TámogatócsoportSegítség beteg családtagot gondozóknak

2013. március 18., hétfő, Életmód

Találkoztam olyan asszonnyal, aki elmondta, korábban arra gondolt, amikor nyugdíjba megy, az unokáira fog vigyázni, viszi őket óvodába, de most mégsem teheti ezt, mert gondozza az idős, beteg családtagot, akár kettőt is egyszerre egy háromszobás tömbházlakásban. Életét teljesen ennek áldozza, reggelente, még mielőtt magával foglalkozna, ellátja az időseket, utána mosakszik, reggelizik – mesélte Vetró B. Enikő szociális szakértő, a sepsiszentgyörgyi Diakónia Keresztyén Alapítvány munkatársa, aki idős betegeket gondozó hozzátartozók támogatócsoportjának elindítását kezdeményezte az alapítványnál, és csütörtökön tartja az első találkozót a jelentkezőkkel.
 

A mentálhigiénés szakember szerint gyakori, hogy a súlyosan beteg családtagot gondozó személy valósággal feladja saját életét, nem törődik önmaga lelki egészségével, ami éppen olyan fontos lenne, mint az, amit a betegért tesz – említett csoportban ezen a szemléleten is szeretnének változtatni, és bátorítani a gondozókat, merjék felvállalni saját érzéseiket, osszák meg gondolataikat hozzájuk hasonló helyzetben lévőkkel.
Vetró B. Enikő: Ha a rokon telefonál, egyből a betegről, a súlyos állapotban lévőről érdeklődik, de a gondozó problémái nem érdeklik, vele nem foglalkozik senki. Egy ilyen csoportban lehet töltekezni azáltal, hogy az illető megtapasztalja, nincs egyedül ebben a helyzetben, ha pedig valaki valamit megoldott és azt elmondja, abból lehet tanulni, mások is kipróbálhatják azt a módszert. Tükröt is tarthatunk a napi programja elé, meglátja, hogy min kell változtatnia. Ide tartozik az, hogy először saját szükségleteit elégítse ki, és utána lássa el a beteget. Az is pozitívan hathat a gondozóra, hogy kimozdul otthonról, valami más történik, mint a mindennapi monoton ápolás.
– Vajon az nem lesz akadály, hogy az illető eljönne a csoportba, de nincs, akire bíznia a beteget arra az egy-két órára?
– Ez a kérdés minket is foglalkoztat, de abban hiszek, hogy van még minden családban olyan személy, akit meg lehet erre kérni. Nem gondolom azt, hogy a beteg családtagot egyetlen hozzátartozónak kellene gondoznia, szerintem meg kell osztani a munkát másokkal is a családban, a rokonságban, mert ha nem kérünk segítséget, akkor ők elkönyvelik, hogy mindent megoldunk. Esetleg hozzájárulnak pénzösszeggel, és azzal letudják, hogy ők is tettek valamit. De az is fontos, nem kell minden­áron vállalni a beteg gondozását, nem kell emiatt feladnunk teljesen az életünket.
– Mivel lehet bátorítani azokat, akik nap mint nap gondozzák a beteg családtagot, de sok esetben látványos eredmény nélkül, olykor pedig kimondottan rossz irányt vesz a betegség, akár halálhoz is vezet? Tehát hiányzik a sikerélmény, hogy eredménye van annak, amit a gondozó tesz.
– Tudjuk, hogy az élethez a halál is hozzátartozik. Sok esetben nem az a siker, ha valakit életben tartunk, hanem az is lehet elégtétel, ha úgy készülünk fel az utolsó időszakra, hogy méltóságteljesen figyelünk a szenvedőre. Minden ágyban fekvőnek vannak gondolatai a halálról, de lehet, nem meri megmondani a hozzátartozónak, és a hozzátartozó sem tudja, hogy hozza szóba ezt a témát. Ezekre a kérdésekre is kaphat választ, mintát a támogatócsoportban. Arról például, hogy milyen az értő figyelem, mikor kell hallgatni, nem kell feltétlenül beszéltetni az ágyban fekvőt. Az is lehet sikerélmény, hogy úgy búcsúzunk el a betegtől, hogy nem maradunk hiányérzettel. A szeretetnek is nagy szerepe van, de ez magától értetődő.
A csoportban nem feltétlenül nekünk kell megmondanunk, hogy a gondozó hogyan tudja elfogadni a saját helyzetét, hisz neki is vannak érzései, lehet dühös a betegre, lehet irigy azokra, akik nem gondoznak, de ha ezekről tud beszélni, ha ezeket meg tudja osztani azokkal, akik hasonló helyzetben vannak, akkor rájön, hogy az ő életének is van még értéke. Amikor a gondozó besavanyodik, akkor nagyon nehéz meglátni az apró pozitívumokat az életben.
– Mire gondolt, amikor azt mondta, nem kell mindenáron vállalni a beteg családtag gondozását?
– Például az előrehaladott Alzheimer-kórban szenvedő ese­tében, amikor az illetőnek már nagyon kevés kapcsolata van a realitással, gyakori, hogy aki őt gondozza,  érzelmileg és fizikailag annyira kimerül, hogy utána őt kell kezelni. Ilyenkor kérdés, hogy milyen áron gondozzuk a hozzátartozóinkat. Nálunk még nagyon ujjal mutogatnak arra, aki beadja idősotthonba a hozzátartozóját. Úgy képzelik az emberek, ha valaki ezt a lépést megteszi, attól arrafelé nincs több felelőssége. Pedig nem így van, mert lehet gyakran látogatni az időset. Ez nagyon nehéz kérdés. A támogatócsoport indítására éppen az ilyen kérdések miatt van szükség, hogy a hozzátartozók megoszthassák érzéseiket, kételyeiket, gondjaikat, információkhoz jussanak, készségeiket fejleszthessék, és megerősítést, bátorítást kapjanak elköteleződésükben.

Hozzászólások
Szavazás
Ön szerint ki a legfőbb hibás a kormányválságért?










eredmények
szavazatok száma 161
szavazógép
2013-03-18: Sport - Áros Károly:

Egyetemes magyar sport – Lapozgató (12.)

Mi, magyarok együtt jöttünk a Kárpát-medencébe, s bár szétszéledve élünk a nagyvilágban, mégis együvé tartozunk.
 
2013-03-18: Életmód - :

Tavaszi fáradtság ellen

A tavaszi fáradtság nem betegség, egyszerű hiányállapot okozza: tél végére kimerülnek a szervezet vitamintartalékai és ásványianyag-raktárai.