A szegény ember hegedűje

2012. december 29., szombat, Kiscimbora

Messze, messze, hetedhét országon túl, az Óperenciás tengeren innen, volt egyszer egy király, és annak három szép leánya. Azt mondja egyszer a királyné ennek a három szép leánynak:
– No, leányok, menjetek el az erdőbe eprészni, s amelyik több epret szed, annak adom a veres szoknyámat...

  • Fábián Dorka, Sepsiszentgyörgy
    Fábián Dorka, Sepsiszentgyörgy

Elmentek a leányok, szedik, szedik az epret nagy szaporán. Mikor dél felé járt az idő, letelepednek egy nagy fa alá, és összenézik, melyikük szedett több epret. Hát, a legkisebb éppen annyit szedett, mint a másik kettő együttvéve.
Bezzeg lett irigykedés! Mármost a kisebbiké lesz a veres szoknya!
Azt mondja a legnagyobbik lány:
– Jertek, lányok, szedjünk még egy kicsit, ennyivel úgysem mehetünk haza!
A legkisebb leány hiába erősködött, hogy akkor estére nem érnek haza, a másik kettő csak azt akarta, hogy még szedjenek többet.
Jól van. Elindul az erdő egyik részébe a két nagyobb, az erdő másik részébe pedig a kisebb. De nem epret szedtek ezek, hanem elhatározták, hogy elteszik láb alól a testvérüket. Ha az övék nem lehet a veres szoknya, ne legyen a legkisebbé sem. Utánamentek a húguknak, megfogták, s hiába könyörgött, hogy mind nekik adja, ami epret szedett, mégsem könyörültek rajta. Éppen arra vetődött egy vak koldus, ennek elvették a hegedűjét, a kicsi királykisasszonyt beletették, aztán elrejtették a hegedűt egy fa odvába.
Hazamentek a lányok, és kérdezték tőlük, hogy hol van a testvérük. Ők bizony nem tudják – felelték. Eleget mondották neki, hogy ne kalandozzon el mellőlük, nem tudott velük együtt eprészni. Ki tudja, talán eltévedt, vagy megölték az erdei tolvajok.
Azalatt egy szegény ember fáért ment az erdőbe, és éppen azt vágta ki, aminek az odvába a király­kis­asszony holttestét rejtették a gonosz nővérei.
Csak elálmélkodik, mikor látja a szegény ember, hogy a fa odvából egy hegedű pattan ki. Kezébe veszi, és a vonót elkezdi rajta taszigálni, mozgatni, és ekkor csudát hall. Hát ez a hegedű nemcsak hegedül, de énekel is. Mind azt énekli:
Lassan húzd, te szegény ember,
Meg ne sértsed gyenge karom!
Gyenge karom nyirettyűje,
Király Erzsi hegedűje.
„Ejnye, ördögadta varasgyékja – dünnyög a szegény ember magában –, ez a hegedű bizonyosan meg van boszorkányozva! Én bizony elindulok vele, szerencsét próbálok, hátha megfizetik ezt a csudálatos nótát!”
El is indul a szegény ember, békalandoz országot-világot, s annyi pénzt keresett, hogy egész szekéren kellett utána hordani. Egyszer mene-mendegéle, hát éppen annak a királynak a városába kerül, akinek a kisebbik lányával olyan kegyetlenül elbántak a nővérei.
Megáll a király palotája előtt, és elkezd hegedülni. Meghallja a király a csodálatos hegedülést, és kiküldi az inasát, hogy hívja be azt a muzsikást.
Kifut az inas, hívja a muzsikást, de az azt feleli, hogy ő egy lépést sem megy, mert neki annyi pénze van, hogy a királynak sincs több.
Visszamegy az inas, és jelenti, hogy mit felelt a muzsikás. Mit csináljon a király, kiment maga, s úgy kérte, hogy menjen be a palotába és rándítson neki egypár nótát.
No, addig kéri a király, hogy bemegy a muzsikás, egyet-kettőt kongat a hegedűjén, s azután húzni kezdi.
Lassan húzd, te szegény ember,
Meg ne sértsed gyenge karom!
Gyenge karom nyirettyűje,
Király Erzsi hegedűje.
Azt mondja a király:
– Ejnye, de csudálatos nóta ez, hé!
Odaáll a két királykisasszony is, ámulnak-bámulnak, az egyik elveszi a hegedűt, s húzni kezdi, hogy vajon mit énekel neki.
Hát ennek ezt énekli:
Lassan húzd, te én hóhérom,
meg ne sértsed gyönge karom!
Veszi a másik lány, húzza, hát annak is ezt énekli.
Veszi a hegedűt a király, s hát ennek már azt énekli:
Lassan húzzad, édesapám
meg ne sértsed gyönge karom!
– No, ez bizonyosan ördöngösség!
– Már csak én is megpróbálom – mondja a királyné. Kezébe veszi, húzni kezdi, s hát a hegedű ezt énekli:
Lassan húzzad, édesanyám,
Meg ne sértsed gyenge karom!
Gyenge karom nyirettyűje,
Király Erzsi hegedűje.
Abban a pillanatban kinyílt a hegedű, és kipattant belőle a kicsinyke királykisasszony. Olyan eleven, olyan szép volt, mint egy tubarózsa.
Ajajaj! Megijedt a két nagyobb leány, hogy mindkettő elájult bele. A király s a királyné sírtak örömükben, hogy ilyen csudálatos módon megkerült a halottnak hitt leányuk. A két idősebb leány istentelensége is kitudódott most, s a király nagy haragjában egy toronyba záratta őket, halálig tartó fogságra. De a kicsi királykisasszony addig könyörgött az édesapjának, míg az megkegyelmezett a gonosz leányoknak, s azóta békességben élnek, ha meg nem haltak.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Ön szerint a Sepsi OSK bejut a felsőházi rájátszásba?







eredmények
szavazatok száma 437
szavazógép
2012-12-29: Kiscimbora - :

Páskándi Géza: Újesztendő reggelén

Reggel korán – újesztendő,
tollal teli dunyhabendő –
jó meleg, jó meleg,
ma kicsit később kelek.
2012-12-29: Kiscimbora - :

Jacques Prévert: Téli dal, gyerekeknek

A téli éjen át fehér alak üget.
Egy nagy hóember az, szájában fapipa.
Hóember, nagydarab, űzi fagyos hideg.
Beér a faluba.