszéken részben a csernátoni Haszmann Pál Múzeumhoz tudnék csak hasonlítani, azzal a különbséggel, hogy ez a muzeális értékű tájházegyüttes és ennek ,,lakóit" kiszolgáló, a helyi építészeti hagyományok ápolására alapozott melléképületek is tájba illeszkedők, és a skanzen törzshelye Borospataka lapályára telepedett, de Gyimes völgyéből, a Csíki-medencéből idetelepített épületek egész hegyoldalt lefoglaló területen szépségeskednek.
Meghívóm, Szász István mérnök-tulajdonos borospataki adjutánsa, Molnár Sza­bolcs, egyébként a tulajdonos veje, a Három­szék Táncegyüttes volt prímása, aki előzetesen annyit árult el, hogy két évvel ezelőtt vásároltak egy kocát — ezzel kezdődik a me­se —, ennek malackái születtek, ezek mostanra süldővé cseperedtek, és mivel a téli szezon­ban az ellátást igénylő családok nem adják egymásnak a kilincset, s nincs annyi vendég, akinek a disznókőtséggel szolgálhatnának, úgy döntöttek, hogy a Boros Pan­zió baráti köréből disznótoros vacsorára invitálnak egy, a táncház csűrét megtöltő társaságot, s erre az alkalomra meghívják Seprődi Józsefet, a Küküllő menti borászat híres nagy­mesterét, és egy borkóstolót is összehoznak.
Számomra a meghívás imponáló volt, nem­csak meseszerűsége miatt, hanem azért is, mert a tavaly nyáron két szép napot tölthettem Borospatakán az ott ,,edző" háromszéki Száz­lábú együttes meghívottjaként, s ennek programjába még az is belefért, hogy a táncosok számára szervezett szekértúra kapcsán feljuthassak a gyimesi hegyek egyik csúcsára, az Apahavasra, az ezeréves határra emlékeztető keresztig, ahonnét beláthattam a Csíki-havasok nyár fényében pompázó panorámáját.
Milyen lehet ez a táj télen? — villant át rajtam a gondolat —, és máris igent mondtam a meghívásra.
De hogy az elejtett mesemotívum szálát tovább gombolyítsam: a borkóstolással párosított disznótoros vacsorát is mese jellegűnek véltem abban a mesés tájban, ahol a szokások is a mese és a népdal, a népzene világából nőttek ki, együvé tartoznak, s a mesemotívum is izgatott, hogy a nyári vendégseregek ételmaradékán süldővé cseperedett malacokat — csak valami uniósok ezt meg ne hallják — hagyományos módon levágják, a helybéli asszonyok feldolgozzák, ezeket a finomságokat vendég- és baráti körüknek felkínálják, s ezzel a téli traktával spórolják meg a költséges téli takarmányt.
Az is a borospataki mesevilág része, hogy tavalyi riportjaimban hiába kóstolgattam a Borospatak néveredetét, ahol egyetlen szőlővenyige sincs, s aztán jobb híján arra gondoltam, hogy az áfonya-, szamóca- és szilvapálin­ka világában valaki Boros nevűről kaphatta a pa­tak és a völgy a nevét. És tessék, most a Kü­küllő menti borász, Seprődi József, aki egyéb­ként Seprődi János híres folklorista unoka­öccse, és néhai Seprődi Kiss Attila színházi rendező unokatestvére, egyszeriben értelmet adott a pataknak-völgynek, mert a legalább tízféle borkóstolás során a poharakban gyöngyöző nemes nedű maga is emlékezetessé tette ezt az estét. És ennek aromáit dúsította a szőlőtermesztéssel és a borászattal kapcsolatos, színes és nagy műveltségről, fantasztikus helyi és világszintű tájékozottságról tanúskodó, minden tudóskodó, beszédbéli cifrálkodást mellőző, órákon át tartó értekezése, majd az ezt követő baráti beszélgetések áradata.
A borász boraihoz illő, ünnepélyességet sugárzó ruházata, a palást és az ehhez illő fejfedő külön élményt nyújtott, s ez hadd juttassa eszembe, hogy a kóstolót töltögető fiatal páros — menyecske és férfi — a maga puritán öltözetével a villanyfényben csillanó fehérborok — volt vörös is — aranyló tisztaságához igazodott, akárcsak a borbemutató szép szavak, a szamóca, az eper, a zsálya, a hárs, a málna ízét a szánk szélére hozó hasonlatokat és kifejezéseket.
És hogy a kép teljes legyen, az étkeket helyi népviseletben, ünnepi öltözetben tálaló asszo­nyok is ehhez a mesevilághoz tartoznak. És zene! A legjobb együttesek szintjén elő­adott zene a kitűnő akusztikájú táncházban, ahol senkinek eszébe nem jutna, hogy rágyújtson. Ez természetesen kioldja a vendégekből a nótázó, népdalozó kedvet és érzelmeket (csupa-csupa népdal, kurucdal, negyvennyolcas ének tölti be a táncházat) és a táncos lábú fiatalokból a táncos kedvet és örömet.
És, csodálkozásomra, Szász István vállal­kozó mérnök maga is az álla alá illeszti a ,,szá­razfát" (felvételünk), és prímás vejével, Molnár Szabolccsal együtt muzsikál a zenekarban. Profi, illetve képzett népzenészi szinten.
Bajna György író, költő, újságíró társaságában ülök, aki egyébként gyergyói, s a Kü­küllő menti Borbarátok tagja, páratlanul gazdag népdalkincs birtoklója — fia, Gyuri, bőgős a zenekarban —, két népdal között súgja: a Háromszék Táncegyüttes rendkívüli erénye, hogy zenészeit, táncosait, népdalénekeseit Szé­kely­föld egészéről verbuválta, akik helyüket is gyakran változtatták, s ily módon elsősorban Erdélyben, de a Kárpát-medence egészében, sőt, Európában is széles körben tették ismeretessé a magyar és csángó népdalkincset.
Magam az együtteseknek erre a funkciójára nem is gondoltam, de ha már a jelenségre a zenekedvelő szomszédom figyelmeztet, ehhez kapcsolom azt is, hogy Seprődi József borász kiváló prókátorként ugyanezt teszi az erdélyi, főleg a Küküllő menti borokkal, de el nem mulasztja, hogy Tokajt, Kotnárt, Bada­csonyt, vagy akár Észak-Amerikát, Dél-Af­rikát, Chilét, Brazíliát, Ausztráliát a boraik kap­csán szóba ne hozza. Az észak-amerikai szőlőtermesztés atyjáról, Haraszty Ágostonról külön kiselőadást tartott, a nemrég elhunyt Lász­ló Gyula franciahoni és dél-afrikai borász­ról ugyancsak, aki Valea Călugărească bo­rá­sza­tának főembereként telepedett ki Francia­or­szág­ba. Seprődi József mestere-mentora, Csá­vossy Gyurka bácsi már közös ismerősünk.
Mikor a csíkszépvízi vízválasztón menet átlibbentem, a Gyimes völgye két arcát mutatta: az északi hegyoldalak hófehérjét, a hatalmas hegyoldali legelőkön a hóból kikukucskáló fenyőket, a déli oldalakon a rőtbarna kaszálókon strázsáló fenyőfák karácsonyfagyertyaként fekete lángon lobogtak.
És másnap reggelre mit nem ád az ég, arasznyi szűz hó hullott, s így a Gyimes völgye megmutatta számomra a harmadik arcát is, hisz feledhetetlen nyári képét már a múlt esztendőben láttam.
Útban hazafelé több ízben is megálltam fo­tózni, s az is mesébe illő, hogy több kocsi is fékezett, afelől érdeklődve, hogy segíthetnének-e valamit, ha a kocsim csütörtököt mondott. Mondtam, hogy szombat van, nincs semmi gond, s közben mind az járt az eszemben, hogy micsoda élménytől fosztják meg magukat azok, akiket inkább érdekel a Vörös- vagy más tenger. Ezzel nincs is gond, de a Gyimes völgyét, és általában a Keleti-Kárpátokat, Ojtozt, Kommandót, a Kormos völgyét, s a többieket, a Hargitát, a Bucsint — nem sorolom tovább — kihagyni, gyerekeinket, unokáinkat ettől az élménytől, a mesék valós világától megfosztani nem vétek, hanem bűn. Örömmel figyelem, mennyit erőlködünk, hogy sípályáink, szánkózóterepeink szülessenek ott is, ahol a tél csapodár és csalfa. Itt, akárcsak Kommandón, hatalmas hegyoldalak tartják hasukat és horpaszaikat, hogy ha másképp nem, nadrágfékkel próbáljátok ki!
Bajna György barátom megjegyzését kiegészítve s a gondolatot tovább fűzve népi együtteseink, táncosaink, zenészeink dalban-táncban együvé hozzák azt, ami együvé tartozik: Székelyföldet.
De nem csupán a népzene, néptánc és muzsika, a hagyományos disznóvágás, a helyi viselet, a szokások azonossága és különlegessége, az emberek beszéde, szíves vendéglátása, a táj kinézése szintén együvé hozza azt, ami a legfontosabb.
A borospataki borkóstolón, a disznótoros vacsora közben többféle meghívás is elhangzott. Ez is az összetartozás, az összefogódzás előétele és boros megszentelése.

Hozzászólások
Szavazás
Ön szerint mikor lesz vége a koronavírus-járványnak?







eredmények
szavazatok száma 436
szavazógép
2011-02-24: Család - :

Nagyböjt előtt falánkcsütörtök

A korábbi évek hagyományait követve a Gastropan Egyesület és a www.gastromedia.ro portál 2011-ben is meghirdeti a Falánk­csütörtököt. Az esemény időpontja: 2011. március 10.
2011-02-24: Faluvilág - György Attila:

Szerelmem, szalonna (Sarkos szavak)

Néhány évvel ezelőtt egy anyaországi barátom muszlimmá lett.
Egészen komolyan gondolta a dolgot, azóta is (igaz)hívő ember. Kicsit csóváltam a fejem, aztán mondom magamnak, nem tragédia, valahol mégiscsak testvérek vagyunk mi Ábrahám kebelén, keresztények, muszlimok és zsidók, bármilyen balhés család is vagyunk amúgy.