6.Megyék, régiók az idők sodrában

2012. szeptember 1., szombat, Múltidéző

Székely székek
1876 előtt Magyarországon és Erdélyben a vármegyéken kívül, de azokkal többnyire egyenrangú – mai kifejezéssel – közigazgatási-területi egységek még a székek, kerületek, vidékek és bizonyos városok voltak. A szék (latinul sedes) közigazgatási, igazságszolgáltatási és katonai autonómiával rendelkező területi egység a középkori Erdélyben, a Felvidéken és az Alföldön azoknál a népcsoportoknál, amelyek jogállása eltért a vármegyei lakosságétól (székelyek, szászok, szepesi gömörőrök, kunok, jászok). Maga az elnevezés feltehetően bírósági fórum jelentésű bírói székre utal.

  • Székelyföld és a székely székek címerei
    Székelyföld és a székely székek címerei

Történészek a hét székely szék kialakulási folyamatának befejeződését a 14. század végére teszik. Ezek: Aranyosszék, Csíkszék, Kézdiszék, Marosszék, Orbaiszék, Sepsiszék és Udvarhelyszék. Később néhány szék kebelében fiúszékek jöttek létre: Csíkszékben Gyergyó és Kászon, Marosszékben Szereda, Sepsiszékben Miklósvár, Udvar­helyszékben pedig Bardoc és Keresztúr. Sepsi-,  Kézdi- és Orbaiszék egyesülésével (Háromszék) hétről ötre csökkent a székely székek száma. Talán ma az egykori Aranyosszék az (székhelye Felvinc, román neve a 20-as évek végétől Unirea, korábban Vinţu de Sus), amely szigetszerűen elkülönült a többitől, és Marosszék területi kiterjedése a legkevésbé ismert. Tám­pontul szolgáljon néhány település neve, amely valamikor az említett két szék valamelyikéhez tartozott. Aranyosszék része volt a már említett Felvinc, továbbá Veresmart, Inak­falva, Csákó, Dombró, Mohács, Harasz­tos, Alsószentmihály, Felsőszentmihály (Mi­hai Viteazu), Bágyon, Csegez, Szé­kelyhidas, Sinfalva, Mészkő, Várfalva, Székelyföldvár, Székelykocsárd stb. A Maros völgyében, Marosvásárhely térségében (neve Székely­vásárhely volt 1616-ig) Marosszék legészakibb települése Nagyernye, legdélibb pedig Nyárádtő volt, a ma hozzá tartozó Malom­falvával és Sóspatakkal (utóbbi felével, mivel a patakon túli fele Torda vármegyéhez tartozott). A szék területének egy része a Ma­rostól Nyugatra, a Mező­sé­gen terült el (Mező-Székelyföld), olyan helységekkel, mint Ma­ros­­szent­király (a középkorban Székelyházá­nak is nevezték), Náznánfalva, Mező­ber­ge­nye, Mezőpanit, Mezőbánd, Me­ző­madaras, Sza­bad, Marosszent­anna, Szabéd, Mezőménes, Mező­fele, Mezőcsávás, Mezőkölpény, Mező­sámsond stb. A széket a székgyűlés vezette. Főbb választott tisztségviselői a kapitányok és hadnagyok, a székbíró, a „szék vénei”, kinevezettek pedig a királybírók voltak. (Szé­kely­föld Információs Portál: Egykori székely székek) A szék tisztviselőinek sorában a legtekintélyesebb a kapitány. A szék­kapitányok között későbbi erdélyi fejedelmek is voltak, mint Bethlen Gábor csík-, gyergyó- és kászonszéki kapitány és a fejedelemként mind­össze három hónapig uralkodó, unitárius vallású Székely Mózes, Erdély egyetlen székely fejedelme, aki korábban az udvarhelyszéki főkapitány és főkirálybíró tisztét is betöltötte. Székelyföld (Terra Siculorum) mint régió az erdélyi történelmi székely székek területét jelentette. A székelyek ispánját mint Székelyföld legfőbb politikai, közigazgatási, katonai és törvénykezési tisztviselőjét a király nevezte ki a főurak, de sohasem a székelyek közül. Helyettese a viceispán volt. A középkor folyamán többnyire más hivatallal/hivatalokkal is össze volt kötve. Az erdélyi vajdák, majd a fejedelmek viselték a székely ispáni méltóságot. Utóbbi gyakran együtt járt (Erdélyen kívüli) vármegyék (Máramaros, Szabolcs, Temes, Ugocsa) ispánságával. I. (Hunyadi) Mátyás király (1458–1490) uralkodásától székhelye Gör­gény vára volt (Görgény­szentimre, Szász­régentől 12 kilométerre keletre, a középkori Torda vármegyében). Szolgálati ideje alatt megkapta a 22 falura kiterjedő görgényi váruradalomhoz tartozó földesúri járandóságokat is. A II. Rákóczi Fe­renc vezette szabadságharc idején (1703–1711) a francia, lotaringiai származású gróf Jean-Louis Rabutin, a legkegyetlenebb labanc lovassági tábornok  1708-ban ostrommal bevette az utolsó erdélyi kuruc „bástyának” számító várat, és 1709-ben lerombol­tatta. („Rabutin járása” tragikus eseménysorozat 1705 végén, 1706 elején Erdély­ben, majd az év novemberében Tiszafüred és Karcag térségében hadai raboltak, romboltak, magyar polgári lakosokat gyilkoltak.)
A székelyeket hadkötelezettségük okán ruházták fel nemesi joggal. Székelyföldön kívül járva is a nemesekkel egyenlő jogokat bírtak. A székely közösség, a székely nemzet (nem etnikai értelemben) közös ügyeit a székelyek ispánja által összehívott és vezetett nemzetgyűlés intézte. A székek „külkapcsolataikban” csak „korlátozott szuverenitással” rendelkeztek. Kifelé (király, vármegyék, szász univerzitas) csak egységesen, mint „székelyek összessége”, mint „székely nemzet”, mint Hét székely szék egyeteme (akárcsak, mint látni fogjuk, a Jászkun Kerület) nyilvánulhattak meg.

(folytatjuk)

Hozzászólások
Szavazás
Ön szerint bejut-e a Sepsi OSK labdarúgócsapata a felsőházi rájátszásba?







eredmények
szavazatok száma 181
szavazógép
2012-09-01: Múltidéző - Kádár Gyula:

István király és kora (997–1038) – 5.

Kíméletlen leszámolás
Míg Aba Sámuel fejedelem önként elfogadta a királyi hatalmat, és rátért a keresztény vallásra, addig a fejedelmek és a nemzetségfők egy része erre nem volt hajlandó. Az ellenállók közé tartozott Thonuzoba besenyő vezér is, akinek népe a X. század második felében telepedett le a (későbbi) Szolnok megyei Abád vidékére.
2012-09-01: Életutak - Gyila Sándor:

A titokzatos kovásznai asszony (Gocz Elvira mesél, 18.)

Narkózisból a francia valóságba
Műtősnővérként tisztában voltam az altatás, majd a műtét utáni reanimáció gyakorlatával, de szenvedő alanyként addig mindössze egyszer volt alkalmam narkózisból ébredni. Ez még leánykoromban történt, úgy tizenhárom éves lehettem.
– Elvirácska! Hall engem? Jelezzen a szemével, ha érti, amit mondok! – ébresztgetett a sepsiszentgyörgyi kórház idős főorvosa.