Dudich Endréné Vendl Mária Gyergyóditrón született, ahol édesapja a polgári iskola igazgatója volt. Bizonyára már itt láthatta a Székelyföld egyik legjellegzetesebb ásványát, melynek szülőfaluja kölcsönözte a nevét, és a világ ásványtani irodalmában is ditroit.
Józsa Judit kisplasztikája Fotó: Gedai Csaba
Példaképe négy évvel idősebb bátyja volt, aki a budapesti tudományegyetemen geológiát tanult. Érettségi után, testvére nyomdokain haladva, mineralógussá képezte magát. Középiskolai tanári oklevelet szerzett a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen, ahol diplomamunkáját pályadíjjal jutalmazták (1913). A lőcsei, majd a szombathelyi gimnáziumban tanított, de behatóan foglalkozott a kristályszerkezetek tanulmányozásával és a meteoritkutatással. 1920-ban a Magyar Nemzeti Múzeum ásványtáránál állást ajánlottak fel számára. Mindössze negyvenéves, amikor ugyancsak első nőként egyetemi magántanárrá, később főállású tanárrá nevezték ki Debrecenbe, ahol kristálytant oktatott. Ő az első nő Magyarországon, aki tudományos fokozatot ért el, Aladár bátyja, Miklós öccse és férje után pedig a negyedik egyetemi tanár. Koch Sándorral közösen írták meg A drágakövek, különös tekintettel a mesterséges drágakövekre című könyvet, amiért 1935-ben Rauer-díjat kapott. Fő művei: A vaskői aragonit kristályalakja (1926), Kristálytani vizsgálatok a magyarországi kalcitokon (1927), Adatok a hazai kalcitok kristálytani ismeretéhez (1932), Magyarország meteoritgyűjteményei (1951).
Az erdélyi születésű, első magyar kutatónő és egyetemi tanár 1945-ben hunyt el Sopronban. Életének a második világháború viszontagságai vetettek véget. Emlékére a Magyarhoni Földtani Társulat 1964-ben háromévenként kiosztásra kerülő Vendl Mária-emlékdíjat létesített, amelyet a névadó által megkezdett úton legtovább jutó fiatal magyar geológusoknak ítélnek oda.
A kerámiaszobrász a szoborkompozícióba számos kalcitféleséget épített be. Ezt a technikát, művészi és hiteles ábrázolásra törekedve, a világon először Józsa Judit alkalmazta. A kutatónő az antikvitásban kedvelt Tudomány allegóriájaként elevenedik meg. Szeretett kalcitjai emelkednek Parnasszus hegyeként a magasba. Mezítelen jobb lábával földgolyót formázó ásványra támaszkodik. Bal karjával hátulról átöleli a kompozíció leghangsúlyosabb, különleges kristályszerkezetű kalcitját. Jobb kezében könyv. Egy boldog nagyasszony, akinek éltében minden álma beteljesült.
