Az ismeretlen kéziratGróf Gyulay Sámuel ­hattyúdala

2013. január 5., szombat, Kultúra
A 18. század magyar irodalmának egyik gyöngyszeme olvasható a pákéi Nagy-kúria honlapján; egy késő barokk meditáció, mely 225 évig hevert kéziratban, és várta a kedvező alkalmat a megjelenésre.
Gróf Gyulay Sámuel (1723–1802) altábornagy költőként is ismert volt a maga korában, de elfelejtették, és kihagyták őt az irodalmi kánonból. Pedig újonnan közzétett művével ott a helye a kegyességi irodalom legnagyobbjainak sorában, gondolok itt II. Rákóczi Ferencre és Árva Bethlen Katára. Könyvének címe: CYGNEA DIA, avagy Öregsége Nyugodalmában Kegyesség Gyakorlása M = Némethi Gróff Gyulai idősb Sámuelnek Nádaskán. Született hellye Birodalmában. MDCCLXXXVII. Van azonban a műnek egy másik címváltozata is, a Hattyúi Énekem, melyet a Jelentésben használ.
Könyvét tizenkét fejezetre osztotta fel a szerző, ezek mind egy-egy állomást jelentenek az Istenhez igyekező lélek számára, amelynek a megtisztulással járó töredelmes bűnvallástól a vallástételen keresztül kell eljutnia a választottak seregébe. Az észérvek és az érzelmi-akarati mozgósítás eszközeinek nagyszámú jelenléte arról tanúskodik, hogy a gróf mestere volt a retorikának, és szenvedélyesen hitt abban, amit írt. A mű gyújtó erejét, máig tartó eleven hatását őszinteségével és stílusalakzataival váltja ki, líraiságát pedig a világból való elvágyódásával, biblikus nyelvezetével és szóképeivel idézi elő. Összehasonlít­va a fent említett szerzők munkáival, megállapítható, hogy gróf Gyulay Sámuel műve későbbi, kevesebb önéletrajzi adatot tartalmaz, de művészileg jobban megszerkesztett, élőbb, jobban áthidalja a felekezeti határokat, az általános használatra alkalmasabb.
Korhű átírásban közzétett könyvét, mely archaikus beszédmódot, tájszavakat és mai helyesírást feltételez, ajánlom az olvasóközönség figyelmébe.
György Zsolt Attila
Hozzászólások
Szavazás
Elégedett-e azzal, ahogyan a TEGA hótalanította Sepsiszentgyörgy utcáit az első havazás után?







eredmények
szavazatok száma 92
szavazógép
2013-01-05: Kultúra - Mózes László:

A fösvény, avagy jó kamatra kiadni a ruha árát (Szilveszter a Tamási Áron Színházban)

A sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színházban néhány éve problematikus a szilveszteri előadás, A szabin nők elrablása után mostanáig az évad leggyengébb láncszemét jelentette.
2013-01-05: Kultúra - Ferenczes István:

Székely népballadák (Székely Könyvtár)

„Hallottátok, Csíkpálfalván mi történt: / Kopacz Gabit múlt vasárnap megölték. / Vérét vették, mint egy árva madárnak, / Lajos Anna legkisebbik fiának. // Ferencz Vince s Kopacz Gyurka bort iszik, / Reggel óta a korcsmában mecsergik: / az IMSZ-titkárt, hogyha szakad, ha törik, / még ma estig Kopacz Gabit megölik” – valahogy így hangozhatott az újkori ballada, amelyet az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején szülőfalumban, egy gyilkosság után, akár énekelhettek volna is.