„Levegőben” Gábor Áron ágyúja

2011. augusztus 26., péntek, Közélet

Gábor Áron ágyújának végleges megszerzésében nem történt előrelépés a megyei tanács tegnapi ülésén. Az ágyúcső jogi helyzete változatlan: a román állam tulajdonát képezi, s az Országos Történelmi Múzeum (OTM) vagyonkezelésében marad. Bizonyos, a Kovászna megye közvagyonába tartozó múzeumi tárgyakkal való cseréről szóló határozattervezet elfogadása elbukott: a kétharmados többséghez nem volt elegendő az RMDSZ-frakció és a román tanácstagok egyöntetű szavazata, az MPP, azt hangoztatva, hogy az ágyú nem képezheti alku tárgyát, hiszen az megilleti a székely népet, testületileg ellene voksolt.

  • Az erősdi lelet kiállított darabjai. Nem ezeket ajánlották fel
    Az erősdi lelet kiállított darabjai. Nem ezeket ajánlották fel

Tulit Attila, az MPP vezérszónoka előbb az ágyúcső és a cserébe ajánlott tárgyak értékére kérdezett rá. Vargha Mihály, a Székely Nemzeti Múzeum (SZNM) igazgatója száraz adatokat közölt: az ágyút 150 000 lejre értékelték, az összes felajánlott tárgy összege mintegy fele ennek.
Tulit felidézte az ágyú visszakerülésének kronológiáját, hangsúlyozva, nem volt szó arról, hogy csere tárgyát képezi, egyértelműen azt hangoztatták, hogy "hazahoztuk", főleg március 15-e tájékán. Feltette, ha több hónapja folyik az alku a cseréről, ők miért nem tudtak róla, s miért nem értesült arról a közösség, melyet így megfosztottak attól a jogától, hogy tudomást szerezzen a tényleges állástól, attól, hogy esetleg tiltakozzék. Ők, önkormányzati képviselők is csak négy nappal az ülés előtt értesültek a helyezetről. Ennyi idő alatt nem lehet felelősen dönteti, sőt, nem lehet áruba bocsátani a székely nép, Kovászna megye köztulajdonát. Másrészt ez precedens értékű lehet, olyan múzeumi tárgyi cserebere kezdődhet meg, aminek végét nem láthatjuk. Ha valami nem úgy sikerül, ahogyan a politikum szerette volna, akkor nem a közösség műkincseivel kell azt kiváltani, fogalmazott.
Tamás Sándor, a megyei tanács elnöke a jelenlegi jogi helyzetet ecsetelte. Annak idején elvitték az ágyút az akkori szabályok szerint, s helyette mintegy 70 000 lej értékben képzőművészeti alkotásokat adtak, tehát kifizették. Az ágyú negyven évig fogságban volt Bukarestben, s most "nem hazahozódott, hanem igenis hazahoztuk, mert a kulturális miniszter befolyásának köszönhetően történt meg. Ezt az ágyút itthon szeretnénk tartani, ebben megegyezünk. Nem az értéke a kérdés, mert ez a székely nemzet egyik öröksége, ilyen szempontból nem lehet pénzben kifejezni értékét." Ezek után higgadtan ismertette a visszaszerzési eljárást, hangsúlyozva, az OTM nem érdekelt abban, hogy az ágyút ideadja, a mi érdekünk az, hogy itthon tartsuk. Ezért folytattak tárgyalásokat. Ő is szertene olyan demokráciában élni, ahol kormányhatározattal egyszerűen visszaadnák jogos örökségünket, de nem ezt a világot éljük. Gyakorlati ember lévén meg szeretné oldani a kérdést. Többszöri egyeztetés után a múzeumok megállapodtak a cserében. A bukarestiek nem azt kapják, amit szerettek volna, hanem szerényebbet. Az SZNM vezetőtanácsának döntését a megyei tanács elé hozták határozathozatal végett, ugyanúgy az OTM döntését a kormány elé kell terjeszteni. Nem volt más megoldás. Ezt meg kell oldani, mert ebben az országban sok minden visszafordítható, s ha nem lesznek hatalmon, az ágyút elvihetik, mert jogi szempontból a román államé.
Tulit Attila kijelentette: mi, székelyek nem vagyunk olyan helyzetben, hogy alku tárgyát képezze az a felbecsülhetetlen eszmei értékű ágyú, amelynek története pontosan azzal kezdődik, hogy Háromszék nem alkuszik.
Tamás Sándor gróf Bethlen István, Magyarország kilencszázhúszas évekbeli miniszterelnökének hitvallását idézte: mi mindig tudtuk azt, hogy mit lett volna kívánatos tenni, de mindig azt tettük, amit a lehetőség és a törvények megengedtek, mert ez az a gyakorlati politika, ami ma is egyedül célravezető. Az ágyúra visszatérve kijelentette, nálunk van, és van arra törvényes lehetőség, politikai akarat, hogy nálunk is maradjon. Elképzelhető, hogy néhány hónap múlva visszaviszik. Ami a cserébe felajánlott tárgyakat illeti, átadásuk által nem csorbul az SZNM becsülete, hisz a múzeum tulajdonában levő 3054 érméből 61 cserélne gazdát, az erősdi kultúrához tartozó tárgyaknak 4 százalékát jelenti a felajánlott 12 darab.
Fazakas Tibor MPP-s képviselő erősködött, lényegtelen, hogy az ágyú jogilag a román államé, de az a székely nép tulajdona, úgy vették el, ahogyan a földeket, gyárakat. Semmissé kell nyilvánítani azt az ügyletet. Az ágyúcső helyzete és a romániai magyarság helyzete között egyenlőségjelet lehet tenni – mondotta.
Kulcsár-Terza József MPP-elnök szerint az ágyú a székely nép tulajdona, s ha valakit megfosztanak a tulajdonjogától, az már népirtás. Nem fogadhatja el, hogy a székely nép tulajdonáért fizessünk – mondotta.
Voksolás előtt a tanácselnök még egyszer figyelmeztetett, a papírokban az szerepel, hogy az ágyúcső a román állam tulajdona, s azt szeretnék, hogy Kovászna megye tulajdonába kerüljön. Végül 20:9 arányban a csere mellett szavaztak, de a 31 tanácstag kétharmadának, azaz 21-nek kellett volna rábólintania. Ezt követően Tamás Sándor ironikusan "a székely nép nevében" megköszönte az MPP-sek szavazatát, Baka Mátyás RMDSZ-es képviselő viccnek szánva azt ajánlotta, most énekeljék el a Gábor Áron rézágyúja című dalt.

Hozzászólások
Szavazás
Ön szerint bejut-e a Sepsi OSK labdarúgócsapata a felsőházi rájátszásba?







eredmények
szavazatok száma 181
szavazógép
2011-08-26: Közélet - Bokor Gábor:

A bürokrácia csapdájában

Halad a zágoni Mikes Kelemen Általános Iskola felújítása, de a munkálatokat a bürokrácia is késlelteti. Ahhoz, hogy a kivitelező megkapja a pénzét, egész sor láttamozásra, aláírásra, aktatologatásra van szükség – mondta el Kis József polgármester.
2011-08-26: Máról holnapra - Mózes László:

Fiatalokat a pályára

Természetes emberi igény, hogy középiskolát, egyetemet végzett székelyföldi fiataljainkat érvényesülni lássuk. Azt, hogy tanulmányaik befejezése után munkahelyet keresnek és találnak, s legalább elindulnak az úton.