Beszélgetés Kósa BálinttalErdővidék metszőművésze

2011. december 24., szombat, Kultúra
Idén Kósa Bálint olaszteleki grafikus, metszőművész vette át az Erdővidék Kultúrájáért Díjat az Erdővidéki Közművelődési Napok záróakkordjaként tartott ünnepségen. Kósa Bálint 1932. február 14-én született Olaszteleken, ahonnan a család Nagybaconba, majd 1938-ban Köpecre költözött.
  • Kőrösi Csoma Sándor
    Kőrösi Csoma Sándor
Iskoláit Köpecen, a középiskolát Baróton, a fémipari szakiskolát Sepsi­szent­györgyön végezte, Kolozsváron a Bolyai Tudo­mány­egyetemen biológa–kémia szakon szerzett oklevelet. ’56-os politikai elítéltként három évet börtönben ült. A család és a munka mellett hivatásának, a képzőművészetnek élt. 1971-ben befejezte olaszteleki háza építését, s hazaköltözött. 1991-ben vonult nyugdíjba a köpeci bányavállalattól. Jelenleg is metszeteket készít.
– Honnan a művészet iránti érzéke?
– Gyermek­koromban mindent összerajzoltam, édesanyám füzeteket vásárolt, hogy ne a falra rajzoljak. Ami háziállat volt otthon, mindet lerajzoltam. Har­madik osztályos koromban a tanító házi feladatot adott vakációra: fessük le a honvédkarácsonyt. Lefestet­tem, aztán egész órán arról beszélt.
– Mi volt az első művészi munkája?
– Hirtelen kettő jut eszembe, grafikák: Erzsi néni, a Fonó asszony, aztán Bardocz Ferenc nagybaconi kerekesmestert rajzoltam le. Akkor már középiskolába jártam.
– Képzőművészeti képzésben volt-e része?
– Én akartam, de édesapám nem egyezett bele, fémipari szakiskolába adott, mert az iparé a jövő... Megszerettem az esztergályos munkát. Brassóban dolgoztam egy évet, aztán Köpecbányán megüresedett egy hely, s hazajöttem. Itt két évig dolgoztam. A három év keresetét meggyűjtöttem, s abból egyetemre mentem. De nem képzőművészetre, mert édesapám nagyon ellenkezett. A kolozsvári Bolyai Tudomány­egyetemen a biológia–kémia szakra iratkoztam. A biológia is közel állt hozzám, szerettem a természetet. Kolozs­váron kihasználtam a lehetőséget, hogy ott a képzőművészeti egyetem. Oda járt Bíró Géza Köpecről, s megkértem, hozzon össze Gy. Szabó Bélával, aki ott oktatott. Az egyetemen sikerült néhány óráról ellógnom, a dékán tudtával ellátogattam a képzőművészeti egyetemre. Akkor már metszettem, de még nem értettem hozzá. Gy. Szabó Béla mutatta meg, milyen szerszámok vannak, hogyan kell metszeni. Egye­temi éveim alatt rendszeresen jártam hozzá tanulni. Ő a mesterem, akkor öt éven át oktatott, óráin kívül.
– Egyetemi évei után...
– 1957-ben végeztem, s Szé­kelyvéckére helyeztek ki tanárnak. Ott szobrokat faragtam, főleg fából, de kőből, agyagból is. Az ’56-os magyarországi forradalom fölötti ujjongásomért és néhány megjegyzésemért feljelentettek, s 1959-ben letartóztattak. Karon ülő fiamtól és terhes feleségemtől nem búcsúzhattam el. Marosvásár­he­lyen négy és fél hónapig vizsgálati fogságban voltam a Securitaténál. Három évre ítéltek el. Szamos­újvárról való szabadulásom után nem mehettem vissza a tanügybe. Felesé­gemet is kirakták. Köpec­bányán kaptunk állást, feleségemet bérelszámolónak vették fel, én fél évig munkásként dolgoztam, utána a minőségi ellenőrző osztály vezetője lettem.
– Mikor alkotott?
– Délutánonként, miután hazajöttem munkából, megebédeltem, s az volt az első, hogy dolgoztam. Köpecen komolyan nekifogtam dolgozni. Gy. Szabó Béla egy újságban meglátta munkáimat. Fel­hívott Kolozsvárra. Komoly bírálatokat kaptam. A köpeci csata című nagyméretű metszetemet és egy feleakkorát, a Mikest újracsináltatta. A háttér akadályozza a mozgást – magyarázta. A vágtató lovakat úgy rajzoltam meg, hogy a csordában, ahol lovak is voltak, megriasztottam az állatokat, hogy tanulmányozhassam. Annyira foglalkoztatott, hogy végül álmomban láttam meg a csatát. Ez jobban sikerült. Gy. Szabó Béla megdicsérte a lovakat és az előteret, de a háttérrel még mindig gond volt, azt már nem kellett újrametszeni, csak a dúcon javítani. Még öt évig jártam Kolozs­várra, amikor tehettem, s azalatt rengeteget csiszolt, egyengette utamat. Egyszer, amikor Csíksze­redá­ban volt tárlata, hívott, vigyem fel a munkáimat, mutassam meg. Akkor már meg volt elégedve. Utána kiállításokat szervezett nekem. 1968-ban volt az első nagyobb kiállítás. (Azelőtt kisebb tárlataim voltak erdővidéki falvakban.) Néhány metszetemről azt gondolták, hogy a mesterem készítette. Bármennyire nem akar­tam, a stílusát átvettem. Mondta is, úgy dolgozzam, hogy képeim ne gyészabósak legyenek, hanem kósabálintosak. Próbáltam változtatni, de mégsem tudtam levetkőzni a stílust.
– Hány kiállítása volt?
– Több mint kétezer.
– Melyek a nagyobbak?
– Brassó, Bukarest, Kolozsvár, Bánffyhunyad, Csíkszereda, Sep­siszentgyörgyön többször állítottam ki, Budapesten tizenhétszer, és a fővároshoz közeli kisvárosokban is voltak tárlataim. Baróton a református imaházban állandó kiállításom látható.
– Hány munkája készült el?
– A kisgrafikákat is beleszámítva több mint négyezer metszet.
– Melyek a legkedvesebbek?
– Leginkább a falu élete ragadott meg, hisz ott éltem. Tetszett nagyon a magyar történelem, történelmi képeket, csatajeleneteket, történelmi személyiségeket metszettem. Wass Albert A funtinelli boszorkány című regényéből ihletődő sorozatot készítettem. Aztán az erdővidéki táj.
– Jelenleg dolgozik-e?
– Igen. Vannak megkezdett metszeteim, amelyeket be kell fejeznem.
– Az olaszteleki református templomban láttam kiállítva címerfestményeit. A köpeci templomban ihlették meg Keöpeczi Sebestyén József címerei?
– Láttam a köpeci templomban Sebestyén Jóska bácsinak a festményeit, és ismertem is őt személyesen. Ő is foglalkozott velem, iskolás koromban nekifogott tanítani, heraldikát kezdett oktatni. Tetszett, s én is nekifogtam. A tiszteletes úr kérte, hogy a portikus falára fessem meg a helybeli családok címereit. Húsz elkészült. Még lenne, de annyi a metszés, hogy arra nincs idő.
Hozzászólások
Szavazás
Elégedett-e azzal, ahogyan a TEGA hótalanította Sepsiszentgyörgy utcáit az első havazás után?







eredmények
szavazatok száma 53
szavazógép
2011-12-24: Kultúra - Borcsa János:

Petrovits István Torzójáról (Száz szó)

Amikor a szépséget egy megformált női test által kívánja megmutatni a szobrász, számtalan lehetőséggel, megoldással számolhat.
2011-12-24: Riport - Kisgyörgy Zoltán:

Jézusvárás a végeken

Háromszék a Pannon-térség peremvidékének számít. De nem itt áll meg, nem itt halkul el örökre a magyar karácsonyi ének. Túl a hegyeken, a Pontusi-térség Moldvájában, a Szeret völgyében is szól még itt-ott magyar karácsonyi dal.