A Moradokmai Színházi Központ két fiatal színésze, Wongwai A Tawirak és Sukkaew Bas Phanuwat fél éven keresztül erősítette az Osonó csapatát. A két thai fiatal önkéntesként érkezett Sepsiszentgyörgyre, és részt vett az Osonó Színházműhely projektjeiben. A mindkét fél környezetében egyedinek számító, de a két társulat közti kulturális-oktatási együttműködést erősítő programról Janaprakal Chang Chandruang, a thaiföldi Moradokmai Színházi Központ vezetője beszélt.
– Milyen tapasztalatokkal gazdagodhat egy ilyen projektben a színházat tanuló thai fiatal?
– A diákok turnéztak Olaszországban, Németországban és megannyi európai országban, így lehetőségük volt más megvilágításban látni saját magukat. Nálunk csak egy évszak van. Áldottak vagyunk e föld által, mert itt egész évben van termés, nem, mint Európában. Az európai embernek fel kell készülnie a télre, itt nem kell a tél miatt aggódnunk. Ha más a klíma, a környezet, az életmód, akkor arra a művészet is más módon reflektál. Mi rengeteget tanulhattunk az Osonótól: a figyelmet, a koncentrációt, a belső energiát és érzelmi lefödöttséget... A diákok képessége is lenyűgözően gyarapodott, kiváltképp az összpontosításban. Thaiföldön enyhe szétszórtságban élnek az emberek, nem csak egy dologra figyelünk, hisz sok minden van körülöttünk. Európában az embereknek az előkészítés és az összpontosítás jobban megy. Azt szoktuk mondani, ha Thaiföldön elszalasztasz egy nyulat, nem baj, mert hamarosan jön egy másik.
– A színházi vonatkozásokon túl hogy látja, miként alakult a fiatalok személyisége?
– Folyamatos kapcsolatban álltunk a fiúkkal, és egyikük, Wongwai A Tawirak írt nekem angolul. Azt gondoltam: „Ó, Istenem, a fiunknak sikerül elérnie valamit a színészeten túl is.” Elérte, hogy tudjon kommunikálni, hogy nyisson az emberek felé. A színészeten túl nyelveket tanulhattak, és megannyi dolgot megtapasztalhattak az európai kultúrából. Amikor hazatértek, Wongwai odajött hozzám, és megkérdezte, megmutathatja-e azt a székely néptáncot, amit tanult. Aztán nagyon komoly tekintettel azt kérdezte, gond lenne-e, ha csak ő táncolna, mert ehhez a tánchoz külön cipő kell, és abból csak egy pár van, így a másik fiú, Sukkaew Bas Phanuwat nem tud táncolni. Természetesen azt mondtam neki: Persze, semmi gond, hadd lássam! Ami ebből a történetből fontos, hogy figyeltek arra, mit hogyan kell bemutatni. Igényesekké váltak. Mielőtt elmentek az Osonóhoz, ez nem volt így, de most az apró dolgokra is megtanultak figyelni. Új tulajdonságok is rögzültek szokásaikba. Az itteni fiataloknak példaképekre van szükségük, és ők már lehetnek példaképek.
– Van-e valamilyen terv a jövővel kapcsolatosan? Egyszeri alkalom volt, vagy valamikor még lesz folytatása ennek a projektnek?
– Igen, az Osonóval abban maradtunk, hogy ennek a projektnek lesz folytatása. Jövő évadban is küldünk két másik fiatalt, majd a rá következő évben saját fiamat szeretném elküldeni, hogy mindezeket megtapasztalhassák. Ez egy csodálatos projekt.
Kérdezett: Fazakas Misi
