Művészek a Tündérkertért
Kovács Gyula zalai erdész hozta létre az immár 1600 régi Kárpát-medencei fajtát magában foglaló gyűjteményt, amivel bízvást beírta a nevét a magyar kertészet történetébe. A Zalaerdő Zrt. kerületvezető erdésze jó harminc esztendeje kezdte gyűjtőmunkáját a göcseji tanyavilágban – mert ahogy ez az életforma sorvadásnak indult, úgy tűntek el az évszázados gyümölcsfajták is. Az erdész ekkor a fákról oltóvesszőt vett, majd vadalanyra oltva elültette a pórszombati kertjében. Munkássága olyannyira kiteljesedett, hogy Szarvas József színész és Ambrus Lajos író részvételével megalapította a Tündérkert-mozgalmat. Ennek szellemében ma már negyven ilyen kert található a magyarok lakta területeken, tovább éltetve nemcsak az ősi gyümölcsfajtákat, hanem a gyümölcsökhöz kapcsolódó recepteket, hagyományokat is. Ez utóbbiak egyike a viszáki, melyet Szarvas József hozott létre szűkebb hazájában, a mintegy háromszáz lelkes faluban. A viszáki Tündérkertben minden fának viszáki, illetve Viszákról elszármazott gyermek a gondnoka, s minden évben annyi régi fajtájú gyümölcsfát ültetnek el benne, ahány gyermek született az előző évben a faluban.
Noha a régi fajták gyűjteményének 1600 darabja hallatlanul nagy számot jelent, a gyümölcsfajtákat mentő Kovács Gyula szerint még ez is csak töredéke lehet annak, ami talán még fellelhető a Kárpát-medencében. Megmentésüket tekintve valóban az utolsó órában indult meg a mozgalom, mert ha eltűnnek közülünk, akik még ismerték a régi fajtákat, velük együtt elmúlik az ismeret, és oda kiveszőfélben levő, régi gyümölcsfáink is. „Szerencsére a mentés tovább folyik, leginkább a Dunántúl erdőgazdaságaiban. Legutóbb a Pilisi Parkerdő Zrt. csatlakozott a mozgalomhoz: az erdészet háromhektárnyi területén eddig mintegy ötszáz fát telepítettek Kovács Gyula pórszombati gyűjteményéből” – olvastuk a Szabad Föld ez év áprilisi számában.

Jól választott Kovács Gyula
Erdővidék megyénknek az a része, ahol régi hagyományai vannak a gyümölcskertészetnek és -nemesítésnek. Egyed Csaba mérnök, a Baróti Magánerdészet vezetője felvállalta, hogy megkísérli begyűjteni a mi térségünkből a lehető legtöbb őshonos alma-, körte- és más gyümölcsfajta oltóágait. Ő ráadásul bodosi származású, szülőháza majdnem szemben áll azzal a kerttel, ahol Budai József Budai Domokos almájának alanyfája még most is él.
Kovács Gyula pórszombati erdésznek, Jánossy Andor-díjas örökségvédő gyümölcsésznek ugyanis szerencséje volt, mert Egyed mérnök amúgy is a fák barátja, s ha nem akadt gyakorlottabb pomológus jelentkező, miért ne egy erdészmérnök vállalja fel ezt a szép és nemes munkát? Még hó volt az udvaron, amikor e sorok írójához is bekopogott Egyed Csaba, és speciális oltóágcsípőjével, -vágójával piros belű körte és arany­pármen oltógallyat gyűjtött. Postázom a Dunántúlra – mondta, és jövő év őszelőjén egy-egy oltványt kap ajándékba mindenki, aki gazdagította a magyar génbankot. Nos, a nyáron, július elején 172 oltvánnyal jelentkezett, amelyek Vár utcai udvarom árnyasabb részén karanténban vannak, segítünk rajtuk, hogy túléljék a kánikulát. Gazdájukat várják az oltványok sürgősen, mert Egyed mérnök szerint ideje, hogy hazai földbe kerüljenek. Könnyen meglehet azonban, hogy a háromszéki gyümölcstermelők szívesen adták az oltóágakat a génbank számára, de az oltványokra pillanatnyilag nem tartanak igényt, mert a célra nem rendelkeznek megfelelő nagyságú területtel. Amennyiben ez bebizonyosodik, ingyen azokéi lehetnek az értékes oltványok, akik gyümölcsöst szeretnének telepíteni, avagy régi gyümölcsöskertjüket felújítani.
– Kovács Gyula Medes-hegyi birtoka egyébként érdekes történelmi helyen terül el az Őrség és Göcsej térségében, a Zala vidéki székely határőr települések övezetében – tájékoztatott Egyed Csaba, aki nemrég tért haza a II. Kárpát-medencei Tündérkert Művelők Találkozójáról, amelyet az ugyancsak Zala megyei Nova településen hívtak össze. Erdélyt az erdővidéki egyesület és Szilágycseh képviselte, bár meghívót kapott a székelyudvarhelyi gyümölcstermelők egyesülete is. A Medes-hegyen – folytatta Egyed mérnök – hatalmas emlékkereszt áll 67 környékbeli falu (köztük Pórszombat) emlékére, amelyek a török megszállás idején pusztultak el. A falvakat kifosztották, felégették, de mégis maradt írmagnak még annyi bajt túlélő lélek, aki aztán némi bujdosás után újra településeket alakított a környéken, köztük Pórszombatot is.

Pomológus kerestetik
Ezzel a címmel próbált lapunk is érdeklődőt toborozni, mert megyénk területén nagyon sok kevésbé gondozott, kivénült gyümölcsöskert látható. Vannak családok, amelyek nosztalgiából nem akarják kivágni nagyapjuk kivénült gyümölcsfáit. Itt a lehetőség, hogy azokat kicseréljék. Egyed Csa­báék a pórszombati Tündérkertből már előzőleg hoztak haza kétszáz facsemetét, és megajándékozták azokat a gazdákat, akik Erdővidéken oltóvesszőt szolgáltattak. Most újabb rend érkezett. Ki ne ültetne el kertjében szívesen egy olyan almafajtát, amely mondjuk éppen Benedek Elek gyümölcsös kertjéből származik (hiszen Egye­dék ott is gyűjtöttek)?
Az itthoni gyümölcsfajtákról, tulajdonosokról, gyümölcsöskertekről kataszter készült, abban olyan jeles fákkal, amelyek a génbank alanyfái. Itt jegyezzük meg, hogy ősi gyümölcsfajtáink hamar és könnyen kipusztulnak, eltűnnek, ha fennmaradásukról nem gondoskodunk. Ismereteink szerint a bodosi Budai-féle Técsi Rózsa almafajtának is (amelyet ő keresztezett, és kedveséről nevezett el) talán egyetlen példánya a bodosi református parókia udvarán áll.Azonnal fel kellene keresni azokat a régi jó iskolamestereket, akik a falusi tanulóknak iskolai csemetekertet létesítettek-vezettek, s jól ismerik a mi gyümölcseinket.
Nemrég ismertük meg az orbaiszéki Barátoson élő Juhos József nyugalmazott tanárt, aki szemzi-oltja és nyilvántartja gyümölcsfajtáit. A kézdiszentléleki polgármester, Balogh Tibor jóvoltából megismerkedtünk az orbai almával. Ezt egyébként magotlan alma néven ismerik a faluban, és a történelmi Orbaiszék emlékét őrzi, hogy ne soroljuk most ennek az almafajtának azokat a jó tulajdonságait, melyeket a kézdiszentléleki asszonyoktól hallottunk. Számunkra az is meglepetés volt, hogy a szemzés-oltás kiváló mestere Sánta Gyula, Kökös község polgármestere is, aki mindennapi munkája után gyümölcsöskertjében keresi a megnyugvást és a csendet.
Kézdialmás az almáról kapta a nevét. Fontosabb azonban, hogy ott többen foglalkoznak gyümölcsfatermesztéssel, -szaporítással, többek között a túl szerény Finta Albert, akinek kerítésén át öreg almafa hajlik ki az útra. Neve: Sándor cár. Kiváló régi almafajta, amint azt a család is bizonyítani tudja; miért ne ismerné meg az utánunk jövő nemzedék is? Az Európai Unió piaca belépett a süketnémák intézetébe, mert önti-ömleszti nekünk a legszebb nagy, génkezelt almákat (legalábbis ez a szakvélemény), amelyeknek tartalmi értéke nagyon a mi hazai ősi almafajtánk mögött marad. Jómagam inkább kedveltem az immár néhai kiskászoni Bartha Lukács bátyám (Ruszki Luki) szá­razság idején apróbbra nőtt, de ízes nyári-őszi és téli almáit, a batulféléket és a pónyikot vagy azt a Budai Domokost, amelynek fáit még annó dacumál ültettek a szülőfalum, Árkos felé tartó országút mellé.

Mi vár a Vár utcai karanténban?
– Nagyon örvendek, hogy Egyed mérnök ígérete szerint viszontláthatjuk a mi gyümölcsfajtáinkat – mondta Deák Albert, aki hazavitte a neki járó oltványokat. Ő volt Egyed Csaba vezetője Zalánban, és megígérte, hogy kiszállítja oda a „zalai adományt”. 
Térszűke miatt csak kiragadunk egy-egy számunkra különlegesnek vélt gyümölcsfajtát, amely itt várja gazdáját. A sepsi­szentkirályi Erdélyi Béla kertjéből Török Bálint-, tányéralma- és brassóiszilva-, Deák Albert étfalvi kertjéből téli nagy nyakaskörte-, cigányalma-, a Zalánban élő Málnási Irma tanítónő kertjéből jonatán-, az Apor-kertből pónyik-, Mária Lujza-körte-, óriásdió-, Katona Sámueltől kabolaszilva- és eperalmaoltvány érkezett vissza. A szentivánlaborfalvi Balázsi Józseftől citromal­ma, Antal Józseftől ringlószilva került a Tündérkertbe. Pálinkának való, magvaváló édesszilva- és őszi mézkörteoltvány van itt a lisznyói Kese Gergelytől, sárga batul Prázs­mári Dezsőtől, ecetnek való, sárga csíkos őszi alma, téli citromalma és bakmeggy szintén a lisznyói Benkő Katalintól. Nagy­számú fajtával jelentkezett az egerpataki Módi–Kóréh család: London Pepping, boskopi szép, sóvári, zöld batul, nyári fehér klár, karácsonyi körte. E sorok írójának sepsiszentgyörgyi, Vár utcai kertjéből édesapja – néhai Kisgyörgy Béniám – által szemzett-oltott veres belű körte, őszi, aszalni való körte, őszi pergamonkörte került újraoltásra.
Ennek a mozgalomnak az alkalmával Erdővidék falvaiba is frissen oltott vadoncok révén került vissza Dunántúlról a Bau­mann renet Barótra, a zergőalma Olasz­telekre, a kisasszony- és Simonffy-alma Szé­kelyszáldobosra, a leánycsecsű és a vas­alma Kisbaconba, piros batul, perpence és fehér szilva, piros ringló Magyar­her­mányba. A Budai Domokos, a Técsi Rózsa, az őszi irombás alma őshazájába, Bodosba került vissza többek között a pomológus Budai József szülőfalujában élő Egyed Artúr kertész-oltómestertől, aki azt reméli, a pórszombati kertben alakítanak egy olyan sarkot, ahol a Budai-fajták nevelkednek, hogy emlékét őrizzék a nagy gyümölcsnemesítőnek.
„A postázott gyümölcsoltványok jegyzéke” – olvassuk Egyed mérnök lajstromának címét, és eszünkbe jut bodosi Budai József is, aki a két világháború között Miskolcról is postán küldte haza Nagy Imre pomológusnak Olasztelekre, a mára már elfelejtett tanyára az oltóvesszőket. Olaszteleken még él egyik ritka almafajtája, a Cetz-alma, amellyel Budai tanár a gidófalvi származású negyvennyolcas tábornoknak, Czetz János­nak állított emléket. Feleségével, Cetz Máriával együtt a miskolci Deszka­templom melletti temetőkertben nyugszanak. Budai emlékét utcanév őrzi az észak-magyarországi városban.