Bogyó taxi és autókölcsönzés 0720 494 949

Aranyalma és zengőkörte

2013. augusztus 6., kedd, Közélet

Gazdájukra várnak az oltványok
Az Erdővidék Múzeuma mellett működő önképzőkör meghívottjaként megyénkben is megfordult Kovács Gyula, a Zala megyei gyümölcsfagénbank széles körben egyre ismertebb ötletgazdája és fellendítője. Erdővidéki gyümölcstermelőkkel ismerkedett, hogy erről a vidékről is jussanak idevaló hagyományos gyümölcsfaoltóágak Tündérkert génbankjába, hogy az minél teljesebb legyen.

  • Kovács Gyula. (archív felvétel)
    Kovács Gyula. (archív felvétel)
  • Megérkeztek az oltványok. A szerző felvétele
    Megérkeztek az oltványok. A szerző felvétele

Művészek a Tündérkertért
Kovács Gyula zalai erdész hozta létre az immár 1600 régi Kárpát-medencei fajtát magában foglaló gyűjteményt, amivel bízvást beírta a nevét a magyar kertészet történetébe. A Zalaerdő Zrt. kerületvezető erdésze jó harminc esztendeje kezdte gyűjtőmunkáját a göcseji tanyavilágban – mert ahogy ez az életforma sorvadásnak indult, úgy tűntek el az évszázados gyümölcsfajták is. Az erdész ekkor a fákról oltóvesszőt vett, majd vadalanyra oltva elültette a pórszombati kertjében. Munkássága olyannyira kiteljesedett, hogy Szarvas József színész és Ambrus Lajos író részvételével megalapította a Tündérkert-mozgalmat. Ennek szellemében ma már negyven ilyen kert található a magyarok lakta területeken, tovább éltetve nemcsak az ősi gyümölcsfajtákat, hanem a gyümölcsökhöz kapcsolódó recepteket, hagyományokat is. Ez utóbbiak egyike a viszáki, melyet Szarvas József hozott létre szűkebb hazájában, a mintegy háromszáz lelkes faluban. A viszáki Tündérkertben minden fának viszáki, illetve Viszákról elszármazott gyermek a gondnoka, s minden évben annyi régi fajtájú gyümölcsfát ültetnek el benne, ahány gyermek született az előző évben a faluban.
Noha a régi fajták gyűjteményének 1600 darabja hallatlanul nagy számot jelent, a gyümölcsfajtákat mentő Kovács Gyula szerint még ez is csak töredéke lehet annak, ami talán még fellelhető a Kárpát-medencében. Megmentésüket tekintve valóban az utolsó órában indult meg a mozgalom, mert ha eltűnnek közülünk, akik még ismerték a régi fajtákat, velük együtt elmúlik az ismeret, és oda kiveszőfélben levő, régi gyümölcsfáink is. „Szerencsére a mentés tovább folyik, leginkább a Dunántúl erdőgazdaságaiban. Legutóbb a Pilisi Parkerdő Zrt. csatlakozott a mozgalomhoz: az erdészet háromhektárnyi területén eddig mintegy ötszáz fát telepítettek Kovács Gyula pórszombati gyűjteményéből” – olvastuk a Szabad Föld ez év áprilisi számában.


Jól választott Kovács Gyula
Erdővidék megyénknek az a része, ahol régi hagyományai vannak a gyümölcskertészetnek és -nemesítésnek. Egyed Csaba mérnök, a Baróti Magánerdészet vezetője felvállalta, hogy megkísérli begyűjteni a mi térségünkből a lehető legtöbb őshonos alma-, körte- és más gyümölcsfajta oltóágait. Ő ráadásul bodosi származású, szülőháza majdnem szemben áll azzal a kerttel, ahol Budai József Budai Domokos almájának alanyfája még most is él.
Kovács Gyula pórszombati erdésznek, Jánossy Andor-díjas örökségvédő gyümölcsésznek ugyanis szerencséje volt, mert Egyed mérnök amúgy is a fák barátja, s ha nem akadt gyakorlottabb pomológus jelentkező, miért ne egy erdészmérnök vállalja fel ezt a szép és nemes munkát? Még hó volt az udvaron, amikor e sorok írójához is bekopogott Egyed Csaba, és speciális oltóágcsípőjével, -vágójával piros belű körte és arany­pármen oltógallyat gyűjtött. Postázom a Dunántúlra – mondta, és jövő év őszelőjén egy-egy oltványt kap ajándékba mindenki, aki gazdagította a magyar génbankot. Nos, a nyáron, július elején 172 oltvánnyal jelentkezett, amelyek Vár utcai udvarom árnyasabb részén karanténban vannak, segítünk rajtuk, hogy túléljék a kánikulát. Gazdájukat várják az oltványok sürgősen, mert Egyed mérnök szerint ideje, hogy hazai földbe kerüljenek. Könnyen meglehet azonban, hogy a háromszéki gyümölcstermelők szívesen adták az oltóágakat a génbank számára, de az oltványokra pillanatnyilag nem tartanak igényt, mert a célra nem rendelkeznek megfelelő nagyságú területtel. Amennyiben ez bebizonyosodik, ingyen azokéi lehetnek az értékes oltványok, akik gyümölcsöst szeretnének telepíteni, avagy régi gyümölcsöskertjüket felújítani.
– Kovács Gyula Medes-hegyi birtoka egyébként érdekes történelmi helyen terül el az Őrség és Göcsej térségében, a Zala vidéki székely határőr települések övezetében – tájékoztatott Egyed Csaba, aki nemrég tért haza a II. Kárpát-medencei Tündérkert Művelők Találkozójáról, amelyet az ugyancsak Zala megyei Nova településen hívtak össze. Erdélyt az erdővidéki egyesület és Szilágycseh képviselte, bár meghívót kapott a székelyudvarhelyi gyümölcstermelők egyesülete is. A Medes-hegyen – folytatta Egyed mérnök – hatalmas emlékkereszt áll 67 környékbeli falu (köztük Pórszombat) emlékére, amelyek a török megszállás idején pusztultak el. A falvakat kifosztották, felégették, de mégis maradt írmagnak még annyi bajt túlélő lélek, aki aztán némi bujdosás után újra településeket alakított a környéken, köztük Pórszombatot is.


Pomológus kerestetik
Ezzel a címmel próbált lapunk is érdeklődőt toborozni, mert megyénk területén nagyon sok kevésbé gondozott, kivénült gyümölcsöskert látható. Vannak családok, amelyek nosztalgiából nem akarják kivágni nagyapjuk kivénült gyümölcsfáit. Itt a lehetőség, hogy azokat kicseréljék. Egyed Csa­báék a pórszombati Tündérkertből már előzőleg hoztak haza kétszáz facsemetét, és megajándékozták azokat a gazdákat, akik Erdővidéken oltóvesszőt szolgáltattak. Most újabb rend érkezett. Ki ne ültetne el kertjében szívesen egy olyan almafajtát, amely mondjuk éppen Benedek Elek gyümölcsös kertjéből származik (hiszen Egye­dék ott is gyűjtöttek)?
Az itthoni gyümölcsfajtákról, tulajdonosokról, gyümölcsöskertekről kataszter készült, abban olyan jeles fákkal, amelyek a génbank alanyfái. Itt jegyezzük meg, hogy ősi gyümölcsfajtáink hamar és könnyen kipusztulnak, eltűnnek, ha fennmaradásukról nem gondoskodunk. Ismereteink szerint a bodosi Budai-féle Técsi Rózsa almafajtának is (amelyet ő keresztezett, és kedveséről nevezett el) talán egyetlen példánya a bodosi református parókia udvarán áll.Azonnal fel kellene keresni azokat a régi jó iskolamestereket, akik a falusi tanulóknak iskolai csemetekertet létesítettek-vezettek, s jól ismerik a mi gyümölcseinket.
Nemrég ismertük meg az orbaiszéki Barátoson élő Juhos József nyugalmazott tanárt, aki szemzi-oltja és nyilvántartja gyümölcsfajtáit. A kézdiszentléleki polgármester, Balogh Tibor jóvoltából megismerkedtünk az orbai almával. Ezt egyébként magotlan alma néven ismerik a faluban, és a történelmi Orbaiszék emlékét őrzi, hogy ne soroljuk most ennek az almafajtának azokat a jó tulajdonságait, melyeket a kézdiszentléleki asszonyoktól hallottunk. Számunkra az is meglepetés volt, hogy a szemzés-oltás kiváló mestere Sánta Gyula, Kökös község polgármestere is, aki mindennapi munkája után gyümölcsöskertjében keresi a megnyugvást és a csendet.
Kézdialmás az almáról kapta a nevét. Fontosabb azonban, hogy ott többen foglalkoznak gyümölcsfatermesztéssel, -szaporítással, többek között a túl szerény Finta Albert, akinek kerítésén át öreg almafa hajlik ki az útra. Neve: Sándor cár. Kiváló régi almafajta, amint azt a család is bizonyítani tudja; miért ne ismerné meg az utánunk jövő nemzedék is? Az Európai Unió piaca belépett a süketnémák intézetébe, mert önti-ömleszti nekünk a legszebb nagy, génkezelt almákat (legalábbis ez a szakvélemény), amelyeknek tartalmi értéke nagyon a mi hazai ősi almafajtánk mögött marad. Jómagam inkább kedveltem az immár néhai kiskászoni Bartha Lukács bátyám (Ruszki Luki) szá­razság idején apróbbra nőtt, de ízes nyári-őszi és téli almáit, a batulféléket és a pónyikot vagy azt a Budai Domokost, amelynek fáit még annó dacumál ültettek a szülőfalum, Árkos felé tartó országút mellé.


Mi vár a Vár utcai karanténban?
– Nagyon örvendek, hogy Egyed mérnök ígérete szerint viszontláthatjuk a mi gyümölcsfajtáinkat – mondta Deák Albert, aki hazavitte a neki járó oltványokat. Ő volt Egyed Csaba vezetője Zalánban, és megígérte, hogy kiszállítja oda a „zalai adományt”. 
Térszűke miatt csak kiragadunk egy-egy számunkra különlegesnek vélt gyümölcsfajtát, amely itt várja gazdáját. A sepsi­szentkirályi Erdélyi Béla kertjéből Török Bálint-, tányéralma- és brassóiszilva-, Deák Albert étfalvi kertjéből téli nagy nyakaskörte-, cigányalma-, a Zalánban élő Málnási Irma tanítónő kertjéből jonatán-, az Apor-kertből pónyik-, Mária Lujza-körte-, óriásdió-, Katona Sámueltől kabolaszilva- és eperalmaoltvány érkezett vissza. A szentivánlaborfalvi Balázsi Józseftől citromal­ma, Antal Józseftől ringlószilva került a Tündérkertbe. Pálinkának való, magvaváló édesszilva- és őszi mézkörteoltvány van itt a lisznyói Kese Gergelytől, sárga batul Prázs­mári Dezsőtől, ecetnek való, sárga csíkos őszi alma, téli citromalma és bakmeggy szintén a lisznyói Benkő Katalintól. Nagy­számú fajtával jelentkezett az egerpataki Módi–Kóréh család: London Pepping, boskopi szép, sóvári, zöld batul, nyári fehér klár, karácsonyi körte. E sorok írójának sepsiszentgyörgyi, Vár utcai kertjéből édesapja – néhai Kisgyörgy Béniám – által szemzett-oltott veres belű körte, őszi, aszalni való körte, őszi pergamonkörte került újraoltásra.
Ennek a mozgalomnak az alkalmával Erdővidék falvaiba is frissen oltott vadoncok révén került vissza Dunántúlról a Bau­mann renet Barótra, a zergőalma Olasz­telekre, a kisasszony- és Simonffy-alma Szé­kelyszáldobosra, a leánycsecsű és a vas­alma Kisbaconba, piros batul, perpence és fehér szilva, piros ringló Magyar­her­mányba. A Budai Domokos, a Técsi Rózsa, az őszi irombás alma őshazájába, Bodosba került vissza többek között a pomológus Budai József szülőfalujában élő Egyed Artúr kertész-oltómestertől, aki azt reméli, a pórszombati kertben alakítanak egy olyan sarkot, ahol a Budai-fajták nevelkednek, hogy emlékét őrizzék a nagy gyümölcsnemesítőnek.
„A postázott gyümölcsoltványok jegyzéke” – olvassuk Egyed mérnök lajstromának címét, és eszünkbe jut bodosi Budai József is, aki a két világháború között Miskolcról is postán küldte haza Nagy Imre pomológusnak Olasztelekre, a mára már elfelejtett tanyára az oltóvesszőket. Olaszteleken még él egyik ritka almafajtája, a Cetz-alma, amellyel Budai tanár a gidófalvi származású negyvennyolcas tábornoknak, Czetz János­nak állított emléket. Feleségével, Cetz Máriával együtt a miskolci Deszka­templom melletti temetőkertben nyugszanak. Budai emlékét utcanév őrzi az észak-magyarországi városban.

Hozzászólások
Szavazás
Önk kire szavaz az elnökválasztás második fordulójában?








eredmények
szavazatok száma 791
szavazógép
2013-08-06: Gazdakör - :

Hírlugas

Szigorodnak a feltételek
75 ezer kenyéreladási hely bezárására kerülhet sor jövő év január elsejétől, ha a kormány szeptember elsejéig elfogadja a péktermékek forgalmazási körülményeit szabályozó rendelettervezetet.
2013-08-06: Magazin - :

Erdélyi elismerés Jókai Anna írónak

Jókai Anna írónak ítélte idei díját a Bocskai István Társaság, amelyet az érmelléki Szentjobbon vehetett át.