Pusztakamarási évfordulóNyolcvan éve született: Sütő András, a ,,félrejáró”

2007. június 16., szombat, Irodalom

Apám, aki képzett gépész-gazdaember volt ― a maga módján egy félrejáró Salamon ―, miután becsalogatták a kollektívbe, ahol az ígéretek szerint a mesterségét folytathatja, előbb gőzkazánnal hajtatta az egygaratos malmot, majd a kollektív gazzal benőtt udvarának egyik félreeső zugában felfedezett egy kétütemű stabil motort, és hogy a dolgán könnyítsen, s a malom üzemeltetése is olcsóbb legyen, elhatározta, a valamikor az első háború előtt gyártott masinát ő üzembe helyezi.

A kútbanéző (Bortnyik György felvétele)

Az 1960-as években vagyunk.

Mikor a kezembe került Sütő András Félrejáró Salamonja, s a vékony könyvecskét egy szuszra elolvastam, erősen csodálkoztam azon, hogy a szerző hol, mikor találkozhatott apámmal? Addig, amíg én katonáskodtam, akkor, amikor a háromszéki falvakban, Lemhényben, Dálnokban tanítottam?

Sütő Andrással végül is ez a könyv hozott össze, annyira, hogy ezután egyéb műveire, rövid prózájára, cikkeire is odafigyeltem, az irodalmi és az ideológiai élet perpatvaraiba is betekintettem, de éveken át nem szabadultam attól a gondolattól, hogy Sütő András térült-fordult az én szülőfalumban is, valakiktől tájékozódott apám felől, itt-ott kicsapatta ugyan élete folyását a maga medréből, szegény emberré minősítette, holott ő büszke gazdaembernek és gépésznek tartotta magát, de a valóság az, hogy ez a nimbusz már rég elröppent a mi portánk fölül, a háború utáni esztendők, s a párt hatalomra jutása után, a kuláklistázás következtében teljesen leszegényedtünk, a beszolgáltatások, a közmunkák terhe, a cséplőgép keresetének a teljes elkobzása a tönk szélére juttatta a famíliát.

Persze, azt is értettem én, hogy Sütő nem fabrikálhatott apámból — Félrejáró Salamonból — jó hírű gépész embert, s jó gazdát sem, mert akkor kuláklistára kellett volna tennie, s az akkori vidéki kisközösségek gazdálkodásra, ezermesterségre legalkalmasabb rétegéhez tartozókat pocskondiáznia kellett volna mint osztályellenséget.

Falusfelei köszöntik (Bortnyik György felvétele)

Ezzel a megközelítéssel azt is jelzem, hogy mi, Sütő vidéki olvasói frissen szerzett tanítói oklevéllel a táskában miként közelítettünk ahhoz, amit irodalomnak, szépirodalomnak neveztek. A mi olvasatunkban a mű gyakorlati életre való beválthatósága, az azonosságok és a különbségek voltak értékelhetőek, olyan volt ez, mint amikor apám meglátott egy darab vasat vagy az erdőben egy furcsa növésű fát, s rögvest azt firtatta, hogy ez mire lesz jó? A hajlott törzsű nyírfa eleve kínálta magát szánállnak és -talpnak, a kétágú, villás fa szekérágasnak, a megfelelő ívben hajlott gyertyán lőcsnek.

Sütő Andrással személyesen 1971-ben a kisbaconi Benedek Elek Emlékház avatásán kerültem közelebb. Azelőtt is találkoztunk, de valószínű, az emlékházavatáson figyelt fel rám, bár ezt nem vitte túlzásba, mert amikor erre az ügyre írásban is reflektált, rólam nem szólt, holott mégiscsak ez volt az a találkozó, amelyre az akkori erdélyi irodalmi világ színe-java és a férgese is összegyűlt, s a szó fizikai értelmében egységet mutatott, holott az akkor mindenre ráfolyó és mindent átitató ideológia más és más képviselői vagy egymással ellentétes gondolkodású és érzelmű írók-költők voltak jelen.

Király Károly folytatta a dorgálást, s később, amikor a Sütő kisbaconi reflexiói megjelentek, meg is dorgált, hogy ne mind bölcselkedjünk azzal, ami Kovászna megyében — Háromszéken — történik, és Sütő se állítsa mindegyre példaképnek azt, ami itt megesik, mert a szomszéd megyék vezetői és mások is irigyek — szóval, érzékletesen körülírta azt, hogy a mellveregetés miatt feljelentenek.

Sütő Andrást halála előtt falkákba verődve támadták ezeknek a Félrejáró Salamon-i esztendőknek a szerepvállalásaiért, a kor kórképének felvázolása nélkül, egy-egy előre megírt, vagy utólag többször is újra adjusztált jegyzőkönyv ,,tartalma" alapján.

Az általam felhozott Félrejáró Salamon nem tartozik Sütő mesterművei közé, sőt, a szocialista realizmus előírt, hazai valóságba gyökereztetett sémái többnyire fellelhetők a kisregényben. Van benne utálatos, rossz kulák, bátran kiálló román pozitív hős, a gyávaságában, megalkuvásokban és meghunyászkodások között imbolygó kollektívelnök, aki a mű végén karakán emberré nemesedik, van Salamon ellen bosszúra esküvő rajoni aktivista, de a főhős vergődését kibontó történetsor és eseményszál, a mű fő sodra letaszítja magáról ezt a habot, s ebben a ma lenézett műben már jelen vannak a későbbi Sütő-művek erényeit jelző mozzanatok. Ekkor még a bírálat csak a rajon magasságáig érhetett föl, később, évtizedek múltán a színtér más országokba és időkbe, a históriai parabolákba helyeződik át.

Sütő ,,félrejárását" most, utólag félremagyarázni azért sem ildomos, mert ezeket a munkákat és egyéb történéseket egybe kellene vetni más kortársi művekkel, írói, alkotói magatartásokkal, azzal, hogy ki mit produkált akkoron.

Sütő Andrással később, színházigazgatói ténykedésem során kerültem szorosabb, emberi és baráti kapcsolatba.

Mivel a halála előtti Sütő-ellenes ostrom egyik faltörő ágyúja egy valamikori jegyzőkönyv volt, amelyről maga a jegyző mondta el, hogy hányszor írták át, szerkesztették újra, ezeknek a dokumentumoknak a hitelességére és megbízhatóságára utalva emelem ki a szövegemből az ellenkező előjelű, de kimondottan az elkenések, a jó szándékú hamisítások kategóriájába sorolható történetet.

A sepsiszentgyörgyi színház Pompás Gedeon-előadását négyszer vizionálták. Maga a jegyzőkönyv is képmutató, hazug ― írtam.

Deac Marius, a jegyzőkönyvvezető, jó barátunk — felesége magyar színésznő —, ő tehát a bonyolult procedúra során a színháznak falazott, tompította az érdességeket, kifelejtett mondatokat, szavakat. A bizottsági tagok zöme is szándékosan mellébeszélt, jelentéktelen és ártalmatlan dolgokat — szavakat, hangsúlyokat, díszlet- és kosztümproblémákat — pécézett ki. Sütő András kapcsolatai a sepsiszentgyörgyi színház számára meghatározóak voltak. Művei — a ’89-es fordulat előtti évek alkotásait kivéve — nálunk sorozatban kerültek bemutatásra. Az Egy lócsiszár virágvasárnapja, a Csillag a máglyán, a Szuzai menyegző, Káin és Ábel, a már említett Pompás Gedeon Sepsiszentgyörgyön került színpadra, ahová a vidéki közönséget autóbuszokkal szállíttattuk be, közben körbeturnéztuk Székelyföldet, az erdélyi városokat, s amíg be nem tiltották, rendszeres kapcsolataink voltak a veszprémi Petőfi Színházzal. Balaton-felvidék városai és Budapest is vendégül láttak, egy alkalommal a Vajdaságot is végigturnéztuk. Ez volt egyik legemlékezetesebb turnécselünk: szerb színházzal kötöttünk szerződést, s amire Bukarest észbe kapott, zsúfolt házas előadásaink voltak Szabadka, Zombor, Újvidék magyar közönsége előtt. A turnék alkalmával játszott Sütő-műveket a színház ,,védjegyeként" hordoztuk körbe, hatalmas tömeg érdeklődése közepette. A mostanság egyesek által lenézett tézisdrámákkal azért tudtunk meghódítani tízezreket, mert előadásaink, Sütő-interpretációink a kisebbség sorsának, állapotának, a megmaradás alternatíváinak, az erkölcsi értékeknek a felmutatói voltak. Sütő színpadi helyzetteremtő képessége, nyelvújító és nyelvteremtő adottsága megbabonázta a közönséget, színházi kultuszt teremtett, s színházunk ebben az időszakban vált a szó nemes értelmében közönség- és közösségszervező népszínházzá.

Nemcsak Sütő révén, hanem az egy fészekaljhoz tartozó Tamási-daraboknak köszönhetően, amelyeket ugyancsak sorozatban játszottunk. Ezeket Illyéssel, Németh Lászlóval, Csurka Istvánnal megspékelve a magyar nemzettudat erősítőivé válhattunk, s az esztétikai elvárások tekintetében sem kellett szégyenkeznünk.

Az általunk játszott darabok egymást erősítve, összhatásukat tekintve a színházat hosszú időn át a leghatásosabb nemzeti intézménnyé emelte.

Kortársak... Kányádi Sándorral (Bortnyik György felvétele)

Nekünk is részünk van abban, hogy Sütő és a magyar irodalomnak az a szegmense, amely ebből a közegből nőtt, és ezért a közegért állt ki az oktatási intézményekben, és főleg a közművelődési rendezvények műsorában, tömeghatásában figyelemre méltó, illetve fő helyet foglal el ma is.

Hamis az a kép, amelyet emlékének és életművének rongálói festenek: igaz, hogy Sütő darabjait manapság nem játsszák, de az Anyám könnyű álmot ígér, az Engedjétek hozzám jönni a szavakat s a valamikori színházi előadások üzenete, nyelvi-esztétikai értékei beépültek az iskolai és felnőtt köztudatba.

Sütő András erre képes és alkalmas volt. Nemzeti ,,hasznosság" szempontjából — ha van ilyen, ha lehet ilyen fogalom — ki lehetett faragni belőle a kerékagynak, a küllőnek, ágasnak vagy nyújtónak való eszközt és szerszámot, amely előbbre vitt, el lehetett indítani Salamon-féle favágógépet, s a csalánból, a rozsdából kiemelt robbanófejes stabil motort.

Maga Sütő is egyféle Félrejáró Salamon volt, nem hasonult és nem azonosult a bukaresti vagy a budapesti módihoz, a politikai széljárást nem a karrierépítés felhajtó erejeként használta, hisz a végén egyszerűen betiltották, s amikor kellett — márpedig kellett —, akkor olyan helyekre is kiállt, ahol kiverik az ember szemét.

Ezt most mások, nem a hodákikak próbálják megtenni, és Sütő András, sajnos, nincs már abban a helyzetben, hogy úgy viselkedjék, mint az egyszeri székely, akitől azt kérdezi a bíró:

Mondja, János, mit tud felhozni a maga mentségére?

— A lőcsöt, tekintetes úr — felelt a kérdezett.

Szerencsénkre Sütő Andrást megvédik művei.

A legfontosabb, hogy olvassuk és ismerjük ezeket.

Hozzászólások
Szavazás
Ön készül nyaralni idén?








eredmények
szavazatok száma 1546
szavazógép
2007-06-16: Kultúra - Bogdán László:

Könyvheti újdonságok (Olvasólámpa)

A könyvhétre megjelenő erdélyi könyvek bemutatását kezdjük az Azrael árnyékában című Dsida Jenő kötettel (Mentor). Kovács András Ferenc válogatása az összes fontos és gyönyörű Dsida-verset tartalmazza.
2007-06-16: Világfigyelő - x:

Gyurcsány kozmetikázta kormányát

Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök tegnap bejelentette a kormány átalakítását.