Székely gazdák az unióbanEgy adomány sáfárai - 2.

2012. április 4., szerda, Riport
Az illyefalvi LAM Alapítvány által ma kölcsönökben kihelyezett tőke hasznát főleg az oktatási program emészti fel, egy másik részét, a nekik juttatott kamatot a svájciak a Diakónia Alapítvány emberbaráti, jótékony tevékenységére fordítják vissza.
  • Romaprogram: az iskolára való felkészítésben is részt vesz a Diakónia Alapítvány
    Romaprogram: az iskolára való felkészítésben is részt vesz a Diakónia Alapítvány
Valóban példaszerű konstrukció, ismerjük el, párját ritkítja ebben az önzés felé elcsúszott világban. No de hogy fenntartható legyen, magát az üzleti tevékenységet szigorú ellenőrzés alatt kellett tartani. Erről beszélgettünk Kotró Adéllal, a Mikrohitel Rt. igazgatójával.
Stratégiaváltás
– A kezdetek kezdetén a svájci adományok a mezőgazdaság privatizációjának, a magántermelés beindításának céljával érkeztek, ebben működött közre közvetítőként az alapítvány. Hallottam, még ingyen szolgáltatást is nyújtottak, de a hiteleket is másként helyezték ki, mint ma.
– Az adományozás legelején a hiteleket a gazdák kamatmentesen kapták. Az első időszakban ún. start-up típusú hiteleket folyósítottunk, azaz kezdő vállalkozók kapták azokat, mivel addig állami monopóliumok álltak fenn minden téren, és az egyszerű embereknek nem volt, amivel újból nekilátniuk a mezőgazdálkodásnak. A magángazdálkodást kellett talpra állítani. Mi tehát a magánszféra létrehozásában játszottunk szerepet. Az első négy évben finanszíroztuk a sajtgyáralapítást, a pékségeket, a malmokat, a húsfeldolgozókat, ezek voltak a legjelentősebb formák, persze a gépvásárlás mellett. 1996 után fokozatosan nőtt az újgép-beszerzésre és a földvásárlásra fordított hitelek súlya, de akkor még a telekkönyvezés hiánya ezt nagyban fékezte. 1998–99-ben következett a farmkorszerűsítés ideje, tehát a nagyobb farmok építésére és új technológiák meghonosítására folyósítottunk kölcsönöket, szabadtartású istállók építésére például. Kezdő vállalkozásoknak akkor már kevésbé adtunk pénzt, az kockázatos volt, a piac is nagyrészt telítődött, ezért a vállalkozásfejlesztés került előtérbe.
– Megjegyzem, nem egy sajtgyár stb. az uniós csatlakozás és az előírt normák erőltetése folytán csődbe ment az önök által felpártoltak közül is. Nem mindenik, persze. Aki viszont bírta a lépéstartást, abba lehetett bátran fektetni továbbra is.
– 1998-ban jelentős stratégiaváltás volt az, hogy fejlesztési célokat kezdtünk támogatni. Ma is van, természetesen, start-up típusú termékünk kezdő vállalkozóknak, de már jóval kisebb, maximum tízezer euróig terjed, az sem a mezőgazdaságot célozza meg, hanem a szolgáltatások szféráját. Vállalkozásfejlesztésre viszont igen, tehát ha a gazdának van legalább öt hektár földje, egy kis gépparkja, akkor már vissza tudja adni, amit kap.
Hitelszövetkezet – egy álom
– Mégis, nem fáj a szíve, amiért banki alapokra kellett helyezkedniük?
– 2005 után a törvénykezés változása hátrányosan érintett minket. 1999-ben volt ugyanis egy próbálkozásunk. Mindig tudtuk, az alapítványi keret nem alkalmas arra, hogy hitelezést folytassunk. Szükségmegoldás volt, nem lévén más. Kerestük a kiutat, de nem létezett más jogi keret arra, hogy ezt a tevékenységet folytathassuk. A hitelezés sajátos ágazat, a kockázatai nagyban elütnek egy fodrászi vagy asztalosműhelyi munkáétól. Amikor 1999-ben megjelent a hitelszövetkezetekről szóló törvény, úgy gondoltuk, ez a mi jövőnk. Létrehoztunk két hitelszövetkezetet a mi ügyfeleinkkel, egyet Illyefalván, a másikat Csernátonban, ahol több mint 150 személy bizalmát nyertük meg, ők bizonyos összegekkel szálltak be. Megvalósít­hattuk volna igazi célunkat, hogy helyi lakosok pénzét, helyi vezetők helyi vállalkozóknak sokkal felelősségteljesebben adják ki, ezért a kockázat kisebb, és emiatt a kamatok is alacsonyabbak, mert egyértelmű, a kettő összefügg.
– A két világháború közt komoly hálózata létezett a hitelszövetkezeteknek.
– Oda nyúltunk volna vissza. Tanulmá­nyoztuk a svájci, Raiffeisen típusú hitelszövetkezeti rendszert, abból vettünk át elemeket, voltak svájci konzulenseink.
– Romániában miért számolták fel a kísérletet?
– Mi elkezdtünk működni, és bátran elmondhatjuk, ha engedték volna, hogy kifussuk magunkat, akkor máig messzire jutottunk volna. Viszont nagy hirtelen létrejöttek a nem a legprofesszionálisabb alapokon álló hitelszövetkezetek egész Romániában, ezek sok embert becsaptak, s akkor a kormány úgy megszigorította a feltételrendszert, hogy nem működhettünk tovább, nekünk is be kellett zárnunk, mert azt már nem tudtuk teljesíteni.
Nem banki bank
– Senki nem tudta?
– Senki. Megmaradt a régi, a kommunizmus idejebeli hitelszövetkezeti hálózat. Sze­rintem az ő részükről is nagy volt a lobbi, meg a nemzeti bank is attól tartott, nem tudja megfelelő módon ellenőrizni a rendszert, és emiatt "betartott" neki. Ezért 2000-ben fel kellett számolnunk mindkettőt. Mindenik megszűnt, nem csak a mienk, már amelyik nem ment korábban csődbe. Visszaköltöztettük a hiteltevékenységet a LAM keretei közé. Tudni kell, létezett még pár alapítványi alapon működő mikrohitelezési intézmény, egyiket a Soros Alapítvány finanszírozta, a másikat pedig az amerikai World Vision vagy az Opportunity International Network, és létezett egy eléggé befolyásos amerikai lobbi, melynek köszönhetően aztán 2005-ben megjelent az ún. nem banki pénzintézményekről szóló jogszabály. Így hozta létre az alapítvány az év decemberében a LAM Mikrohitel Rt.-t, és ettől kezdve a szakmai képzés, szakmai tanácsadás stb. és a hite­lezés elvált egymástól, a Mikrohitel Rt. a nemzeti bank felügyelete alatt végzi munkáját. Ehhez fogható tehát még van Romániában három-négy, így Marosvásárhelyen, Bukarest­ben, az alapítványok mindenike létrehozott egy-egy ilyen nem banki intézményt. Mindenik erdélyi székhelyű, másutt nem is próbálkoznak. Fordulópont a történetünkben, nagy kihívás, mert a nemzeti bank komoly előírásokat támaszt a mai napig, minden hónapban jelennek meg az újabb és újabb rendelkezések. Ma már elmondhatjuk, a tevékenység megfelelőképpen szabályozott. Sokat tanultunk, nyugat-európai partnerek segítettek a pályázatírásban. 2005 választóvonal, de ebből az ügyfelek semmit sem vettek észre. Látták, más a névtábla, de az emberek, az irodák ugyanazok, és a felfogásunk is hasonló maradt.
– Hányan dolgoznak jelenleg?
– Most tizenhárman dolgozunk az rt.-nél, van hat jogi személyiség nélküli irodánk, területi fiókunk, mégpedig Illyefalván kívül Sepsi­szentgyörgyön, Csernátonban, Csíkszere­dában, Udvarhelyen, Gyergyószent­mik­lóson, és március 1-jén nyitottuk meg a hatodikat Maros­vásárhelyen. Úgy néz ki, nagy az érdeklődés. Mindenütt két ember dolgozik, kivéve Maros­vásárhelyt és Gyergyószentmiklóst. A külső munkatársak informatikusok, jogászok. Lehet, két papírral többet kell kitölteni, de iparkodunk kordában tartani a bürokráciát. 2005–2006 a gazdasági növekedés időszaka volt, nagy volt az igény és kevés a forrás, folyamatosan pénzt kellett felkutatni, a központban intenzív munka folyt. 2005 előtt a jogi keret hiánya miatt nem tudtunk külföldről hitelt felvenni, ez mára megoldódott. Most már könnyebb az EU-tól is forrásokat szerezni. Az ügyfelek nem sokat vesznek észre, de munkánk nagy változáson ment át. A feltételeket, a sok pénzügyi előírást, az auditkötelezettséget mind teljesítettük, és 2010-ben elvégeztettük az első pénzügyi minősítést. Van nemzetközi mércével elfogadott minősítésünk azóta. A B plusz tényleg nagyon jónak számít, ráadásul válság idején kaptuk.
A kudarc leckéje
– Eljutott a sajtóba is pár kényszervégrehajtás híre. A kudarc, egyes hitelek bedőlése nem kerülte el önöket sem...
– Tevékenységünk kezdetén valóban megtörtént, nagyobb értékű start-up hitelekről volt szó. Persze, hitelezés kockázat nélkül nincs, ez benne van az életünkben, s nem mindig sikerül elejét venni. Fő tanulság, hogy a meghitelezett személy szakmai és egyéni felkészültségét fel tudjuk mérni, rá tudjunk érezni arra, vissza tudja-e majd fizetni, amit felvett. Nem kell félni nemet mondani, ha azt látjuk szükségesnek, mert nemcsak magunkat, őt is megkíméljük a kellemetlenségektől. A LAM mindig tudta, nem szabad nagy összegeket folyósítani, mert arra nincs felkészülve. Mi a 15–35 ezer euró közti hitelek folyósításában vagyunk szakszerűek. Fontos megnéznünk, hogy az illető személynek van-e olyan vagyoni tárgya, amit, ha bajba kerül, értékesíteni tud. De bármennyire elővigyázatosak legyünk, bármennyi­re kizárjuk a személyi és magának a vállalkozásnak a kockázatát, bármennyire gondoskodunk a garanciális feltételekről, sok esetben annyira megváltoznak hirtelen a gazdasági körülmények, hogy az végzetesnek bizonyul, mint történt az említett esetekben is.
– Az uniós csatlakozás, azt megelőzően a hiperinfláció, mely a dolláralapú hiteleket nagyon megdrágította... Beszéljünk a tej- és húsfeldolgozókról.
– Ezek mértékét nem volt, honnan előre lát­ni. Őszintén szólva, e kudarcokat főleg ezek számlájára lehet írni. Amikor a sajtgyárakat meghiteleztük, az első időkben, 1993-ban, még állami monopólium állt fenn a tejfeldolgozásban, a célkitűzés, hogy a monopóliumot megtörjük, helyes volt. Létrejött segítségünkkel Kovászna megyében hat kis sajtgyár. Hány maradt meg? Kettő elég jól működik, egyik nehézkesebben, a többi felszámolódott. Azt lehet mondani, annak lettek az áldozatai, hogy az EU-s csatlakozás küszöbén olyan beruházásokra kényszerítette őket az állam, olyan feltételeknek kellett megfelelniük, amikre nem voltak képesek. Tőkét kellett elvonniuk a termeléstől a beruházásokra, modernizációra, ráadásul betörtek a piacra a multinacionális nagy cégek, s ezekkel már nem győzték a versenyt. Természetesen, az 1995–98-as időszakban az árfolyamkockázat, az infláció is próbára tette e kis üzemeket, melyek elég nagy hitellel indultak. Hiába volt elnéző a LAM, hiába készítettünk mindig új és új törlesztési terveket, s hiába kértük az infláció idején csak a régi összeget, ez sem volt elegendő, és a cégek megbuktak. A felszámolás azonban egy esetben sem történt a mi kezdeményezésünkre. A húsfeldolgozók? Azok ugyanabban a hajóban eveztek, kettő volt belőlük, egy sem maradt meg. A malmok, pékségek viszont fennmaradtak, azokkal nincsen gond, mindenik visszafizette hitelét.
– A tejpiaci konkurencia hatalmas, mi lehetne mégis az ellenszere? A földművelés felkarolása terén mit tart sikernek?
– A kis tejfeldolgozó egyetlen esélye az, ha olyan helyi speciális terméket tud előállítani, mely biztosítja létjogosultságát a piacon, ha arra a termékre létezik fizetőképes kereslet. Családi vállalkozás szintjén esetleg versenyképes lehet. A legnagyobb sikerünk azokhoz fűződik, akik pár hektárral kezdték, és ma több száz hektárt művelnek meg, akik családilag kezdték, és ma 150–200 embernek adnak munkát.
Azonos kamatok, de mégis...
– Pedig a kamatok azonosak. Miért érdemes mégis önökhöz fordulni, ha a kamat nem különbözik, nem kedvezőbb?
– A kamatok nem kisebbek, de a LAM-nak van pár alapértéke, mely miatt hozzánk fordul, aki megismer minket. Először: teljesen átlátható a hitelezés folyamata. Mi ügyfeleinket megfelelően tájékoztatjuk, nincsenek rejtett költségek, ha azt mondjuk, a kamatláb ennyi, akkor az annyi, kezelési költségeket, díjakat nem számítunk fel. Másodszor: nálunk a hitel könnyen hozzáférhető. Egyszerű az ügyintézés, a döntéseket mi hozzuk, nem kell Bukarest rábólintására várnunk. Harmadsorban: célcsoport-orientáltak vagyunk. A mezőgazdásznak olyan hitelt ajánlunk, ami neki való, a törlesztést az ő igényeihez igazítjuk, s igaz ez más ágazatokra is. Végül itt van a LAM-csapat, mely tényleg odaadással végzi a munkáját. Nálunk nincs fluktuáció, az ügyfél tíz év múlva is ugyanazokkal az arcokkal találkozik.
– Hamarosan beköltözik a központ a városba, Sepsiszentgyörgyre az Olt utcába. Mi­lyen nem mezőgazdasági célra lehet önökhöz folyamodni?
– Jöhet fogorvos, fodrász, autószerelő, pék, asztalos, bármilyen építkezési vállalkozó, kiskereskedő, turizmusban érdekelt, számítástechnikában, könyvelésben elfoglalt személy, bárki, aki gazdasági tevékenységet folytat, és valamilyen beruházási terve van, amihez nem rendelkezik megfelelő finanszírozással.
Hozzászólások
Szavazás
Elégedett-e azzal, ahogyan a TEGA hótalanította Sepsiszentgyörgy utcáit az első havazás után?







eredmények
szavazatok száma 375
szavazógép
2012-04-04: Pénz, piac, vállalkozás - :

Díjazott bejgli

A sepsiszentgyörgyi Mopaco malom- és sütőipari cég egyik terméke péksütemény kategóriában második díjat nyert a Gastropan 2012 országos versenyen.
2012-04-04: Magazin - Józsa Zsuzsanna:

Az erdélyi közönség kedvencei

A sepsiszentgyörgyi Szabó Kati Sportcsarnokban péntek este nagyszabású rendezvényen, az először megszervezett Transilvanian Music Awards, 2012 Díjkiosztó Gálán átadták a zenei díjakat, összesen huszonhárom kategóriában.