Az előadásban fellép az Osonó két sepsiszentgyörgyi színésze is, Pira­ku­an szerepében Daragics Bernadett játszik, Hanumant pedig Mucha Osz­kár alakítja. Az új kihívás kapcsán Mucha Oszkár úgy fogalmazott, szá­mára már az is nagy kísérlet, hogy a színpadon angolul beszélnek. „Beke­rültek angol–thai dialógusok az elő­adásba – magyarázta –, és ez nagyon izgalmas színpadi szituációt eredményezett. Viszont meglepő, hogy a szövegek nem kötöttek, improvizatív jellegűek. Ebből a szempontból úgy kell elképzelni, mint egy commedia dell’arte-előadást. Furcsa volt megszokni, hogy a thai kollégák a szöve­geket lazábban kezelik, nem mindig ugyanazt mondják, így elég nagy kihívás jelen lenni az előadásban.”
Daragics Bernadett kifejtette, ez a próbafolyamat teljesen más volt, mint amit az Osonóban megszoktak. „Mi otthon nagyon sokat beszélünk a té­máról, improvizálunk, keresgélünk, kísérletezünk. Itt első lépésként elmesélték a történetet, majd megmutatták azokat a jeleneteket, amelyekben benne leszünk, de ebből én nem értettem eleget ahhoz, hogy el tudjak indulni. Aztán ahogy egyre inkább elmélyültünk a munkában, felfedeztünk né­hány olyan elemet, amelyekről az ókori görög drámák jutottak eszünkbe. Va­lahogy, talán ösztönösen, mindig azt kerestük, hogy a megértés érdekében kössük ezt a történetet valamihez, ami többé-kevésbé a miénk. Ebben az előadásban is vannak olyan részek, ahol a színészek – a görög karhoz hasonlóan – énekkel, tánccal, közös szö­vegmondással ma­gyarázzák a cselekményt a nézők számára. A tör­ténetben szereplő mitológiai figurák érzésvilága teljes mértékben egyez­tethető a görög tragédiák hőseivel. Termé­sze­tesen a megjelenítési forma más, itt minden karakternek – legyen az majom, óriás, angyal vagy katona – megvan a saját mozgásvilá­ga és az év­szá­zadok során kialakult tánc-koreográfiája”. (L.)