Szilveszter a Tamási Áron SzínházbanA fösvény, avagy jó kamatra kiadni a ruha árát

2013. január 5., szombat, Kultúra

A sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színházban néhány éve problematikus a szilveszteri előadás, A szabin nők elrablása után mostanáig az évad leggyengébb láncszemét jelentette.

  • Jelenet az előadásból 			               Barabás Zsolt felvétele
    Jelenet az előadásból Barabás Zsolt felvétele

Színpadra állítva Molière egyik klasszikus darabját, A fösvényt, Bocsárdi László most változtat az eddigi, felemás és némiképp bizonytalanságot sugalló helyzeten. Kiindulópontként azt is rögzíti, hogy egy szilveszteri előadásnak humorosnak kell lennie, de az is fontos, hogy legyen olyan tartalmi mélysége, amitől az új évet „felelősebben tudjuk elindítani”. Ebből a megközelítésből A fösvény kétségtelenül jó, ám rendezőt, társulatot egyaránt próbára tevő választás: a minőségi nevettetés, a groteszk, az irónia, önirónia hiteles megteremtése az egyik legnehezebb színházi feladat.
Bocsárdi 2009-ben Molière másik klasszikusát, A mizantrópot rendezte Sepsi­szentgyörgyön, melynek főszereplője, akárcsak most, Pálffy Tibor. Emlékezetes előadás, mely kapcsán tájolóként érdemes Szerb Antal sorait idézni. „Ebben a darabban (A mizantróp – szerk. megj.) a legerősebb ugyanis az, ami Molière magasrendű vígjátékait általában oly problematikussá teszi: oly nagyszerűek, hogy már nem is igazán mulatságosak. Nevetni csak azon lehet bennük, amit szereplőik mellesleg, a vígjátéki hatás kedvéért mondanak vagy tesznek – lényegük maga sosem mulatságos. Sőt, inkább a tragikus lejtő felé közelít.”
A fösvény itt és most lecsupaszított, sivár, egymásba nyíló, a végén hatalmas tükörrel lezárt terekben játszódik, a történet viszonylagos bonyolultsága ellenére jól követhető, igaz, elnyújtott, olykor kissé vontatott. Harpagon szerepe kétségtelenül a tréninges, tolószekeres Pálffy Tiborra sza­bott, alakítása erőteljes, zsugorisága, uzso­rás, haszonleső jellege mellett önmagát betegesen féltő, perfúziózó, gyógykezelő karakter, akit mindenekfölött csak a pénz, a jó kamatra kölcsönadott vagyonrész érdekel, „becsület, haza, tisztesség” nem. Ő az előadás húzóereje, aki a végén magára marad élete kizárólagos értelmével, féltett pénzes ládikójával. Szintén meggyőző a házasságközvetítő Fruzsina szerepében Gajzágó Zsuzsa, agyafúrt, modoros kerítőnőt teremt, aki, ha kell, hízeleg, ha kell, szitkozódik. Bocsárdi fiatalos szereposztás mellett döntött, s miközben ezúttal a látványelemeket visszafogottabban használja, korszerű, dinamikus zenei háttérre épít. Az első két felvonás után a közönség közé lépő színészek – mintegy ellensúlyozva a darab filléres vacsoráját – konyakkal, harapnivalóval kínálják a nézőket, a koccintás folytatódhat az előcsarnokban is. Ott vagy bárhol máshol aztán eldönthető, kinek mit jelent a szereplők által is hajszolt boldogság, s hogy a kamatos kamaton kívül még mi s mily mértékben tekinthető értéknek.

Hozzászólások
Szavazás
Részt vesz-e a december 6-i parlamenti szavazáson?







eredmények
szavazatok száma 839
szavazógép
2013-01-05: Kultúra - Kuti János:

Felbuktatás

A kis Elek olyan rossz volt, hogy már pelenkás korában sem tudták szülei, mit kezdjenek vele. Nappal aludt, éjjel minden ok nélkül bömbölt, de a könnye, az nem folyt.
2013-01-05: Kultúra - :

Gróf Gyulay Sámuel ­hattyúdala (Az ismeretlen kézirat)

A 18. század magyar irodalmának egyik gyöngyszeme olvasható a pákéi Nagy-kúria honlapján; egy késő barokk meditáció, mely 225 évig hevert kéziratban, és várta a kedvező alkalmat a megjelenésre.