Bogyó taxi és autókölcsönzés 0720 494 949

Dávid István torjai nyugdíjas visszaemlékezéseiÖtven évig vágta a disznókat

2007. december 12., szerda, Riport

1921. szeptember 24-én születtem Torján. Édesapám negyvennyolc éven át mészáros volt. Torján három helyen volt mészárszéke. Amikorra én felcseperedtem, már meg volt öregedve, mert én a második feleségétől születtem.

Az első feleségétől volt öt gyermeke, a második szintén ötöt szült. Az első felesége elrészegesedett, ezért elváltak. Édesanyám Karatnán lakott, ott szolgált egy családnál. A legnagyobb bátyám megkérte édesanyámnak a testvérét. Édesapám, miután megkérte édesanyámnak a kezét, 1914-ben odavitte magához mint szolgálót. Akkorra már jól meggazdagodott a mészároskodásból. Összejöttek, s lett két ikerlány, majd Mihály született, de ő meghalt. Én voltam a negyedik gyermek a második házasságból. Édesapám mellett nőttem fel, s erősen megszerettem a mészároskodást. Ötven évig vágtam a disznókat, mindenhová engem hívtak az egész faluban. Nem számoltam össze, hányat szúrtam meg, de évente negyven-ötven biztosan volt. A malacokat is én heréltem.

Amikor édesapám 1941-ben elhunyt, alig voltam húszesztendős. 1942. október 17-én besoroztak katonának, és elvittek Gyergyótölgyesre a hegyivadászokhoz. Tévedésből vittek minket oda, ezért a következő évben visszahoztak Kézdivásárhelyre a 24-esekhez. A 24-esekhez soroztak be, de tévedésből a huszonhetesekhez vittek. Bereckbe kerültem, ott voltam Czifra százados keze alatt, aki nagy gazember volt, s alig vártuk, hogy megszabaduljunk tőle, de nem tudtunk. 1943-ban leszereltem, de a következő évben katonai behívót kaptam, és kikerültem Zala megyébe, Nagykanizsára, majd átvittek Somogy megyébe, Kaposvárra. Ott sebesültem meg, és bekerültem a kórházba, ahol egy hónapig voltam. A kórházban jó életem volt, nem akartam eljönni, de muszáj volt, s így kerültem Balatonszentgyörgyre, a Balaton partjára. Ott egy nagy ütközet után kikerültünk Marcelliba, egy mezővároskába. Ott estem fogságba 1944 decemberében. Bejöttek oda az oroszok, a németek kimenekültek a szőlőhegyre, és onnan lőttek keresztül az oroszokhoz. A folyót a Sió vizének hívták. A várost hatalmasan lebombázták. Szabó Gábor bácsihoz szállásoltak el, aki nyugalmazott csendőr őrmester volt. Egy nap a nagy bombázás miatt egy pincébe menekültünk, nagyon sokan gyűltünk össze. Nagy pince volt. Ott átöltöztem civilbe. Amikor megtudtuk, hogy Horthy lemondott, hatalmas örömben voltunk, abban reménykedve, hogy megszabadultunk a háborútól. Nem így lett, mert Szálasi felvette a harcot. Másnap vissza kellett öltöznünk katonaruhába, és beosztottak a németekhez. Jól összebarátkoztam Gábor bácsival, aki kolbászt és pálinkát tett az asztalra, hogy ha jönnek az oroszok, ők is egyenek és igyanak. El akart bújtatni, de én kimentem az utcára körülnézni. Jött egy csendőr, és mondta nekem, hogy le vagyok tartóztatva. Megkérdeztem tőle, hogy hová valósi. Akkor derült ki, hogy nyujtódi, és Demse Palinak hívják. Mondta nekem, hogy el kellene onnan valahogy tűnni. Megesküdtünk egymásnak, hogy nem hagyjuk el egymást. Éjjel az oroszok bejöttek a városba, de másnap a németek kihajtották őket. Mind azon gondolkoztunk, hogyan tudnánk elmenekülni. Az öreg nem engedett el, de mi megpróbáltunk elszökni. Átúsztuk a vizet, és elindultunk. December 7-én történt, de enyhe idő volt. Bekérezkedtünk egy házhoz. Egy fiatalasszony befogadott, és más ruhát is adott. A ruhánkat odatette száradni. Hazaérkezett az ura, de nem cirkuszolt. Megittunk együtt egy fél liter pálinkát. Lefektettek bennünket. Másnap továbbmentünk Somogy megye felé. Ott úgy elfogott a honvágy, hogy gyalog elindultunk hazafelé. Harminc napig jöttünk. 1945. január 2-án értem haza. A kutyám megismert.

Egy tehenünk maradt, más semmi, az oroszok mindent elvittek. Dolgozni kezdtem. Itt már nem voltak oroszok. Nem volt nagy vagyonunk, de megéltünk. 1947 őszén jártam Fogarasba, malacokat vittem eladni. Elhatároztam, hogy megházasodom. Nem bántam meg, mert a feleségem jó asszony volt. Az ura odamaradt a fogságban, és volt neki két leánya, Erzsi és Gizi. Öt- és hatévesek voltak akkor. Édesanyám ellenezte a házasságunkat. Nagy szegénység volt abban az időben, nagy volt a szárazság. 1947 őszén, szeptemberben megházasodtam. Kezdtem mészároskodni, és jó lovakat tartottam. Nekem voltak a faluban a legjobb lovaim. 1958-ban vettem magamnak ezt a házat, amelyikben most is lakom. Mindkét lányom ide, a faluba ment férjhez. Feleségemmel negyven évet éltem együtt, most három éve halt meg. Egyedül maradtam, menni nem tudok, gyógyszerekkel élek. Rossz egyedül lenni...

Hozzászólások
Szavazás
Ön szerint lesz-e előrehozott parlamenti választás idén?







eredmények
szavazatok száma 1036
szavazógép
2007-12-12: Riport - Iochom István:

A fafaragás bűvöletében

Az alsócsernátoni Réti Zoltán neve nem ismeretlen szűkebb pátriájában, Felső-Háromszéken, de még nem is annyira közismert, mint a Haszmann fivéreké. Nehéz is hírnévre szert tenni egy olyan faluban, ahol a Haszmann nevet azonosítják a fafaragással.
2007-12-12: Pénz, piac, vállalkozás - Czompó János:

Ahol a világszínvonalú nadrág készül (Magánvállalkozás)

Keresztes Zoltán gyárigazgató az avatóünnepségen — öt éve a piacon
Sepsiszentgyörgy határában zöldmezős beruházás révén öt éve működik a Leineweber Ro nadrággyár. A németországi anyavállalat 1888-ban létesült Berlinben családi vállalkozásként.